Most csak így minden nélkül. Jó olvasást!
A következő két hét hihetetlen gyorsasággal telt el. Az edzések, a baráti találkozások, az elégedett Mourinho - nyertünk a Mallorcával szemben 2-0-ra -, majd az idegbeteg Mourinho - kikaptunk Bilbaotól 1-0-ra - szinte összefolytak. Egyedül a Sarával töltött időre emlékszem kristálytisztán. Minden egyes percre, minden érintésére, csókjára. Legnagyobb meglepetésünkre a bulvársajtó még nem fedezte fel, hogy több van köztünk barátságnál, így nem kísérte minden lépésünket fotósok hada. Persze az is közrejátszott, hogy nagyon óvatosak voltunk, még csak véletlenül se ölelkeztünk nyíltan az utcán és a barátaink is tartották a szájukat. A dolognak egyébként több hátulütője is volt. Néha szívesen elvittem volna egy étterembe, vagy egyszerűen csak kimozdultunk volna, de mindketten jobbnak láttuk, ha titkolózunk még egy ideig. Egyikünk sem szerette a felhajtást, főleg nem, ha a magánéletünkről volt szó. Ettől függetlenül már hallani lehetett velünk kapcsolatos pletykákat, de még nem volt súlyos a helyzet.
A koncert előtt Sara nálam időzött, de megbeszéltük, hogy külön fogunk érkezni, hogy ne adjunk alapot a találgatásokhoz.
A TV-ben valami film ment, de egyikünk sem figyelt rá igazán. Végigdőltem a kanapén, Sara pedig a mellkasomra feküdt, ujjai ismeretlen mintákat rajzoltak a karomra. Idilli. Ez a szó mindent elmondott. Ha két hete valaki azt mondja nekem, hogy Sarával a karjaimban fogok feküdni a saját házamban, biztos, hogy ajánlok neki egy intézetet. Még mindig hihetetlennek tűnt az egész. Egy csókot leheltem a hajára, mire felemelte fejét és rám nézett. Gyönyörű szemei lágyan csillogtak.
- Mi az? - kérdezte.
- Semmi - mondtam mosolyogva. - Csak próbálom megérteni, hogy lehetek ilyen szerencsés...
- Ezzel nem vagy egyedül - susogta, majd fentebb tolta magát, hogy megcsókolhasson.
Kezeim azonnal a hajába vándoroltak, készségesen viszonoztam csókjait, melyek eleinte lágyak, majd egyre inkább szenvedélyesek lettek. Közben egyik kezem elindult lefelé, végigsimítottam a haján, hátán, míg végül leértem a derekáig. Ujjaimmal pólója szegélyénél köröztem, majd befurakodtam alá. Éreztem, hogy megborzong, mikor végighúztam ujjaim hegyét meztelen bőrén. Az ő kezei a mellkasomon cikáztak, meg-meggyűrve a pólómat. Tudtam, hogy nagyon közel járunk a tűrőképességünk határához. És ha azt túllépjük...
Hirtelen felnevetett és elhúzódott.
- Mikor tervezel megborotválkozni? - kérdezte mosolyogva.
Megértettem, mire gondol és én is nevetni kezdtem, miközben végigsimítottam borostás - vagy lassan már szakállas - arcomon.
- Zavar?
- Nem. Sokkal inkább... - kezdte, de elhallgatott.
- Igen? - noszogattam.
- Izgató - mondta halkan és elpirult.
Közelebb hajoltam hozzá, ajkainkat csupán néhány milliméter választotta el.
- Úgy gondolod?
Karjait a nyakam köré fonta és kihívó pillantást vetett rám, válaszolva ezzel a kérdésemre. Szorosan magamhoz húztam, csókunk ezúttal vággyal teli volt.
Na igen. Az elmúlt hét óta egyre nehezebben tudunk ellenállni a másiknak. Semmit nem akartunk elsietni, de néha a határt feszegettük és csak nagy akaraterővel tudtuk megállni, hogy ne lépjünk át egy bizonyos pontot. Mint például most. Ahogy teste az enyémhez simult, egyre nehezebben tudtam reálisan gondolkozni, pláne, hogy nyelve befurakodott a számba és táncra hívta az enyémet. Egyik kezem még lentebb merészkedett és formás fenekére simult, mire Sara ajkát egy halk nyögés hagyta el.
Óvatosan elhúzódtam, de ő másképp gondolta és tiltakozva kapott újra a szám után.
Felnevettem.
- A határon játszol... - suttogtam az ajkai közé.
- Az nem baj.
Finoman eltoltam magamtól, mire csalódottan felsóhajtott.
- Sara... - néztem mélyen a szemébe. - Most nem.
Legördült rólam és vett néhány mély levegőt.
- Tudom. Sajnálom. Csak néha elfeledkezem magamról...
Egyik ujjamat a szájára tettem, hogy elhallgattassam.
- Sshh! Nem kell magyarázkodnod, én is így érzek. És... ígérem, hogy sor kerül rá. Hamarosan - mosolyogtam rá. - Csak azt akarom, hogy emlékezetes maradjon az első - húztam végig ujjaimat az arcán.
- Akkor jó - hajtotta vissza fejét a mellkasomra. Egy ideig még így feküdtünk és apróságokról beszélgettünk, de aztán mennie kellett, hogy átöltözzön a koncert előtt. Az ajtóban még kapott tőlem egy szenvedélyes csókot, majd elengedtem. Nem is sejtettem, mi mindenre derül még fény az este...
×××
Kicsit távolabb tudtam csak parkolni, mivel rengeteg kocsi állt a Teatro Real de Madrid előtt. A bejárat előtt felfedeztem Kakát és a feleségét, odamentem hozzájuk. Váltottam velük pár szót, majd bementem. A bejáratnál rengeteg riporter várt, de egyelőre megúsztam a kérdéseket. Csak úgy tudtam eljutni a koncertteremig, hogy végig kellett mennem egy ideiglenesen felállított "vörös szőnyegen". Hatalmas tolongás, villanó vakuk, rajongók... Mikor odaértem, pont Sara állt a fényképezőgépek kereszttüzében. Hát, volt mit fényképezni rajta, az biztos. Eszméletlenül nézett ki: egy fehér pólót, blézert és valami szűk nadrágot viselt, ami szorosan tapadt formás lábaira. Nem sok kellett, hogy ne törjek át a tömegen és csókoljam meg rengeteg ember szeme láttára. Oldalra nézett, elkapva ezzel a pillantásom. Arcán széles mosoly terült szét és rám kacsintott.
Vártam egy kicsit, hogy ne közvetlenül egymás után lépjünk be a terembe. Előhalásztam a jegyem és megkerestem azt a sort, ahova a jegyem szólt. Pipita már ott ült és vigyorogva köszöntött.
- Megjött a mi szerelmes kapitányunk...
Na igen. Az öltözőben már nyílt titok, hogy Sara a barátnőm és a srácok imádnak ezzel húzatni.
- Mikor unjátok már meg? - kérdeztem nevetve.
- Amíg Cristiano nem szerez magának egy új csajt - vágta rá kapásból. - Hé, az nem Ariadne? - váltott hirtelen.
Követtem tekintetét és megláttam a volt barátnőmet. Ő volt az egyik, akivel Eva után jöttem össze. Az akkori kapcsolataim nem mondhatóak hosszú életűnek, de legalább az összes lánnyal barátságban váltunk el, megértették, hogy miért nem működik.
- De. Egy pillanat, köszönök neki - mondtam és elindultam Ariadne felé.
Kiszúrta, hogy felé tartok és elmosolyodott.
- Iker! Jó látni téged.
- Szia, Ariadne. Jól nézel ki - köszöntöttem két puszival.
- Te is - fürkészett és még szélesebben mosolygott. - Most sokkal boldogabbnak tűnsz, mint mikor jártunk. Próbálom nem személyes sértésnek venni - nevetett.
Én is csatlakoztam hozzá és közben megállapítottam, hogy mostanában mindenki szerint boldognak nézek ki. Az is voltam.
- Kivel jöttél? - kérdeztem.
- A barátommal, Fonsi Nietoval. Talán hallottál már róla, motorversenyző. És te?
- Egyedül.
- Tényleg? - vonta fel a szemöldökét. - Pedig mostanában sok mindent hallani rólad...
- Nem kell mindent elhinni.
- De most komolyan. Nincs barátnőd? - kérdezte még mindig hitetlenkedve.
- De van - vigyorogtam rá.
- Iker Casillas! - bokszolt bele a vállamba. - Ne szórakozz már velem. Ki az?
- Majd elmondom. Most túl sok itt a pletykaéhes újságíró - fintorogtam.
- Ne is mondd, az agyamra mennek.
- IIIkeeer! - hallottam, ahogy Pipa kiállt egyet.
Kérdőn hátrafordultam, hogy mit akar. Integetett, hogy menjek vissza. Az előtte lévő sorban pedig ott ült... Sara. Ariadne arra nézett, amerre én és hamar átlátta a dolgokat.
- Ááá. Szerencsés lány. Gratula nektek, Iker. Remélem, nem lesz féltékeny...
- Nem az a típus - mondtam, de igazából nem voltam benne biztos. - Jobb, ha megyek. Örülök, hogy találkoztunk.
Futólag megöleltem, majd visszaindultam.
- Mi az? - kérdeztem Pipától, mikor visszaértem mellé.
- Kezdődik a koncert, gondoltam, nem akarsz a sötétben botorkálni - mentegetőzött.
Igaza volt, pár másodperccel később kialudtak a fények és Alicia Keys fellépett a színpadra. Próbáltam elkapni Sara tekintetét, de ő nem nézett rám. Elfojtottam egy sóhajt. Nem volt igazam. Ő igenis féltékeny típus. Észrevétlenül előre hajoltam és a széksorok között megfogtam a kezét. Egy gyors pillantást vetett rám, én pedig elmosolyodtam, ezzel jelezve, hogy feleslegesen durcáskodik. Egy ideig nem reagált, de aztán egy halvány mosolyt fedeztem fel az arcán, így tudtam, hogy megbocsájtott.
A koncert nagyszerű volt, Aliciának hihetetlen hangja van, minden percét élveztem.
Mikor elindultunk kifelé feltűnt, hogy Sara hirtelen elmosolyodik és irányt változtatott. Összeráncoltam a homlokom, de úgy voltam vele, hogy elmondja ő, ha akarja.
- És már itt is van Iker Casillas! - hallottam egy hangot.
Paula volt az, aki egy sportrovatot vezetett, focistákkal csinált interjúkat.
- Szia, Paula!
- Iker, tudod, meg vagyok sértve. Nem hívtál fel, pedig odaadtam a névjegykártyámat.
- Nem volt rajta szám - vágtam rá kapásból.
Próbált beszélgetni egy kicsit, de őszintén, nem volt kedvem mosolyogva válaszolni minden kérdésére. Rövidre zártam, miszerint sietek és kiléptem a hűvös januári éjszakába. A szemem megakadt két emberen és megmerevedtem. Sara egy idegen férfival sétált, nevetgéltek, láthatóan ismerték egymást. A férfi hirtelen átkarolta Sara derekát, mire felment bennem a pumpa. Mégis, mit képzel, ki ő? És Sara miért engedi neki? "Véletlenül" feléjük indultam el, tudni akartam, mi folyik ott. Mikor Sara meglátott, zavarba jött és próbált elhúzódni, a férfi viszont szélesen elmosolyodott.
- Nahát, Iker Casillas! - mondta.
- Szia Sara - mondtam, nyilvánvalóvá téve, hogy ismerem. - Jó estét, öhmm...
- David, ő itt Iker, egy nagyon jó barátom. Iker, ő David Sánchez, már nagyon régóta ismerem.
Kezet fogtunk, de nem mondhatnám, hogy sokkal szimpatikusabb lett, főleg, hogy továbbra is átölelte Sarát, aki mellesleg mindenáron próbálta elkapni a tekintetem. Féltékeny voltam, jobban, mint eddig bármikor. Vajon honnan ismerik egymást?
- Egész pontosan három éve ismerjük egymást és ebből kettő nagyon szoros viszonyban telt - mosolygott továbbra is David. - De aztán rájöttünk, hogy inkább csak barátok vagyunk...
Tessék, itt a válasz a kérdésre. Nem mondhatni, hogy megnyugtatott a tudat, miszerint több évig jártak.
- De nem zárkózunk el az esetleges együttlétek elől - fejezte be vigyorogva.
Ahogy szavai egyenként a helyükre kattantak, megfordult velem a világ. Nem, nem, nem! Nem lehet igaz, ez nem történhet meg velem újra. Sarára meredtem, aki nem fordult el, szemeiből ezúttal semmit nem tudtam kiolvasni.
- Ne haragudjatok, mennem kell - hadartam.
- Iker, várj! - kiáltott utánam Sara, de nem fordultam hátra.
Egyszerűen képtelen voltam felfogni, hogy David igazat mondott. Győzködtem magam, hogy Sara ismeri a múltamat, nem tenné ezt velem. A legrosszabb az volt az egészben, hogy David még csak nem is tudta, hogy mi van köztünk Sarával. Nekem kellett volna átölelnem. Nem tiltakozhattam, mert akkor kiderült volna. Rekordgyorsasággal értem el a kocsit, bepattantam és nem törődve a sebességkorlátozással indultam haza.
Otthon bevágtam az ajtót és lerogytam a kanapéra. Nem tudtam, mi következik.
Fél óra múlva csengettek. Tudtam, hogy ő az, egyszerűen éreztem. Hagytam, hogy újra csengessen és csak ekkor nyomtam meg az ajtónyitó gombot. Egy perc múlva kopogtak az ajtón, majd hallottam, hogy lassan kinyílik. Nem mentem ki.
- Iker? - kérdezte Sara és belépett a nappaliba.
Sötét volt, kellett pár perc, míg a szeme hozzászokott. Mikor észrevett, felsóhajtott és leült mellém a kanapéra. Ujjait összekulcsolta az enyémmel és egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy elhúzom a kezem. Aztán mégse tettem.
- Nagyon sajnálom - suttogta. - Szólnom kellett volna, hogy David is ott lesz és hogy találkozok vele. Kérlek, higgy nekem, nem volt igaz, amit mondott. Tavaly szakítottunk, azóta nem voltam együtt senkivel. Nem tudnám ezt tenni veled, hiszen tudom, mi történt Evával. Kérlek Iker, hidd el, nem komolyan mondta. Miután elmentél, elmondtam neki az igazat. Hogy mi ketten együtt vagyunk. Nagyon sajnálja és arra kér, hogy ne haragudj rá.
Csendben ültünk egymás mellett, majd felé fordultam. Hittem neki. Még a sötétben is láttam, hogy egy könnycsepp gördül végig az arcán. Odanyúltam és letöröltem, mire kezét az enyémre helyezte, hogy ne húzhassam el.
- Szeretlek! - mondta csendesen.
- Tudom. Én is szeretlek. Sajnálom, hogy túlreagáltam. Tudom, hogy te nem tennéd ezt velem, mivel ismered a múltamat. Csak az esett rosszul, hogy nem szállhattam szembe vele, nem mondhattam, hogy "Hagyd békén a barátnőmet!". Túlreagáltam, tudom. De nem akarlak elveszíteni - mosolyogtam rá.
Lassan közeledni kezdtem felé, majd összeillesztettem ajkainkat. Eleinte finoman, majd egy idő után egyre szenvedélyesebben csókolóztunk. A hajába túrtam és végigdöntöttem a kanapén, mire ő lábait a derekam köré kulcsolta. Egy idő után elszakadtunk egymástól, hogy levegőt vegyünk, ezzel együtt szám lecsúszott az a nyakára és apró csókokat leheltem rá. Elégedetten hallgattam sóhajait, miközben egyre lentebb és lentebb értem. Eközben ő sem tétlenkedett, keze bekúszott a pólóm alá és a hátamat kezdte simogatni, kellemes borzongást váltva ki ezzel belőlem. Mikor elértem a pólója szegélyét egy pillanatra felnéztem rá, ő pedig mosolyogva bólintott, hogy folytassam. Kezeimet végighúztam a testén a felsője aljáig. Mielőtt levehettem volna róla, megszólalt a mobilom. Mindkettőnkből egy csalódott nyögés szakadt fel, de nem álltam fel, hogy megkeressem.
- Vedd fel! - tolt el magától.
Szitkozódva álltam fel és kezdtem el keresni a telefonom. A hívó nagyon kitartó volt, valami fontos dolgot akart mondani. Egy pillantást vetettem a kijelzőre. Sergio...
- Mond! - szóltam bele.
- Figy, láttam hogy Ariadne is ott volt. Sara látta? Mit szólt hozzá? Ugye nincs baj? - árasztott el kérdésekkel.
Hátrapillantottam a vállam felett, Sara már felült és próbálta rendbe szedni magát.
- Igen, odamentem hozzá, beszélgettünk egy kicsit és ennyi. Látta, de nincs baj belőle. Már lerendeztük.
- Akkor minden oké?
- Sese, ne izélj már ennyit, minden rendben. Más?
- Nem, nem, csak ennyit akartam. Csak tudod, ha már ennyit szenvedtünk, hogy összejöjjön, nem akarom, hogy...
- Oké, értem - szakítottam félbe.
- Ennyit akartam, holnap találkozunk.
A szememet forgattam, miközben kinyomtam. Ez a srác tényleg hihetetlen.
Mikor visszafordultam, Sara kérdőn nézett rám.
- Sergio volt? Mit akart ilyenkor?
- Megkérdezte, hogy minden rendben van-e köztünk.
Felvonta a szemöldökét, magyarázatra várva.
- Ariadne miatt - tettem hozzá, mire elkomorodott.
- Értem.
Leültem mellé és vártam, hogy hozzám bújjon, de nem történt meg. Az álla alá nyúltam és felemeltem a fejét.
- Ariadne egy volt barátnőm, akivel már régen szakítottam. Barátok vagyunk és örülök, hogy találkoztunk. Nagyon kedves lány és...
- Meg szép - szúrta közbe epésen.
- Te szebb vagy - mondtam, majd közelebb hajoltam hozzá, hogy egy puszit nyomhassak az orrára.
Halványan elmosolyodott, szinte tudtam, mire gondol.
- Szép kis páros vagyunk, ugye? - kérdeztem.
Felnevetett, majd a vállamra hajtotta a fejét, én pedig átkaroltam a derekát.
- Nem alszol itt? - kérdeztem, mire rám kapta a szemét.
- Szeretnéd?
- Igen - mondtam őszintén.
- Akkor jó, mert én is. De a kocsim...
- Beállok vele a garázsba - ajánlottam fel. - Addig fürödj le. Van bent tiszta törülköző.
Kezembe adta a kocsikulcsot, majd felment a lépcsőn. Csak ekkor esett le, hogy mire is vállalkoztam. Egy éjszaka Sarával, mikor a teste szorosan az enyémhez fog simulni...
Hallottam, hogy Sara még zuhanyzik, ezért leültem az ágyra és vártam, hogy végezzen. Pár perc múlva elzárta a vizet. Hihetetlen volt a kísértés, hogy bemenjek. Már álltam volna fel, hogy csatlakozzak hozzá, mikor nyílt az ajtó és kilépett Sara... egy szál törülközőben. Nem voltam felkészülve a látványra. Ő is meglepődött, hogy a szobában talált. Nem tudom, mennyi ideig bámulhattam, államat valahonnan a földről kellett összekaparni. Aztán lassan közelebb léptem hozzá, majd a dereka köré kulcsoltam karjaimat.
- Elképesztően gyönyörű vagy - suttogtam a hajába.
Ő a vállamba fúrta a fejét és szorosan hozzám bújt. Sokáig így maradtunk, majd elhúzódott, de csak annyira, hogy felnézhessem rá.
- Két lehetőség van: fehérnemű vagy a pólód?
Egy ideig nem értettem, miről beszél, de mikor leesett, egy halk sóhaj hagyta el a számat. Mindkét variáció vonzó volt. De tudtam, hogy nem tudnék úgy aludni, hogy Sara egy szál bugyiban és melltartóban fekszik mellettem.
- Póló - mondtam végül és bementem a gardróbba.
Kerestem egy viszonylag bő pólót és odaadtam neki.
- Megyek, lefürdök, míg átöltözöl - nyomtam egy puszit a szájára.
A fürdőszobát belengte Sara illata. Gyorsan ledobáltam magamról a ruháimat és beálltam a zuhany alá. Mikor a tusfürdőmért nyúltam, jöttem rá, hogy Sara csak az enyémet tudta használni, ami ugye férfi volt. A fejemre csaptam, hogy nem jutott eszembe hamarabb.
Tíz perc alatt végeztem, magamra kaptam egy alsónadrágot és visszamentem a szobába. Sara rám kapta a tekintetét és nagyot nyelt, én pedig önelégülten elmosolyodtam. Ezek szerint én is olyan hatással vagyok rá, mint ő rám. Bebújtam az ágyba és megpaskoltam a helyet magam mellett, mire ő mosolyogva csatlakozott hozzám. Az oldalára fordult, egyik karját a feje alá rakta és csillogó szemekkel fürkészett.
- Mi az? - kérdeztem.
- Nem is tudom, mikor voltam utoljára ilyen boldog.
- Nem vagy egyedül vele - mondtam és közelebb húztam magamhoz.
Finoman megcsókoltam, de ezúttal szerelmesen, nem szenvedélyesen. Rövid csók volt, de hihetetlenül édes.
- Szeretlek - mondtam, mikor elszakadtunk egymástól.
- Én is téged - suttogta.
Fejét a mellkasomra fektette, én pedig a haját simogattam. Hallgattam egyenletes lélegzését és hamarosan én is elaludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése