.jpg)
Ébredés után még ki sem nyitottam a szemem, de már éreztem, ahogy Sara puha ajkai a nyakamra kúsznak. Elmosolyodtam, mert ez a tette eszembe juttatta a tegnap éjszakát. Soha, egyik barátnőmmel sem éreztem még, hogy ennyire összetartoznánk.
- Min mosolyogsz ennyire? - suttogta a fülembe.
Kinyitottam a szemem és megláttam Sara vidám arcát.
- Máskor is ilyen ébresztőt szeretnék kérni.
- Rajtam nem fog múlni - válaszolt mosolyogva.
Jólesően hümmögtem válaszul és továbbra is élveztem ajkai kényeztetését.
- Tudod, tegnap este... - kezdte Sara, mire kissé ijedten néztem rá.
Talán valamit rosszul csináltam? Mégsem volt olyan jó? Gondolataim valószínűleg kiültek az arcomra is, mert felkuncogott.
- Nyugi... Szóval azt akartam mondani, hogy jólesett, amiért eszedbe jutott a védekezés.
Értetlenül meredtem rá.
- De hát ez természetes! Ez kettőnk felelőssége.
- Igen, te így gondolod. A volt pasijaim viszont nem... - sóhajtott.
- Szóval a pasidnak tartasz? - vigyorogtam rá és visszadőltem az ágyra, Sarát pedig magamra húztam.
- Nem ez a helyes kifejezés szerintem. Valahogy sokkal többet jelentesz nekem - motyogta és nyomott egy puszit a mellkasomra.
Kellemes zsibbadtságot éreztem ott, ahol szája a bőrömhöz ért. Szívem szavai hallatán gyorsabban kezdett dobogni.
- Örülök, hogy így gondolod - mosolyogtam.
Kicsusszantam alóla, így ő hason feküdt az ágyon. Kérdőn rám pillantott, hogy most pontosan mire is készülök. Széles vigyorral az arcomon lentebb csúsztam, hogy tüzetesebben megvizsgáljam a tegnap éjszaka észrevett tetoválását.
- Hééé, mit csinálsz? - kérdezte nevetve, mikor puszit nyomtam az apró virágmintára.
- Mikor csináltattad? - néztem fel rá.
- Még amikor egyetemre jártam. A legjobb barátnőmmel mentem el, ő is csináltatott, tudod, ez olyan "barátság tetoválás".
- Tetszik - jelentettem ki, mosolyt váltva ki belőle.
- Nem feledkeztél meg valamiről? - kérdezte egy csábos pillantás kíséretében.
Felvontam a szemöldökön, jelezve, hogy nem pontosan értem, miről beszél. Ujjait kívánatos ajkaihoz emelte, mire megvilágosodtam. Egy gyors puszit nyomtam a szájára, aztán elvigyorodtam durcás arcára nézve.
- Erre gondoltál? - cukkoltam.
- Vicces vagy - morogta, majd magához rántott és úgy istenigazából csókolni kezdett. Nyelve beférkőzött a számba, fogaival finoman harapdálta ajkaimat. Teljesen megőrjített. Kezem az arcára kúszott és simogatni kezdtem puha bőrét, mindene egyes négyzetcentiméterét az ujjaim alatt akartam érezni. Vadul zihált, mikor elszakadt tőlem, hogy levegőt vegyen. Közben ajkaim továbbcsúsztak a nyakára, nyelvem hegyét finoman végighúztam artériáján. Éreztem, milyen sebesen ver a szíve. Testünk szinte mindenhol összeért, felkorbácsolva vágyaimat. Kezem elindult lefelé, végigsimítottam nyakát, vállait, míg elértem a melléhez. Azonnal kényeztetni kezdtem, de mielőtt ajkaimmal is elértem volna célom, megszólalt a telefonom. Halkan káromkodva toltam el magamtól Sarát, majd idegesen felkaptam a telefonom.
- Igen?
- Iker, vészhelyzet van! Tegnap kicsit gyorsan mentem, nem vezethetek, míg ki nem fizetem a bírságot. Egy óra múlva ott kell lennünk az edzésen.
Ma van edzés? Hány óra van? És egyáltalán, milyen nap?
- Fél óra - sóhajtottam és kinyomtam.
Grimaszolva fordultam vissza Sarához, aki - legnagyobb sajnálatomra - már felöltözött.
- Ne haragudj, totál elfelejtettem, hogy nekem ma edzés van. Ráadásul vasárnap játszunk, szóval nem szabadulok egykönnyen - öleltem át.
- Hmm... Próbálom elhitetni magammal, hogy ez nem az én hibám, de nem megy - nevetett a nyakamba.
- Igen, te kétségkívül csábítóbb vagy, mint egy három órás edzés... De este folytatjuk - nyomtam egy puszit a hajába, és hogy még nagyobb nyomatékot adjak szavaimnak, kezeimet a fenekére csúsztattam.
- Na, menj, még a végén tényleg elkésel miattam.
Mielőtt kiléptünk volna a házból, gondosan ellenőriztük, hogy nincsenek-e paparazzók a környéken. Tuti címlap lett volna belőlünk, de mostanában szerencsére kevesebbet látni őket.
Pontosan fél óra múlva lefékeztem Sese háza - vagy inkább palotája - előtt és dudáltam egyet.
- Na halljam, hova száguldottál ennyire? - kérdeztem, mikor beült a kocsiba.
- Randim volt Larával csak késésben voltam. Hülye rendőrök. És még volt képe autogramot kérni a fiának - mondta, mire felnevettem.
- Komolyan, örülök, hogy nincs kocsid. Simán elfelejtettem volna, hogy ma edzés van.
Sergio úgy nézett rám, mintha megőrültem volna.
- Mi? Te elfelejted az edzést? - nevetett fel. - Mit műveltél?
- Egyszerűen kiment a fejemből. Meg nem figyeltem az órát.
Ha elmondom neki az igazat, tuti, hogy évekig hallgatni fogom.
Éppen hogy, de odaértünk az edzésre. Rekordidő alatt öltöztünk át és rohantunk a többiek után. Mourinho szúrós szemekkel méregetett minket.
- Elnézést, Míster! - mondtuk egyszerre.
A többiek persze jót röhögtek rajtunk, őket szórakoztatta a dolog. Minket annyira nem.
- Na, emberek! Málaga. Hátul van, de már régóta nem kapott ki. A Barcelona valószínűleg győz, amiből következik, hogy nekünk kötelező! Nem érdekelnek a kifogások, tegyétek oda magatokat és nyerjétek meg!
Mourinho lelkesítő beszédnek szánta, de mivel Marcelo mögötte állt és folyamatosan kifigurázta, nem nagyon tudtunk figyelni és komolyan bólogatni. Persze rájött, hogy miért nem és fél szemöldökét felvonva nézett hátra. Marcelo vigyorogva intett neki, aztán jobbnak látta, ha odaáll hozzánk.
Aztán jött az edzés. Nem kímélt minket, az biztos. De végigcsináltuk, szó nélkül, hiszen nyerni akartunk.
Edzés után Cristianot hallgattam az öltözőben. most éppen valami modellt szédített. A többiek viszont kételkedtek a sikerében.
- Na, akkor fogadjunk! Egy hét alatt meglesz - mondta vigyorogva.
- Nem ez a kérdés - vihogott Pepe. - Hanem hogy hány nap múlva dobod - pacsizott össze Marceloval.
Elmosolyodtam. Igen, Cristiano nem szereti a hosszú kapcsolatokat.
Levettem magamról a pólót és ezzel egy időben Sese hangosan nevetni kezdett. Kérdőn néztem rá, hogy pontosan mi a baja.
- Hallod, Iker! Elhiszem, hogy nem az órát nézted - vigyorgott rám. - Amit te tanulmányoztál, az sokkal izgalmasabb... - ezzel odajött hozzám és megfordított, hogy a többieknek háttal álljak.
- Mi van? - néztem rá értetlenül.
- Nem néztem volna ki a csajból. Igazi kis vadmacska lehet - kacsintott Pipita.
Összevont szemöldökkel bementem a fürdőbe és megálltam a tükör előtt, hogy rájöjjek, min nevetnek a többiek. Mikor megláttam, én is elmosolyodtam. Eszembe jutott a tegnap éjszaka és a hajamba túrtam. Sara sikeresen megjelölt. A lapockámtól egészen a hátam aljáig öt karcolás futott végig. Sara körmeinek a nyoma. Már előre élveztem, milyen arcot fog vágni, ha ezt megtudja. A srácok vigyorogva vártak kint.
- Na, jó volt a tegnap éjszakád? - kérdezte Karim.
Egy legyintéssel elintéztem őket és várakozóan néztem Sergiora, miszerint ideje indulni.
- El tudnál dobni a rendőrségre? - kérdezte Sese, miután becsapta a kocsi ajtaját.
A szemem sarkából rápillantottam.
- Hát, nem is tudom. Az van pár kilométer ide. Igazán megtisztelő, hogy ilyen sokra tartod a képességeimet, de szerintem ez még nekem sem menne... Még akkor sem, ha a kirúgással próbálkoznék.
- Nem vagy vicces - mondta, de azért elröhögte magát. - De komolyan...
- Megéri az nekem? - húztam tovább az agyát.
- Nekem biztosan - vágta rá kapásból. - És neked is, mivel ma kifizetem a büntetést, holnap jövök a saját kocsimmal és nem kell az értelmes beszólásaimat hallgatnod.
Ráadtam a gyújtást és elmosolyodtam.
- Ha ezzel kezded, már rég ott lennénk.
- Milyen volt a tegnap éjszaka? - váltott témát vigyorogva.
- Sergio! Lehet, hogy te bárkinek elmondod, hogyan éled a szexuális életed, de én nem!
- Jó, oké. Úgyis tudom. Mármint elég szenvedélyesre sikerülhetett...
- Alig várom, hogy Gép összejöjjön a csajjal, akiről beszélt. Akkor legalább őt fogod piszkálni és leszállsz rólam.
- Dögös a csajszi - csillant fel a szeme. - Csekkoltam a neten, valami orosz modell, de eszméletlenül jól néz ki.
- Barátnőd van - néztem rá összevont szemöldökkel.
- Attól még mondhatom másra is, hogy jól néz ki - vont vállat.
Megálltam a rendőrség előtt. Sergio kotorászni kezdett a táskájában, majd előhúzta a napszemüvegét.
- Január van - néztem rá értetlenül.
- De jól áll - nevetett fel.
Igen, vannak dolgok, amiket soha nem fogok megérteni Sesével kapcsolatban, Őrült és kész.
- Na megyek, kiosztok még néhány aláírást. Kösz a fuvart, Iker! - veregetett vállon.
Nevetve indultam haza. Ez a gyerek nem százas, de mindig sikerül feldobnia. Otthon pakolásztam egy kicsit, beraktam egy adag ruhát a mosógépbe, aztán valami ebéd után néztem - volna. De az utóbbi időben minden gondolatomat Sara töltötte ki, így teljesen megfeledkeztem az olyan alapvető dolgokról, mint a mosás, takarítás vagy éppen a teli hűtőszekrény. Saját hülyeségemen szitkozódva fogtam a kocsikulcsot és elindultam vásárolni. Jó másfél órát bolyongtam a szupermarketben, míg sikerült mindent beszereznem. Hazafele elhajtottam egy virágárus mellett. Végül is, miért ne? Lefékeztem az üzlet előtt és csak reménykedni tudtam, hogy egy lesifotós sincs a környéken. Tíz perccel később egy csokor rózsával léptem ki a boltból. Szerencsém volt, az eladó nem ismert fel.
Gyorsan megebédeltem, utána pedig nem volt más dolgom, mint várni Sarát. Három órakor a telefonom jelezte, hogy SMS-em érkezett.
"Otthon vagy? Reggel ígértél valamit és nem akar kimenni a fejemből... :)" - mosolyogva olvastam Sara üzenetét.
"Milyen kis nimfomán lettél... Nyitva lesz az ajtó ;)" - pötyögtem vissza.
"Aha, te beszélsz... Fogadjunk, hogy én tovább bírom!"
Felnevettem, mikor megláttam, mit írt. Szinte hallottam a hangját, ahogy mondja.
"Drága, ezt a fogadást már akkor elvesztetted, mikor elküldted. Nem is tudom, ki állított le kit a múlt héten."
"Azt hiszed, én nem tettem volna meg?"
"Tudom :) Na gyere!"
"Nyertem!" - írta, mire felvontam a szemöldököm.
"Az, hogy áthívlak, miért jelenti azt, hogy te nyertél? Mást is lehet itt csinálni..."
"Lehet, de nem fogsz tudni ellenállni a kísértésnek. De kipróbálhatjuk. Fél óra múlva nálad."
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem élveztem ezt az SMS flörtölésünket. Kinéztem az ablakon és a következő pillanatban elkáromkodtam magam. Legalább öt lesifotós álldogált a ház előtt. Tényleg, tökre érdekes. Iker Casillas bent van a házában... Dühösen tárcsáztam Sarát. A második csöngésre felvette.
- Szia, Vesztes! Ennyit nem bírsz ki nélkülem?
Nevetését hallva egy pillanatra elfeledkeztem minden dühömről. De csak egy pillanatra.
- Nem jöhetsz hozzám. Tele van paparazzóval az utca.
- Ohh... Akkor gyere te! Mindegy, hol nyerek...
- Ne legyél te olyan biztos a sikeredben, nem ismered a módszereimet. Egyébként, mibe fogadtunk?
- Majd meglátod - válaszolta titokzatosan.
Öt perc múlva már a kocsiban ültem. Beraktam a rózsát a csomagtartóba és kiálltam a garázsból, azon igyekezve, hogy ne üssek el egyetlen fotóst se. Próbáltam figyelmen kívül hagyni, hogy minden oldalról legalább két fényképezőgép meredt rám. Ez volt az egyik olyan dolog, amit nagyon utáltam a hírnévben. Bármit csinálok, másnap az újságban találom magam.
A biztonság kedvéért nem pont Sara háza előtt álltam meg, nem akartam okot adni a pletykáknak.
Sara mosolyogva nyitott ajtót, aztán a szája elé kapta a kezét, mivel meglátta a rózsákat.
- Istenem, Iker, ezek gyönyörűek! - fonta karjait a nyakam köré. - Köszönöm!
Hálásan megcsókolt, majd átvette a virágokat és vízbe rakta őket. Vidáman huppant le mellém a kanapéra.
- Így akarsz lefizetni? Mert én fogok nyerni - somolygott, miközben lábait átrakta az enyémeken és az oldalamnak dőlt.
Megforgattam a szemeimet.
- Sara, ezeket még azelőtt vettem, hogy egyáltalán eszedbe jutott volna a fogadás. És akkor miben is fogadtunk? - érdeklődtem.
- Hát, nem tudom. Csak kíváncsi vagyok, mennyi időre van szükségem, hogy elcsábítsalak.
- Túlságosan magabiztos vagy - pusziltam meg a homlokát.
Megvonta a vállát, de szemeiben láttam, hogy nagyon biztos magában.
- Mit csináltál ma? - kérdezte.
Gonoszul elvigyorodtam, már előre élveztem milyen arcot fog vágni.
- Hát, Sesével majdnem elkéstünk edzésről, aztán végigcsináltam három órát, utána pedig meghallgattam mindenkitől, hogy milyen vadmacska barátnőm van.
Döbbenet futott végig az arcán.
- Micsoda? Te elmondtad nekik, mi történt az este? - kérdezte elkerekedett szemekkel.
- Nem - nevettem fel, de nem mondtam többet.
- Iker, ne izélj már! Honnan tudják?
- Hát, kicsit szenvedélyes voltál az este, aminek nyoma maradt rajtam.
Mivel továbbra is értetlen arcot vágott, megfordultam és levettem a pólómat, hogy láthassa a hátamat. Felnyögött és tenyerébe temette az arcát.
- Ne már! Mindenki látta?
- Ööö... Az igazat akarod vagy a szépített változatot?
Felemelte a fejét és rám nézett, amolyan "ne húzd tovább az agyam" arckifejezéssel.
- Igen, mindenki. És jót szórakoztak rajta. Főleg Cris, Pepe, Sergio, Marcelo meg Pipita. A többiek inkább csak röhögtek.
- Istenem, ez nagyon ciki. Ne haragudj! Nagyon fáj?
Nevetve húztam vissza a pólóm és szorosan átöleltem.
- Ugyan már, észre se veszem, ha nem mondják. Sőt, nekem kifejezetten tetszik.
Halvány mosollyal az arcán megrázta a fejét. Úgy tűnt, túltette magát az első sokkon.
- Legalább sokáig emlékezni fogsz az elsőre - temette arcát a mellkasomba.
- Hidd el, e nélkül is felejthetetlen marad - simítottam végig a haján.
Hirtelen megszólalt a csengő, mire mindketten kérdőn néztünk fel. Sara egy sóhajjal kikászálódott az ölemből és ajtót nyitott. Lara lépett be és utána - legnagyobb meglepetésemre - Sergio.
- Sziasztok! Hát ti? - kérdezte Sara.
- Jöttünk megnézni, hogy van-e újabb karmolás Ikeren - vihogott Sese.
Sara arca tűzpirosra gyúlt és zavartan piszkálni kezdte a haját. Lara tarkón vágta barátját, én pedig az első kezembe kerülő párnát hozzávágtam.
- Jól van na, ezt nem hagyhattam ki! - röhögött és nem úgy nézett ki, mint aki olyan nagyon megbánta volna, amit mondott.
- Ne is figyelj rá, hülye - mondta Lara. - Szóval tudom, hogy a szülinapodig még van egy kis idő és normális esetben nem adok ajándékot előre. De tudom, hogy a múltkor kinézted magadnak ezt a ruhát, csak akkor nem vetted meg. Gondoltam, hogy vissza fogsz menni érte, de gondoltam, megelőzlek... - magyarázta.
Sara mosolyogva megölelte és megköszönte az ajándékot, én meg összevont szemöldökkel figyeltem őket. Sergio észrevehette, hogy nem értem a dolgot, mivel odajött hozzám és halkan magyarázni kezdett.
- Ejnye, hát milyen barát vagy te, hogy nem tudod, mikor van Sara szülinapja! Február 3., nagyjából két hét múlva. Csak Lara hamarabb adta oda neki.
- Mi megyünk is, nem zavarunk tovább - búcsúzott sietve Lara, úgyhogy Sese is ellépett tőlem.
Te jó ég! Sara szülinapja mindjárt itt van, nekem meg fogalmam sincs, mit szeretne... Azt hiszem, megvan a programom a következő napokra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése