Csanna
A karácsony elrepült, alig érzékeltem belőle valamit. A szentesete nálam, aztán a két nagyszülő és a többi rokon meglátogatása szinte összefolyt. Arra eszméltem, hogy a szüleimet kísérem ki a kapun. Még utoljára megöleltem Anyát, aztán hagytam, hogy beszálljon a kocsiba. Láttam, hogy még vet rám egy utolsó, aggódó pillantást. Na igen... Anya mindenképpen ki akarta deríteni, hogy ki az a Sara, aki segített nekem a vacsorában. Burkolt célzásokat tett a legváratlanabb pillanatokban, de sikeresen kikerültem a "buktatókat". Az idő nagy részében gondolataim egy személy körül forogtak, próbáltam kitalálni, mit csinálhat. Ettől azonban elég szétszórt lettem, amit a családom is észrevett. Mielőtt Unai beszállt volna a kocsiba, odajött hozzám.
- Figyelj, Iker! Nem tudom, mi van veled, de szedd össze magad! Bár Anyu próbálja nem mutatni, aggódik érted. Nem kell elmondanod, mi történt, a te dolgod. De így nem fogsz tudni játszani, kitesznek a kezdőből. Letagadlak! - vigyorgott rám.
Mosolyogva bólintottam, majd vállon veregettem
- Igyekszem.
- Akkor jó.
Miután elmentek, bementek a házba és egy sóhajjal lerogytam a kanapéra. Arcom a kezeimbe temettem, próbáltam összeszedni magam. Bár az öcsém jó pár évvel fiatalabb, mégis bölcsebb nálam. Ő tudná, mit kéne tennem. Be kellett ismernem, hogy Sergionak igaza volt. Túlságosan természetesnek vettem, hogy majd' minden nap látom Sarát. Most, hogy három napja nem láttam, teljesen kivetkőztem magamból. És ki tudja, mikor láthatom újra? Ha visszakapja a kocsiját, már nem lesz rám szüksége. Dühösen az asztalra csaptam. Ezt az elején rontottam el. Akaratlanul is reménykedtem benne, hogy ő is többet érez irántam barátságnál. Kiélveztem, hogy nap mint nap látom, hogy közelebb kerülünk egymáshoz. És tessék! Sara lett az én drogom, most pedig olyan voltam, mint egy függő, aki nem kapja meg a napi adagját. Hagytam, hogy az életem része legyen és közben nem hallgattam a többiekre. Hiányzott, jobban, mint kellett volna. Láttam, hol rontottam el, de ahogy visszagondoltam az együtt töltött perceinkre, rájöttem, hogy nem tudtam volna máshogy csinálni. Képtelen voltam ellenállni a vonzerejének.
Egy dologban biztos voltam: ez így nem mehet tovább. Két lehetőséget láttam, de az egyikbe már belegondolni is túl fájdalmas volt, így hát maradt a második. Ha legközelebb találkozunk, el fogom neki mondani az igazat, bárhogy fog reagálni, bármi lesz is utána a kapcsolatunkkal. Miután rájöttem, mit kell tennem, lehiggadtam.
Két nappal később - immár tiszta fejjel - egy hotelben ültem és vártam a csapattársaimat, akik lassanként kezdtek szállingózni. Mára volt megbeszélve a La Roja találkozója. Gondoltam, hogy ez elsősorban azért szükséges, mert Del Bosque fel akarja mérni, mekkora ellentét van köztünk és a Barcások között.
- Iker, rossz rád nézni! Szedd össze magad, mire a többiek megérkeznek! - huppant le mellém Sergio.
- Láttál volna két napja...
- Ismerd el, hogy igazam volt!
- Jól van na... De már döntöttem: elmondom neki.
- Na! - vágott hátba Sergio. - Megjött az eszed!
Mielőtt visszavághattam volna, nagy nevetés közepette bevonult Carles, Xavi és Gerard.
- Jól hallottuk? Ikernek elment az esze? Hát mi lesz velünk, ha egy normális ember sem marad a csapatban? - baromkodott Gerard.
- Hé, szerelmi bánata van - védett meg Sese.
- Jól van, mond még hangosabban - sziszegtem.
- Cupido megfertőzött? - ült le a másik oldalamra Gerard. - Na, mesélj!
Felhúztam a szemöldököm, hogy megtudjam, tényleg komolyan gondolja-e. Nem egy lelkizős típusnak ismertem meg. Értette a célzást és felnevetett.
- Jó, akkor nem ma tartjuk a mesedélutánt.
Időközben befutottak a többiek. A mostani keret még 30 fős volt, Del Bosque még nem döntött, hogy közülünk ki utazhat Dél-Afrikába. Ez mindig így megy, egy esetleges sérülés vagy rossz forma miatt eleinte mindig többen vagyunk. Így elnézve kicsit megértettem az edző aggodalmát, a keret legtöbb tagját a Barcelona és a Real Madrid adta. A másik oldalról nézve viszont a két klub játékosai teljesen jól elbeszélgettek egymással, most éppen Sergio "ölte" Busquetset.
Aztán hirtelen mindenki "jógyerek" lett, megjelent Del Bosque.
- Örülök, hogy mind eljöttetek. Két ok miatt hívtam össze a találkozót, gondolom sejtitek. Mint látjátok, ez még nem a végleges keret. Szeretném, ha a következő hónapokban a legjobb formátokat hoznátok, nehéz döntés elé állítva ezzel engem - mosolyodott el. - A lehető legerősebb 23 fős keretet szeretném összeállítani, és kérek mindenkit, hogy hanyagoljuk a sérüléseket. A második az esélyesség. Az Európa bajnokság után egyértelműen számon tartanak minket az első három hely egyikére, erre csak rátett a Konföderációs Kupa harmadik helye. De! Nem akarom, hogy a túlzott magabiztosság állítson meg minket. A mostani formánkkal elérthető a győzelem, ha elég alázatosak vagyunk. És még valami - nézett ránk. - Nem akarok ellentétet a csapaton belül. Tudom, hogy az El Clásicók fontosak mindkét csapat számára, de próbáljatok meg higgadtan viselkedni.
- Értettük, főnök. Akkor majd a többiek - vigyorodott el Gerard, mire egyik oldalról én, a másikról Xavi vágta tarkón. - Most is Iker verekszik.
- Te kezdted... - néztem rá ártatlanul.
- Most mondtam el, hogy ne csináljátok. Legalább azt vártátok volna meg, míg kimegyek - sóhajtott fel kétségbeesetten Del Bosque. - Iker! - intett magához.
Felálltam és odamentem hozzá, majd együtt kimentünk a szobából.
- Úgy tűnik, te vagy köztük a legmegfontoltabb. Figyelj rájuk egy kicsit, tényleg nem kéne összekapniuk a meccsen.
- Én mindig megteszek mindent...
- Tudom. És próbáld tartani ezt a formád, szükségünk lesz rá. Ha továbbra is így teljesítesz, szeretném, ha ismét te lennél a csapatkapitány.
- Köszönöm!
Intett, hogy visszamehetek. Mikor beléptem, már nyoma sem volt a komolyságnak, amit az edző jelenlétében mutattak. Vigyorogva fordultak felém, majd Sese megszólalt:
- Na, ki lett adva, hogy vigyázz ránk? - vihogott össze Reinával.
Nevetve elismertem, hogy igen, ezt kaptam feladatul.
Egy ideig még maradtunk, majd ahogy sötétedni kezdett, együtt hagytuk el a hotelt. Sergio mellettem Larával beszélt, amitől óhatatlanul is elkomorodtam. Igen, ő felhívhatja, elmondhatja neki, hogy alig várja, hogy lássa. Én ezt nem tehetem meg Sarával. Ekkor jöttem rá, hogy még csak nem is kívántam neki jó pihenést. Valószínűleg látszott rajtam, hogy valami megint nincs rendben a fejemben, mert Sese a hátamra csapott és kérdőn nézett rám. Közben persze Larával beszélt, és ördögien rám vigyorgott.
-Iker is üdvözöl titeket.
Döbbenten meredtem rá, de ő csak felmutatta a hüvelykujját. Még beszélgettek egy kicsit, majd elégedett vigyorral letette a telefont és rám nézett.
- Na. Sara üdvözöl. Ennyi. Gondod van? Bízd Sergiora!
- Kerítőnek kellett volna menned - motyogtam.
- Másodállás... Na mindegy. Azt akartam kérdezni, hogy mit csinálsz szilveszterkor?
- Passz.
- Igen, én is így gondoltam. Otthon ülsz és bámulod a TVt. Felejtsd el! Cristiano kibérelt egy klubbot, mehetünk mi is, azt hívunk, akit akarunk. Tíztől csak a miénk, egészen háromig. Lesz kaja, pia, zene, de hát ismered Gépet. Jössz?
Vacilláltam egy ideig, de beláttam, hogy igaza van. A családomhoz most nem tudok menni, a gyerekkori, civil barátaim viszont a családjuk körében ünnepelnek, hozzájuk nem fogok befurakodni. És még mindig jobb egy bárban ülni, mint otthon egyedül kuksolni. Sóhajtottam.
- Igen, megyek.
- Őszintén remélem, hogy a következő év nem lesz ilyen szerencsétlen számodra. Én a vidám Ikert szeretem - mondta és jólesett, hogy tényleg együtt érez velem.
- De legalább neked jól zárul az éved.
Egy ideig csendben sétáltunk egymás mellett, egy kérdés kimondatlanul ott lebegett köztünk. Sese a szeme sarkából rám pillantott, láthatóan megszánt.
- Lara jön. Sarát nem tudom.
- Nem fogom meghívni - mondtam, mielőtt szóba hozta volna. - Elmondom neki az igazat, amikor találkozunk, de nem egy zsúfolt szórakozóhelyen fogom megtenni. Az nem én vagyok.
Összeszedtem magam, és megkérdeztem:
- Lara nem mondott semmit...?
Sergio mélyen a szemembe nézett, mintha nem tudná eldönteni, mit osszon meg velem.
- Iker, te vagy az egyik legjobb barátom. Nem jó látni, hogy hogy ilyen rossz passzban vagy és próbálok tanácsot adni. Még ha megfogadnád... Hülye helyzetben vagyunk, mármint ami Lara meg Sara barátságát illeti. Te nekem mondod, Sara meg Larának, ő elmondja nekem. Igen, elmondta, hogy jól érzi magát veled, kedvel meg ilyenek. És lehet, hogy most haragudni fogsz rám, de nem mondok többet. Próbálunk segíteni, de nem akarunk teljesen belefolyni, ezt a kettőtök ügye, nektek kell elintézni.
Elmosolyodtam.
- Igen, valószínűleg én is ezt tenném a te helyedben.
Megveregettem a hátát.
- Kösz, Sergio.
- Más téma: megvettem a jegyedet a koncertre, mondjuk úgy, hogy megkésett karácsonyi ajándék - mosolygott, majd előhalászta a táskájából. - Nem volt már az én közelemben hely, de én amúgy is Larával leszek. Próbáltam Sara közelébe venni, Pipita mellé sikerült, de a szívszerelmed is ott lesz az előtted levő sorban.
Elvettem a jegyet és búcsúzóul kezet fogtunk. Otthon aztán elgondolkodtam. Pontosan miért is szenvedek? A családommal minden rendben, a foci is jól megy, még bőven látótávolságon belül a Barca, és Sara is a barátjának tekint. Igen, én többet érzek iránta, de ettől még nem kéne ennyire összezuhanni. Inkább tennem kéne valamit, hogy megtudjam, ő mit gondol rólam pontosan, mert ugye Sergio nem fog mindent elmondani. Keserűen elmosolyodtam. Hányszor fogalmaztam már meg ezt az elmúlt héten? Legalább tízszer.
Nem baj, már csak addig kell várnom, míg újra találkozunk. Akkor minden megváltozik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése