52. fejezet

Sziasztok! Újra itt vagyok, visszatértem. Köszönöm az érdeklődést a chatben, el sem tudjátok képzelni, milyen jó érzés, hogy várjátok az új részt. Mint látjátok, mostantól minden fejezet elé ki fogom írni, hogy hol járunk időben, így nem kavarlak annyira össze titeket.

Összeírtam, hogy miket fogok belefoglalni a történetbe, izmos kis lista lett, és még mindig jutnak eszembe apró, de fontos mozzanatok.

Ami ezt a fejezetet illeti, kicsit még a nyaralás élménye alatt vagyok, ami érződik is rajta szerintem :) Nem lett túl hosszú, de nem akartam átcsúszni augusztusba, ha már júliust ígértem. Remélem tetszeni fog.

Puszi

Csanna

2011 november

Amint kiléptem a Valdebebasi edzőközpont kapuján, megcsapott a hűvös novemberi szél. Intettem a srácoknak, majd a kocsim felé vettem az irányt. A főút felé vezető úton rengeteg rajongó állt, a nevemet kiabálták, úgyhogy lehúztam a kocsi ablakát és kiosztottam néhány aláírást. Tapasztalatból tudtam, hogy ha nem indulok el egy percen belül, akkor olyan szinten körül fognak venni, hogy lehetetlen lesz kijutni. Finoman a gázra léptem, szerencsére megértették a jelzést és félreálltak, én pedig felgyorsítottam, átadva a helyem a mögöttem érkező Pipitának.

Örültem, hogy kaptunk két nap pihenőt. A Bajnokok Ligájában megnyugtató volt a helyzetünk, a Ligát vezettük, de ettől függetlenül - vagy éppen ezért - kemény edzéseink voltak.

Sara ugyanakkor állt meg a ház előtt, mint én, mire meglepődtem. Már rég itthon kellett volna lennie.

- Hát te? - kérdeztem egy üdvözlő puszi kíséretében, miután leengedtem a garázs ajtaját.

- Ááá - fintorgott. - Novemberi BL időszak, londoni ATP torna, ligameccsek, túlóra - sorolta, aztán rám mosolygott. - De legalább te itthon leszel egy kicsit és tudsz pihenni.

- Hmm... - fordítottam el gyorsan a fejem és inkább kinyitottam neki a bejárati ajtót. - Mi lesz a vacsora? Farkaséhes vagyok - léptem egyből a konyhába és kinyitottam a hűtőajtót.

Sara mosolyogva arrébb tolt és kivette a már bepanírozott csirkét, hogy gyorsan megcsinálja. Megterítettem, aztán a pultnak dőlve figyeltem, ahogy a vacsoránkat készíti.

- Mennyire lenne nehéz most eljönnöd két napra? - kérdeztem, mikor az utolsó rántott szelet is a tányérra került.

Lágy mosoly játszott az arcán, mikor felém fordult.

- Iker, én is szeretnék itthon maradni ezen a két napon, de csak ezért nem fognak elengedni - simított végig az arcomon.

- És egy utazás elég erős indok lenne?

- Hogy micsoda? - pördült meg a tengelye körül. - Miről beszélsz?

Szélesen mosolyogva emeltem fel a borítékot, majd átnyújtottam neki. Mikor kivette a két repülőjegyet, arcára kiült a döbbenet, amit pár másodperc múlva öröm váltott fel. A következő pillanatban a nyakamba vetette magát, mire felnevettem és önfeledten öleltem magamhoz.

- Imádlak! Köszönöm! - szorította ajkát a nyakamra.

- Már ezért megérte - simítottam végig a haján, mire még szorosabban ölelt.

- De ezt hogy? Miért nem mondtad?

- Tudod, a meglepetéseknek általában ez a lényege... - ültem le, őt is magammal húzva.

- Tudod, hogy értem - grimaszolt kedvesen.

- Pont kapóra jött, hogy kaptunk két szabadnapot november 19 előtt.

- Iker! Ez az évfordulónkra van? Te nem vagy normális! - csóválta a fejét, de arcán továbbra is ott játszott a mosoly. - Elkényeztetsz.

- Megérdemled - emeltem fel a fejét és egy gyors csók után hozzáláttam a vacsorához.

- Én még emlékszem, mikor azt kértem, hogy ne vegyél nekem semmit az évfordulónkra - somolygott.

- Szelektív a memóriám - mondtam két szelet között. - De amúgy is kettőnknek van.

Odahajolt hozzám és egy hosszú puszit nyomott az arcomra, amiben minden benne volt, aztán felállt az ölemből, hogy rendesen tudjunk vacsorázni.

- Holnapután? Akkor megvan a holnapi programom. El kell mennem venni néhány dolgot.

- Sara, két napra megyünk. Biztos vagyok benne, hogy semmit nem kell venni.

- Ó, dehogynem! - villantott rám egy széles mosolyt.

Nagyot nyeltem, mert megsejtettem, mi járhat a fejében és már előre vártam a szállodai éjszakánkat.

Két nap múlva leintettünk egy taxit a római reptéren, majd élveztük a nyüzsgő város látványát.

- Imádom ezt a várost - sóhajtott Sara, miközben haja vadul csapkodott a lehúzott ablakon besüvítő széltől.

- Voltál már itt?

- Nem - fordult felém egy mosoly erejéig. - De Rómát mindenki szereti - nézett ki újra az ablakon.

- Nézd! - mutattam a Colosseum monumentális épületére.

Sara áthajolt rajtam, hogy az én ablakomon keresztül csodálhassa a látványt. Arca közel került az enyémhez, miközben ő a várost nézte, én benne gyönyörködtem. Végül nem bírtam tovább, magam felé fordítottam fejét és megcsókoltam. Mosolyogva viszonozta egy ideig, majd mielőtt elhúzódott volna végigsimított a mellkasomon, érintése csábító ígéretet kínált.

- Később - suttogta a fülembe, miközben visszaült a helyére.

A szállodái szobánk - vagy már inkább lakosztályunk - hatalmas volt, kényelmes és tökéletes panorámát biztosított a városközpontra.

Megvártam, míg Sara kipakolja a ruháit, aztán előálltam az ötletemmel.

- Mi lenne, ha most nem kocsit bérelnénk?

- Gyalogolunk? Oké, csak átveszem a cipőmet.

- Várj már, hadd fejezzem be - kaptam a karja után mosolyogva. - Szóval, mit szólnál, ha robogóznánk egyet?

Válasz helyett egyszerűen átkarolta a nyakam és ráérősen megcsókolt. Ujjai a hajammal kezdtek játszani, miközben nyelve édes játékra hívta az enyémet.

- Eddig is gondoltam, hogy hatalmas mázlim van veled, de most már biztos vagyok benne - susogta.

- És ez a robogózás gondolatára világosodott meg benned? - kérdeztem széles mosollyal.

- Hmm... Nézzük csak - súgta, miközben ajkai a nyakamon táncoltak. - Két nap... veled... Rómában... a világ egyik legszebb városában... - nyomott puszikat a számra.

- Gyere! - húztam magam után nevetve.

Fél óra múlva már Róma utcáin robogtunk, Sara mögöttem ült, karjaival szorosan átölelte a derekamat. Kellett egy kis idő, míg megszoktam az olaszok híres és hírhedt vezetési stílusát, de minden pillanatát élveztük a napnak. Sara néha boldogan felnevetett, miközben olykor forgalmas, olykor keskeny utakon hajtottunk keresztül. Gyakran megálltunk egy-egy látnivalónál, megittunk egy cappuccino-t, vagy beültünk egy szűk utcán található étterembe egy pizzára.

Gyorsan megértettem, miért áradozott Sara Rómáról, még mielőtt belevetettük volna magunkat. A város hangulata magával ragadta az embert, egyszerre azon kaptuk magunkat, hogy mindketten szélesen mosolygunk.

- Ez csodálatos - vette le fejéről a sisakot a Colosseum előtt. Már lefelé indult a Nap az égen, mire elértünk a leghíresebb látnivalóig, direkt ezt hagytuk utoljára. - Köszönöm! - ölelt át és egy gyors csókkal adott nyomatékot hálájának.

- Már mondtad - karoltam át a vállát.

- Fogod még hallani - nevetett fel boldogan.

A ódon falak között sétálva elkapott minket a különleges, titokzatos hangulat, ami belepte az építményt, az ember ösztönösen meghajolt egy ekkora csoda előtt.

- Istenem, ha most ilyen fantasztikus, milyen lehetett, mikor teljes pompájában állt? - nézett fel Sara a nézőtérre.

- Véres - mondtam kissé cinikusan, mire megbökött.

- Ne már! Tudod, mire gondoltam.

- Tudom, de attól még így van - húztam közelebb magamhoz, mikor érezhetően megborzongott. - Gyere, meghívlak egy fagyira. Azt mondják, itt nagyon finom - ültem fel újra az ideiglenes járművünkre.

- Be kéne egy ilyet szerezni otthon is. Egészen más hangulata van a városnézésnek ezzel.

Este a hatalmas erkélyről csodáltam a kilátást, miközben Sara zuhanyzott. Mikor megcsörrent a telefonom, összerezzentem. Annyira elmerültünk a városban, hogy el is felejtettük, azon kívül is van élet.

- Iker, segíts! - kezdte Sese köszönés nélkül.

- Baj van? - kérdeztem kissé ijedten.

- Lara össze akar költözni velem - hadarta, mire akaratlanul is elnevettem magam. - Ne nevess, ez halál komoly.

- Serg - kezdtem, még mindig mosolyogva. - Szereted?

- Igen.

- Akkor meg mit vacillálsz? 25 éves vagy, meddig akarsz még a lányokat hajkurászni?

- De Iker, tudod, milyen vagyok. Tényleg bírom ezt a csajt, sőt, de ha bejön valami gikszer...

- Akkor jön be, ha te rontod el - szakítottam félbe. - Ha el tudod képzelni magad mellett, akkor ne gondolkozz. Próbáld ki, nem olyan rossz dolog ez - nyugtattam. - Ha meg mégse jön össze, megmondhatod neki, hogy lassítsatok. De emiatt ne menjetek szét.

Hallottam, hogy nyílik a fürdőszoba ajtaja, úgyhogy mosolyogva hátrafordultam, hogy közöljem Sarával a hátvédünk problémáját. De mikor megláttam, minden szó a torkomon akadt, a szám önkéntelenül elnyílt és csak úgy faltam a látványát. Csak egy fehérneműt viselt, de teljesen felesleges volt, ugyanis a vékony anyag teljesen átlátszó volt, semmit nem bízva a képzeletemre.

- Iker? Ott vagy?

- Sergio, le kell tennem. Holnap visszahívlak - hadartam.

- De... - kezdte volna, azonban gyorsan kinyomtam és a biztonság kedvéért ki is kapcsoltam.

Sara halvány mosollyal az arcán közeledett felém, csak akkor állt meg, mikor testünk már szorosan összesimult. Felnézett rám, aztán lábujjhegyre állva megcsókolt.

- Látom jól sikerült a bevásárlás - ziháltam, miközben már a hálószobánk felé húztam.

Egyszerűen képtelen voltam betelni a látványával. Eltűrtem haját az útból, majd nyakára hajolva finoman szívogatni kezdtem puha bőrét. Sara nemes egyszerűséggel lelökött az ágyra, aztán felém mászott.

- Tudod, olvastam egy könyvben, hogy minden városnak van egy szava. Tudod, mi a Rómáé? - kérdezte.

Felvontam a szemöldököm, nem egészen értettem, hogy jön ez ide.

- A szex - suttogta. - Ez a kicsiny szócska átitat mindent Rómában, bárhová is megy az ember – még a szökőkutakból is ez folyik, és mint a benzingőzt, ezt lélegezzük be az utcán. Az emberek mást se csinálnak, csak erről ábrándoznak, ez befolyásolja az öltözködésüket, ezt hajtják, ezen morfondíroznak, ezt utasítják vissza, ezt űzik sportszerűen és játékból.*

- Ne lógjunk ki a sorból - suttogtam, aztán a hajába túrva magamhoz húztam.

Csókunk közben kezeit végighúzta az ingemen, gombról-gombra haladva szabadított meg a felesleges anyagtól. Lassan fordítottam a testhelyzetünkön, én kerültem felülre. Kissé elhúzódtam, hogy újra végignézhessek testén.

- Jézusom, de gyönyörű vagy - suttogtam kissé rekedten, mire elmosolyodott.

Kényeztetni kezdtem, ajkaimat és ujjaimat egyaránt használva távolítottam el róla a fehérneműt.

- Ezt megtartjuk - mondtam, mikor újra egy csókért hajolt felém.

- Van még otthon.

Ez az apró megjegyzés teljesen betette a kaput, a vágy, mely az alhasamból indult ki, szétáradt a testemben, kellemes fájdalmat okozva, amit csak Sara tudott enyhíteni.

Újra ő került felőle, művészi ügyességgel szabadított meg a még rajtam lévő ruhadaraboktól, aztán szorosan rám feküdt, hogy testünk minden lényeges ponton érintkezzen. Imádtam, hogy ezer meg ezer féle módon tud csókolni. Reggel hálásan, a nap folyamán boldogan és tele játékkal, most pedig szenvedéllyel fűtve ostromolták egymást ajkaink. Aztán elvált tőlem, elindult lefelé, én pedig felnyögtem, kitalálva, mi fog következni. Még csak a mellkasomnál járt, de már erősen szorítottam az ágyneműt, aztán mikor rátalált érzékeny testrészemre, fejem az ágy támlájának döntve engedtem, hogy magával ragadjon a semmihez sem fogható érzés.

Percekkel később még mindig ziháltam, Sara pedig elégedett mosollyal feküdt mellettem, ujjai nyomán libabőr rajzolódott ki a testemen. Úgy gondoltam, visszaadom neki az örömöt, amit nekem okozott, de ő nevetve csúszott ki kezeim közül.

- Nem, nem, ebből most kimaradsz - harapdálta a nyakam, majd mikor mindketten készen álltunk rá, újra rám mászott és egyesítette testünket.

Hosszú pillanatokig nem mozdultunk, egyszerűen élveztük sokadjára is egymásra találtunk. Aztán előrehajolt, haja függönyként omlott körénk és megmozdította a csípőjét.

Minden mozdulatából áradt, hogy ma én vagyok a középpontban, így fejezte ki háláját az ajándékomért. Sóhajaink betöltötték a szobát, a nyitva hagyott erkélyajtón keresztül lágy szellő áramlott be, mely körülölelt minket és kellemesen hűtötte felforrósodott testünket. Az ajkán játszó finom mosoly, szemei csillogása, testének nőies vonalai minden más gondolatot kiűztek a fejemből, csak ő maradt, ez a pillanat. Remegve omlott a karjaimba, én pedig végtelen egyszerűséggel csókoltam meg, szavak nélkül adva át érzelmeimet.

A másnap reggel ugyanabban a pózban talált minket, ahogy este elaludtunk. Lustán simogatni kezdtem hátát, pár perc múlva megmozdult és hunyorogva rám mosolygott.

- Jó reggelt! - nyomott el egy ásítást.

Hosszan homlokára szorítottam az ajkam, aztán hagytam, hogy kibontakozzon az ölelésemből és felkeljen. Mikor felvette a földről a fehérneműjét, rá vigyorogtam és megszólaltam.

- Ha ehhez hasonlót veszel fel, le fogjuk késni a gépünket, pedig csak délután indul.

Felkuncogott, aztán bevonult a fürdőszobába, én pedig megrendeltem a reggelinket.

Egész délelőtt a városban sétáltunk, felderítve azokat a helyeket, amiket tegnap véletlenül kihagytunk. Délben szomorúan vettük tudomásul, hogy vissza kell mennünk a szállodába kijelentkezni, hogy visszatérjünk Madridba.

- Igazán adhatott volna kicsit több szünetet Mourinho. El tudnék itt tölteni több hetet is.

- Tőle ez is hatalmas nagyvonalúság - öleltem át a derekát. - Visszajövünk még ide, ne aggódj.

A repülőtér felé tartva felhívtam az én idióta barátomat, hogy mire jutott a költözéssel kapcsolatban.

- Hallod, te aztán jól otthagytál tegnap.

- Bocs, de...

- Igen tudom, évfordulót ünnepeltek, el tudom képzelni, mit csináltatok - nevetett.

- Döntöttél? - tereltem el a témát rólunk.

- Ja. Mondd meg Sarának, hogy mostantól nálam éri el Larát.

- Csak van egy kis ész a fejedben. Többször kéne használnod - húztam egy kicsit az agyát, mielőtt leraktam volna.

- Úgy néz ki, Sergio barátunk felnőtt - mosolyogtam Sarára. - Lara odaköltözik hozzá.

- Hívd vissza, hogy Lara erősen rendmániás, takarítson ki - mondta, mire mindketten felnevettünk.

Mielőtt beléptünk volna a terminál kapuján, Sara még egyszer visszanézett. Tekintete végigsiklott az utcán, próbálva a legtöbb emléket megjegyezni.

- Még egyszer köszönöm. Mindent - fordított hátat a forgalomnak és belém karolva felmosolygott rám, aztán beléptünk az ajtón, hogy hazamenjünk.

*Elizabeth Gilbert - Ízek, imák, szerelmek