Tegnap, vagyis már ma hajnalban nem tudtam aludni, akkor fogalmazódott meg bennem ennek a bejegyzésnek az ötlete. Nehéz elkezdeni, mert sokat akarok írni, ráadásul nem ártana, ha értelmes is lenne...
De először: Iker és Sara gyereket vár, Sara 13 hetes terhes! Erre a hírre a legjobb felkelni. Gratulálok nekik, remélem minden rendben lesz :) Nem írok róla többet, mert oldalakat tudnék áradozni, hogy milyen boldog vagyok és hogy mennyire vártam már, de ennek nem most van az ideje.
És akkor most jön a neheze. Mikor rákattintottam a blog létrehozása gombra körülbelül másfél évvel ezelőtt, tele voltam kétségekkel: Van értelme? Fogják olvasni? Írok én elég jól ehhez? Csupán egy dologban voltam biztos. Én nem leszek az a blogger, aki abbahagyja a történetet valahol. Már akkor tudtam, hogy be fogom fejezni.
Most azonban, nem akarom tagadni, egy kicsit úgy érzem, stagnálok, nem tudom azt kihozni egy-egy részből, amit elvárok magamtól és amit ti elvártok tőlem. Ti is érzitek, hogy az utóbbi 5 vagy akár 10 fejezet nem a legjobban sikerült. Mi az ok? Igazából több minden is szerepet játszik benne. Mikor megnyitottam ezt a blogot, úgy gondoltam, gyorsan utol fogom érni a jelent a történetben, és onnantól kezdve tényleg én fogom irányítani a történetet. Azonban soha nem volt tehetségem a saccoláshoz, ezt is jól elszámoltam. Meg se merem tippelni, hol fog tartani a fejezetszám, mikor elérkezünk az utolsó részhez, ha ez így megy tovább, azonban szeretném már kicsit szabadjára engedni a képzeletem, rengeteg ötletem van, de nem írhatom le, mert még nem tartunk ott. A másik ok pedig az, hogy eddig próbáltam nem nagyot ugrálni két esemény között, nem akartam, hogy az egyik fejezetben 2011 nyara van, a másikban meg már 2012 eleje. Azonban a két időpont között, hogy őszinte legyek, nem sok minden történik Ikerrel és Sarával. Ha akarnék, tudnék beleírni balesetet, fenyegetést vagy bármit ezekbe az "üresjáratokba", hogy izgalmasabb legyen, de ha már nagyjából hitelesen írtam eddig ezt a történetet, akkor nem szeretnék eltérni tőle ezután sem. Tegnap este három lehetőség rajzolódott ki előttem:
1. Minden megy így tovább. Nem változtatok semmin, írom tovább. Lesz néhány, vagy sok unalmas fejezet, aztán meglátjuk, mennyire sikerül összekapni magam.
2. Összeszedem, mik a fontosabbak, amit bele szeretnék írni, pl: 32. ligagyőzelem, a Bayern elleni 11-esek, az EB, az elmaradt esküvő, Iker sérülése, stb... Ezeket akár külön-külön fejezetet szánva mindegyiknek, vagy néhányat összevonva egybe megírom, aztán áttérünk a jelenre, 2013 nyarára, és innen folytatom.
3. Egyszerűen ugrunk egyet, kihagyva mindent, ami 2011 nyara és 2013 nyara között történt, és innen folytatom a történetet.
Kirakok egy szavazást róla. Kérek mindenkit, aki olvassa ezt a blogot, egy kicsit is szereti, vagy érdekli, hogy mi lesz a vége a történetnek, vagy egyszerűen szeretne segíteni nekem, hogy kikerüljek ebből a krízisből, szavazzon. El tudom dönteni én is, de jobban szeretném, ha úgy folytatódna ez a történet, hogy mindenkinek jó legyen.
Most írom a következő fejezetet, de még nagyon kicsi van belőle. Jövőhét vasárnap megyünk nyaralni, ha addig kész lesz, felrakom. A szavazást július végén fogom levenni, akkor érünk haza.
Kérlek titeket, segítsetek!
Köszönöm
Csanna
Most aztán jól rám ijesztettél! :D Már azt hittem abba akarod hagyni a történetet, pont mikor kiderült a nagy hír! Persze most már sikerült lenyugodnom, ezért leírom a saját véleményem. Na, tehát nekem egyáltalán nem tűnt fel, hogy mostanában rosszabbul írnál. És ezt komolyan mondom! :D Én nem kifogásolnám azt a lehetőséget, hogy rendesen továbbírod, úgy ahogy eddig, de neked hosszú távon ez nem tenne túl jót. Én személy szerint rettenetesen örülnék ha ennek a történetnek soha nem lenne vége, de mind tudjuk, hogy ez lehetetlen. A harmadik lehetőséget azért kifogásolom, mert túlságosan is szétszakadna az egész két részre (+ túl rövid lenne :D). Szerintem a második a legjobb választás, az arany középút, aminek segítségével hamarabb elérnénk a jelenbe és utána fantáziádnak köszönhetően még hosszú-hosszú-hosszú-hosszú... ideig olvashatnánk a kedvenc blogomat! :) <3
VálaszTörlésSzia! Nagyon szépen köszönöm. Tényleg. Nagyon sokat jelent, hogy elmondjátok a véleményeteket, és hogy ez mindig ennyire pozitív.
TörlésNem fogom abbahagyni, megígérem :)Sőt, most, hogy tudom a jó hírt, csak úgy nyüzsögnek a fejemben az ötletek, már alig várom, hogy írhassak a terhességről.
Igazából ezt csak a szavazás végén szerettem volna leírni, de nekem is a második lehetőség lenne a legjobb, örülök, hogy egyelőre a többség is így gondolja :)
Köszönöm, hogy írtál.
Csanna
Szia!
VálaszTörlésNem tudom hol kezdjem. elősszöris szeretnèm elmondani, hogy a hèt eoejèn kezdtem el olvasni a törtènetet előlről. Már a 19. rèsznèl tartok.:) Nagyon tetszik. imádom Ikèrt ès Sarát szerintem nagyon összeillenek mind a törtènetben mind az èltben.S bár èn le vagyok maradva a törtènettel de igyekszem utólèrni, sokat olvasok minden nap van, hogy 3 fejezetet is. Nagyon örülök annak, hogy Ikerèknèl baba lesze.
Száz szónak is egy a vège. Elolvastam ezt a bejegyzèst, ès èn a 2. Verzióra szavazok.
Szeretnèk gratulálni, hogy ilyen hosszú idő óta írsz. Vannak akik rövid törtèneteket írnak, ès azokat is szeretem, de ezt a törtènetet szeretem a legjobban.
Köszönom:Viki. :)
Puszillak, ès sok sikert a továbbiakhoz!
Szia! Örülök, hogy rátaláltál a blogra, annak pedig még jobban, hogy megtetszett a történet.
TörlésKöszönöm a szavazatot és a bátorítást is.
(Egyébként én a hosszabb lélegzetvételű blogokat kedvelem, ahol van idő kibontani a cselekmény szálait:))
Puszi
Csanna