Egy kis részlet :)
Bólintott, mire a bárpult felé indultam. Túlságosan elgondolkoztam, nem figyeltem, és nekiütköztem valakinek.
- Elnézést! - kaptam az illető után.
Válaszul csak egy kuncogást kaptam. Megmerevedtem. Ezt a hangot ezer közül is felismerném. Ugyanebben a pillanatban csapott meg az illata. Lepillantottam a karjaimban tartott lányra. Sara. Elég volt csak egy pillantást vetni rá, máris éreztem, hogy visszatér az életkedvem. Viszonoztam a mosolyát, szemem csak úgy falta az arcát, próbáltam bepótolni az elmúlt napokat.
- Ez az első találkozásunkra emlékeztet - nevetett, majd mikor rájöttem, miről beszél, én is csatlakoztam hozzá.
Váratlanul megölelt, és a fülembe súgta:
- Jó, hogy újra találkoztunk.
Kellemes borzongás futott végig a gerincemen szavait hallva, és viszonoztam ölelését.
- Milyen volt a vacsora? - kérdezte, mikor - nagy sokára - elengedtem.
- Isteni. Unai feltétlenül találkozni akar veled, mert szerinte aki ilyen jól főz, az csakis szép lehet. Mondjuk, neki barátnője van...
Sara vidáman felnevetett szavaimat hallva. Ezúttal jobban szemügyre vettem, csak ekkor döbbentem rá, hogy milyen vonzó. Egyszerű farmert viselt és egy ujjatlan felsőt, de mégis... Teljesen elvarázsolt.
- Igaza volt - mondtam hirtelen, mire abbahagyta a nevetést.
- Hogy érted?
- Nagyon... Jól nézel ki - mondtam. És ez még enyhe kifejezés - tettem hozzá magamban.
Zavartan lehajtotta a fejét, mire haja előrehullott, de még így is láttam, hogy elpirult. Kissé bizonytalanul az álla alá nyúltam és felemeltem a fejét, hogy a szemébe nézhessek.
- Köszönöm - suttogta.
Mosolyogva végigsimítottam ujjammal arca vonalát, majd egy sóhajjal elhúzódtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése