Csanna
Reggel kicsit elaludtam, kiélveztem a szünetet, végül is máskor nem adatik meg, hogy sokáig az ágyban maradhassak. Még a reggelimet készítettem, mikor csengettek. Mikor megláttam Sergio vigyorgó arcát a kaputelefonban, csak megnyomtam a gombot és beengedtem. Pár másodperc múlva nyílt az ajtó és belépett.
- Korán jöttem? - kérdezte, mikor látta, hogy leülök enni.
- Nem, dehogy.
Egy pillanatig csendben figyelt, majd levágta magát mellém a kanapéra.
- Alapból nem vagyok ilyen, de most érdekel, hogy mit műveltetek tegnap este.
- Beszélgettünk. Táncoltunk.
- Na nem mondod - gúnyolódott. - Láttam én azt a táncot... Mit akart a pasas? - váltott hirtelen.
- Még a gimiből ismeri Sarát, azt akarta, hogy vele menjen haza.
- Szétüssem a fejét?
- Nem kell - nevettem fel.
- Figyel, Iker! - mondta komolyan. - Ismerlek már mióta, a barátom vagy. Látszik rajtad, hogy tényleg szereted. Ugye jól látom?
Bólintottam.
- Akkor mégis mi a francot tökölsz? Szedd már össze magad és mondd el neki, mit érzel!
- Sese ez... bonyolult. Én nem vagyok olyan, mint te, mármint nem az a típus vagyok, aki pár nap alatt összejön valakivel. Nekem ez nem megy. Valahol még bennem van, ami Evával történt, nem akarom még egyszer ugyanazt. Tudom, hogy Sara nem az a típus, de... Olyan, mintha mindig is ismertem volna, mégis félek megtenni.
- Nálad bonyolultabb emberrel rég találkoztam. Mondok neked valamit: a két ünnep között Sara elutazik Larával meg a barátnőivel wellnessezni. Nem fogtok találkozni. A szilvesztert ki tudja, hol tölti. Aztán visszakapja a kocsiját. Örülj neki, hogy most rád van szorulva, próbálj meg minél közelebb kerülni hozzá.
- Jó, jó.
- Komolyan, hihetetlen vagy. Néha eszembe jut, hogy odaállok Sara elé és mindent elmondok neki.
- Meg ne próbáld! - tudtam, hogy elfehéredtem.
- Nyugi. Na, ígérd meg, hogy összeszeded magad.
- Rendben - sóhajtottam.
- Helyes. Mennem kell, Larával találkozok.
- Te hogy csinálod? - kérdeztem hirtelen.
Felvette a napszemüvegét és rám vigyorgott.
- Nekem lehetetlen ellenállni.
- Na menj, te nőcsábász!. És kösz!
- Mondanám, hogy szívesen, ha hallgatnál rám...
Kinyitotta az ajtót, de aztán eszébe juthatott valami, mert visszafordult.
- Januárban jön Alicia Keys Madridba. Vegyek neked jegyet?
- Alicia... Ja, megvan.
- Na, gyere már! Jön Kaká, meg Pipita, Cristiano... Meg ugye jön Lara... Várjál, még van valaki... - színpadiasan a fejéhez kapott, mintha nagy nehézséget okozna kitalálnia. - Ja, megvan! Szívszerelmed is ott lesz.
Mielőtt megszólalhattam volna, már mondta is:
- Megyek, megveszem a jegyed - nevetett, majd intett egyet és elment.
Miután befejeztem a reggelit, kezdtem ideges lenni. Nem tudtam elképzelni, ahogy Sara a konyhámban főz. Túlságosan tetszett a kép ahhoz, hogy elhiggyem. Nem mehetnek a dolgok ennyire egyszerűen.... Elmélkedésemből a telefon csörgése riasztott fel.
- Szia, Anya!
- Iker! - hallottam a hangján, ahogy mosolyog. - Nem akarlak zavarni, biztos sok dolgod van, de eszembe jutott valami.
- Ráérek, mondhatod.
- Tudom, hogy azt beszéltük meg, hogy ötre megyünk hozzád, de ha nem bánnád, én hamarabb elindulnék és segítenék elkészíteni a vacsorát.
Valahogy éreztem, hogy ezért hív és nagyon finoman akartam fogalmazni, hogy nem gondoljon túl sokat a dolgokba.
- Miért, nem bízol a főzési tudományomban?
- Nem, Iker, te jól főzöl, csak még soha nem csináltál paellát és...
- Ne fáradj, Anya. Megbeszéltem Sarával, hogy átjön és segít.
A vonal túlsó végén csönd volt, túl mély, hogy megnyugtasson.
- Sara? - kérdezte Anya.
- Igen, ő egy... barátom, akivel nemrég ismerkedtem meg.
- Értem - újabb hallgatás. - Nos, rendben. Akkor ötkor találkozunk.
Tudtam, hogy este nem elégszik meg ennyivel, többet akar majd megtudni Saráról. De én nem álltam készen, hogy elmondjam nekik.
Ebéd után már le se lehetett volna lőni. Izgultam. Eszembe jutott, hogy talán takarítanom kéne még egy kicsit, de végül nem tettem. Sara előtt nem fogom megjátszani magam. Az idő úgy telt el, hogy észre se vettem. Mikor megszólalt a csengő, egy pillanatra megmerevedtem, majd mély levegőt vettem. Nyugi, Iker! Kiléptem a kertbe, de a bejárati ajtó előtt újra megtorpantam. Nem lehetek ilyen gyáva! Sikerült összeszednem magam és kinyitottam az ajtót. Sara széles mosollyal fogadott, ami megremegtette a gyomromat. Jó, tudom, ez nagyon nyálasan hangzik, de akkor is.
- Szia! Gyere be!
Sara kíváncsian lépett be a házamba. Lesegítettem róla a kabátot, majd bentebb vezettem. Hallottam, ahogy elakad a lélegzete, mikor körülnézett a nappaliban.
- Iker, ez gyönyörű! - sóhajtott fel.
- Tetszik? - kérdeztem mosolyogva.
- Nagyon.
- Talán másra számítottál? - kérdeztem nevetve, mire belebokszolt a karomba.
- Őszintén szólva, igen. Ne érts félre, nem amolyan legénylakásra. Tudom, hogy te annál... igényesebb vagy. De ez csodálatos. Annyira jó, hogy nincs benne semmi túlzás, egyszerű, de mégis gyönyörű.
- Nem szeretem a csicsás dolgokat - válaszoltam egyszerűen.
Rám nézett, majd közelebb lépett hozzám, már-már összeért a mellkasunk. Illata most is ugyanolyan hatást váltott ki belőlem, mint eddig. Felnézett rám és elmosolyodott.
- Megnézhetem a konyhát?
- Nem figyelsz eléggé, Sara. Innen nyílik - cukkoltam.
- Csak udvarias voltam - játszotta a sértődöttet.
- Értem - vigyorogtam rá. - Na gyere!
A konyha ugyanúgy lenyűgözte Sarát, mint a nappali. Titokban sikernek könyveltem el, hogy tetszik neki az ízlésem.
- Úgy látom, megnyugodtál, hogy rendes konyhában kell főznöd - ugrattam.
Tettetett felháborodással fordult felém, ezúttal a mellkasomba bokszolt. Elkaptam a csuklóját, finoman, nehogy fájdalmat okozzak neki. A mozdulat hatására közelebb került hozzám, szinte teljesen összesimultunk. Akaratlanul is a tegnap este jutott eszembe, mikor következmények nélkül ölelhettem át. Hogy elrejtsem érzelmeimet, megszólaltam.
- Nagyon harcias lettél mostanában - nevettem halkan.
- Rossz hatással vagy rám - felelte, mire felhúztam a szemöldököm.
- Hogy én? De hát nem is szoktam verekedni...
Nem hagyta hogy befejezzem, kiszabadította csuklóját és nevetve ellépett tőlem.
- Na, kezdjük el, különben megjönnek a szüleid és mi még nem leszünk kész.
- Értettem!
- Ugye, azt mondtad, hogy még soha nem csináltál ilyet?
- Jó a memóriád - vigyorogtam rá.
Tudtam, hogy nevetségesen viselkedek, de nem tudtam komoly lenni. Teljesen feldobott, ahogy Sarát a konyhámban láttam. Meg tudtam volna szokni a látványt.
- Figyelsz rám? - kérdezte.
- Persze, bocsi. Mit csináljak?
- Tisztítsd meg a kagylót és a rákot. A csirke a hűtőben van?
- Igen...
Tudtam, mi fog következni. Sara kinyitotta a hűtőajtót és végigpásztázta a polcokat. Átkoztam magam a hülyeségemért, amiért a legalsó polcra tettem. Lehajolt érte, én pedig ajkamba haraptam, hogy visszafojtsam kikívánkozó sóhajom. Egy szűk farmer volt rajta, ami kiemelte formás fenekét.
El kellett fordulnom, mielőtt rajtakap, hogy őt bámulom, vagy mielőtt olyat tennék, amit később tuti, hogy megbánnék. Nem tudom, mi ütött belém. Alapjában véve nem ilyen ember vagyok. Úgy tűnik, Sara bármit képes előhúzni belőlem. Vettem pár mély levegőt, és próbáltam a kagylóra koncentrálni.
Sara hamar feltalálta magát, nem nagyon kérdezgette, mi hol van, tudta. Ennyire kiszámítható lennék? Egy ideig szótlanul dolgoztunk, majd szemem sarkából láttam, ahogy tanácstalanul szétnéz.
- Segítsek? - kérdeztem mosolyogva.
- Hol vannak a fűszerek?
Rámutattam egy szekrényre, majd folytattam a munkám. Közben fél szemmel őt figyeltem. A fűszerek az egyik felső polcon voltak, amit bárhogy nyújtózkodott nem ért el. Visszafojtottam nevetésem, és mögé álltam.
- Vigyázz! - mondtam, és megfogtam a derekát, hogy arrébb toljam.
Nem volt jó ötlet. A nyújtózkodás miatt dereka szabadon maradt, kezem csupasz bőrére simult. Úgy éreztem, mintha ezer meg ezer szikra pattogott volna köztünk. Képtelen voltam elengedni, inkább még szorosabban magamhoz húztam. Hallottam, ahogy felsóhajt, majd mély levegőt vesz. Hirtelen ellépett előlem és zavartan lehajtotta a fejét. Összekaptam magam, gyorsan felnyúltam és levettem a polcról a fűszereket. Mikor átnyújtottam neki, kezünk összeért. Úgy tűnt, mintha kicsit elpirult volna, de nem voltam benne biztos. Szótlanul elkaptam a kezem, és visszaálltam a csaphoz. A köztünk beállt csend ezúttal kínos volt. Agyam vadul kattogott, hogy tudnám megtörni.
- Sergio mondta, hogy elutazol a két ünnep között.
Rám kapta a szemét, az ajkába harapott - sikeresen elterelte a figyelmem mindenről - és bólintott.
- Igen, a lányokkal úgy döntöttünk, nem árt egy kis kikapcsolódás. Könnyebb volt eljönni a munkából most, hogy előrehelyeztek. Így nem kell annyit mentegetőzni meg ilyesmi.
- Hova mentek?
- Getafe-be. Lara ismerőse egy ottani hotel tulajdonosának, így nem kellett sokat keresgetni...
- Ott is szilvesztereztek?
- Nem, addigra hazajövünk. Még nem tudom, hova megyek. És te?
- Én se. Tavaly Unaival voltam, de ő most a barátnőjével megy valahova, anyáék rokonokat látogatnak... Sergio mondta, hogy lesz valami buli, de nem is tudom...
- Te nem vagy bulizós típus - kijelentés volt, nem kérdés.
- Honnan tudod? - néztem rá meglepetten.
- Ismerlek - mosolyodott el végre.
Miután sikerült megtörnöm a hallgatását, már nem kevertem magam több kínos helyzetbe. Elbeszélgettünk és az idő gyorsan eltelt.
- Na! Ugye, hogy nem is volt nehéz? - kérdezte, mikor kész lettünk.
- Igazad volt. Köszönöm! - néztem mélyen a szemébe.
- Igazán nincs mit. Sőt, ez a legkevesebb, ha már annyit fuvarozol... Mikor jönnek a családod?
- Bármelyik percben itt lehetnek - pillantottam az órára.
- Akkor megyek, hogy tudj készülni. Boldog karácsonyt!
- Neked is, Sara - mondtam és nem érdekelt, hogy nem kéne, de lehajolta, és megpusziltam. - Köszönöm még egyszer!
Miután kiengedtem, sóhajtva néztem távolodó alakja után. Sikerült annyira elmerülni a gondolataimban, hogy arra eszméltem, a szüleim kocsija ráfordul a kapubejáróra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése