47. fejezet

Sziasztok! Itt van az új rész, nem lett valami hosszú és tartalmas, de ennyi telt most tőlem. Úgy néz ki, még egy utolsó roham van a suliban, még egy hét dolgozatírás, utána végeztünk :) Köszönöm az érdeklődést, mindig nagyon jó érzés tudni, hogy várjátok a frisst és tetszik nektek a történetem.

Puszi

A nap fénye átszűrődött a függönyön, csukott szemhéjamon keresztül is éreztem melegét. Hunyorogva nyitottam ki a szemem, felemeltem Sarát ölelő kezem, hogy elfojtsak egy ásítást. Lustán a hátamra fordultan, miközben másik karom még mindig Sara alatt volt, ő mélyen aludt. Vagy legalábbis azt hittem, hogy alszik, mivel a következő pillanatban megfordult, így újra a mellkasomon feküdt. 

- Jó reggelt, Szépségem! - mondtam mosolyogva, mire átölelte a nyakam és még közelebb húzódott hozzám.

- Iker - nyomott egy puszit a mellkasomra. - Szombat van. Hét óra. Aludjunk még egy kicsit - kérte, mire elnevettem magam.

Felé fordultam, lágy csókot nyomtam az ajkaira, aztán hagytam, hogy megforduljon és hátulról újra átöleltem. Csendesen simogattam a karját, míg légzése újra egyenletessé vált, ekkor arcom a nyakába temettem és behunytam a szemem, hagytam, hogy az álom újra magával ragadjon.
Egy órával később ébredtem fel újra. Sara épp ekkor lépett be az ajtón, kezében egy tálcát tartott, bőségesen megpakolva reggelivel.
- Eddig tetszik ez a nap - mosolyodtam el, felültem és átvettem tőle a reggelinket. Szorosan az oldalamhoz simulva fészkelte be magát mellém, majd egy lágy puszi után nekiláttunk eltüntetni a rengeteg kaját.
- Azt hiszem, én ma nem eszek többet - simította kezét hasára, miután az utolsó falatot is lenyelte. - Lehet, hogy kicsit túllőttem a célon a mennyiséget illetően.
Nevetve fordítottam magam felé az arcát és egy gyors csókkal köszöntem meg az ébresztőt.
- Jövő héten el kell utaznom Amerikába, az UNICEF nagyköveteként el kell mennem néhány országba, például Chilébe, Mexikóba, Brazíliába. Nem jönnél el velem? Több hétről van szó, utána maradhatnánk még egy kicsit nyaralni is.
- Megbeszélem Joséval, de szerintem el fog engedni. Még van szabadnapom, most amúgy sincs nagy hajtás. Jó lenne kikapcsolódni egy kicsit.
- Köszönöm - öleltem még jobban magamhoz. - Legalább lesz egy tolmácson - húztam kicsit az agyát.
- Szóval csak ezért viszel? - húzta fel a szemöldökét mosolyogva.
- Meg azért is, mert nem akarok hatalmas telefonszámlát a folytonos hívások miatt.
- Ezek szerint hiányoznék?
- Csak egy picit - hajoltam közelebb hozzá.
Futó csóknak szántam, de mikor a hajamba túrt és felsóhajtott, megváltoztak az elképzeléseim. Nyelvemmel körberajzoltam ajka vonalát, miközben arcát simogattam. Az egyik pillanatban még finoman kóstolgattuk egymást, a következőben pedig tűzijátékok robbantak körülöttünk, a vér vadul száguldott az ereimben, a szívem ezerrel dübörgött.
- Le... lehet, hogy nem is kicsit hiányoznál - ziháltam, miután elszakadtunk egymástól.
- Tudtam én.
- Direkt csináltad - néztem nevetéstől csillogó szemeibe, mire ártatlan arcot próbált vágni. - De tetszik ez a fajta meggyőzési mód.

- Hányra megyünk? - nézett fel rám Sara.
- Nyolc - nyomtam el egy ásítást. - Ha el nem alszok.
- Nem fogsz. Hivatalos vacsora, nem szabad késni.
Ma tartottuk a Real Madrid idényzáró vacsoráját, ahol a játékosok és barátnőik is részt vettek. Kibéreltük Madrid egyik legjobb éttermét, így zavartalanul élvezhettük az estét, más emberek társasága nélkül.
- Megyek, lezuhanyzok gyorsan - állt fel, de a karjánál fogva visszahúztam.
- Nem vársz meg?
- Iker, kizárt, hogy ketten fogunk fürödni. Akkor tényleg elkésünk - nevetett fel, majd kiszabadította magát és gyorsan felslisszolt az emeletre.
Mikor fél óra múlva utána mentem, már törülközőbe csavarva állt a ruhásszekrény előtt és tanácstalanul nézegette a millió ruhát.
- Mit kéne felvennem? - pillantott rám a tükörből segítségkérően.
Hátulról átöleltem és puszikkal leptem be a nyaka, majd a válla vonalát, mire fejét a mellkasomnak döntötte.
- Ezzel nem sokat segítettél - mosolygott.
- Te bármiben jól nézel ki - fordítottam magam felé, hogy megcsókoljam.
Finoman megharaptam ajkát, mire felsóhajtott és hagyta, hogy levegyem róla a már félig kibomlott törülközőt.
- Iker... elkésünk.
- Még van másfél óránk - húztam végig kezeimet a teste vonalán, mire megborzongott. - Engedd el magad - leheltem a hajába.
Egy sóhajjal megadta magát, ujjaival hajamba túrva húzta közelebb a fejem a sajátjához, hogy újra összeillessze ajkainkat. Éreztem, ahogy meztelen teste minden ponton az enyémhez ér, összetéveszthetetlen illata keveredett tusfürdője aromájával, a kettő együtt egészen megrészegített.
Kezem egyre lentebb és lentebb kalandozott, arca után áttértem kulcscsontjára, majd melleire. Halk nyögéssel adta tudtomra, hogy élvezi a kényeztetésemet, erősen kapaszkodott belém, mikor nyelvem is beszállt a játékba.
Elindultam előre, ő pedig hátrálni kezdett, végül háta a falhoz simult. Egyik lábát a csípőm köré fonta, hogy még közelebb kerülhessen hozzám, ennek hatására fantáziám szárnyra kapott, ezer meg ezer dolgot képzeltem el, hogy tudnám szeretni. Látta szememben égő tüzet, mivel pillanatok alatt távolította el rólam a pólót, majd gyorsan követte a nadrágom is. A hasamtól felfelé haladva végigcsókolta a mellkasom, majd finoman harapdálni kezdte a nyakamat, jóleső hangokat csalva ki belőlem. Végül finoman eltoltam magamtól és térdre ereszkedtem elé. Még nem csináltam semmit, de térde már így is megbicsaklott, fejét a falnak döntötte. Finoman széthúztam lábait és kényeztetni kezdtem legérzékenyebb pontját, nyelvemmel és ujjammal egyaránt. Néha lágy voltam, néha szenvedélyes. Néha gyors, néha lassú. De minden másodpercben próbáltam neki a lehető legnagyobb örömet okozni. Nem fogta vissza magát, a hajamba túrva húzott még közelebb magához, élvezetének hangjai megtöltötték a helyiséget. Végül egy pillanatra megdermedt, majd remegni kezdett, innen tudtam, hogy sikerült elérni a célom. Lassan álltam fel, ajkam végighúztam felsőtestén, mielőtt elértem a száját. Még mindig zihált, ami mosolygásra késztetett.
- Mondtam, hogy jobb, ha hagyod magad - suttogtam a fülébe nevetve.
- Kár lett volna kihagyni - bólintott erőtlenül, mire újra megcsókoltam.
Pár perc múlva összeszedte magát, ujjai a hátamat cirógatták, majd egyre lentebb merészkedtek. Mielőtt elérte volna ágyékomat, elkaptam a kezeit és összefűztem az enyémmel.
- Hagyd, hogy ma én kényeztesselek - pusziltam végig az arcát, majd összeillesztettem testünket.
Nem siettem, ráérősen mozgattam csípőmet, mindkettőnknek tökéletesen megfelelt így. Hosszú pillanatokig csak néztük egymást, elmerültünk a másik tekintetében, pillantásának zöldes örvénye magával ragadott. Végül felsóhajtott, mire szemeim lentebb vándoroltak, közelebb hajoltam hozzá, hogy újra megízlelhessem ajkait. Ezzel egy időben ujjaim újra rátaláltak vágyai középpontjára, finoman simogatni kezdtem és csípőm mozgásán is gyorsítottam. Sara ajkait egy kisebb sikolyféle hagyta el, fejét a mellkasomnak döntötte, miközben szorosan fűzte karjait a nyakam köré, éreztem, hogy nem tudja megtartani magát. Halk szavakat suttogtam a fülébe, másik kezemmel folyamatosan simogattam a testét. Nem kellett sok idő, míg elérte a csúcsot, pár másodperccel később én is követtem. Mindketten csapzottak voltunk, ezért a fenekénél fogva felkaptam és a fürdőszobába siettem vele. Megnyitottam a csapot, hagytam, hogy a meleg víz végigfolyjon rajtunk. Lágy csókokkal és simogatásokkal kényeztettük egymást, míg végül mindkettőnk légzése normálissá vált. Ekkor felnézett rám és elmosolyodott.
- Köszönöm - mondta egyszerűen és végigsimított az arcomon. - Ez valami hihetetlen volt.
- Máskor is - nevettem el magam és puszit nyomtam a homlokára.
Pár perccel később már mindketten túl voltunk a zuhanyzáson és tényleg sietni kezdtünk.
- Nem kaptam választ a kérdésemre. Mit vegyek fel? - kérdezte.
Megálltam a szekrény előtt, mindenfajta tétovázás nélkül benyúltam és kivettem egy félvállas, fekete ruhát.
- Ez jó lesz - adtam a kezébe.
- Nem is tudtam, hogy ilyenem is van - csodálkozott.
- A millió ruha átka - nevettem fel és finoman arrébb toltam, hogy kivehessem én is az ingemet.
Én tíz perc alatt elkészültem, ő azonban szinte beköltözött a fürdőszobába. Elképzelni sem tudtam, mi tarthat ennyi ideig.
- Várj egy kicsit! - szólt ki, miután bekopogtam.
Újabb öt perc telt el, mikor végre kinyitotta az ajtót.
- Te jó ég! - mondtam, az állam a padlót súrolta.
- Tetszik? - kérdezte nevetve.
- Gyönyörű vagy - öleltem át. - Nem, ez nem is jó szó rá. Annál sokkal több vagy.
Mélyen elpirult és egy finom csókot nyomott a számra, majd átölelte a derekam.
- Mehetünk?
- Rád vártam - löktem oldalba. - De megérte - tettem hozzá mosolyogva.
Mielőtt kiléptünk volna az ajtón, megragadta az ingem gallérját és lehúzott magához.
- Mondtam már, hogy jól áll az öltöny? - suttogta.
- Mintha már hallottam volna - túrtam a hajába, majd hosszúra nyúlt pillanatig ajkam az övén időzött.

Az étterembe belépve mindkettőnknek elállt a lélegzete. Hatalmas volt, a hosszú asztalok gyönyörűen voltak megterítve, a csapat külön kérésére pedig a szomszéd helyiséget egy bárrá varázsolták át. Az asztaloknál már ott ült a legtöbb csapattársam, úgyhogy elindultunk, hogy mindenkit üdvözöljünk.
- Sara, Iker! - integetett Sese a szomszéd asztaltól és két székre mutatott maga mellett, mire intettem neki, hogy várjon egy kicsit.
Mindenki mosolyogva köszöntött minket, utoljára Crist és a barátnőjét hagytuk.
- Irina - mosolyogtam a modellre, aki két puszival köszöntött, Sara jelenlétét azonban csak egy hűvös bólintással nyugtázta.
- Sarita szép vagy, mint mindig - vigyorgott Cristiano és talán most először volt, hogy nem ugrott görcsbe egy izmom sem, teljes nyugalommal néztem végig, ahogy szorosan összeölelkeztek. Kissé késve, de eljutott az agyamig, hogy felesleges féltékenynek lennem. Sara is megérezhette, mivel mosolyogva pillantott rám Cris válla fölött.
- Mondanám, hogy üljetek hozzánk, de Sergio már vagy öt perce szuggerál, úgyhogy azt hiszem, megvan a helyetek - nevetett a portugál és elengedte Sarát.
Kezet fogtam Sergioval, Sara azonban sokkal hevesebben üdvözölte Larát, már-már megfojtotta, hiszen hetek óta nem találkoztak.
- Mi a bajotok egymással Irinával? - kérdezte Sese halkan, miután leültünk. - Izzik köztetek a levegő, de nem jó értelemben.
- Megvan egymásról a véleményünk - vont vállat Sara, de mivel Sese nem érte be ennyivel, felsóhajtott és beszélni kezdett.
- Már ismertem az előtt, hogy összejöttem volna Ikerrel. Akkor sem voltunk nagy barátnők, de legalább köszöntünk egymásnak. Aztán én találkoztam Ikerrel, ő meg Crisszel és valószínűleg gyorsan megtudta, hogy mi volt köztünk. Tudhatná, hogy már nincs jelentősége, de szerintem félti a helyét, hogy Cris dobni fogja és talál valaki mást. Kevesebb címlap, kevesebb hírnév, kevesebb botrány. Ez a rémálma.
- Aranyásó - mondta Lara halkan, aki láthatóan osztotta Sara véleményét.
- Azért ne tépjétek meg egymást - nevetett Sese, aki miután megtudta, amire kíváncsi volt, már el is vesztette érdeklődését a téma iránt.
Én azonban a szemöldökömet ráncolva néztem Sarát.
- Aranyásó?
- Azokat hívják így, akik csak a pénz miatt vannak együtt valakivel. Ez azért egy kicsit erős, mivel valószínűleg szereti ő Crist a maga módján, de hogy csak azért ne kedveljen, mert én együtt voltam a barátjával évekkel ezelőtt... - rázta a fejét értetlenül.
- Ne is törődj vele - simítottam félre egy hajtincset az arcából.
Az este folyamán az alkoholfogyasztás növekedésével arányosan emelkedett a hangulat, a vacsora befejezése után az egész társaság átvonult a bárba, ahol tovább szórakoztattuk egymást.
- Azt az egyet mondd meg nekem, mert még mindig nem érem. Hogy a francba lehetett leejteni a kupát a busz alá? - röhögött Marcelo.
- Mondtam már, meglátta azt a rengeteg embert a téren, annyira megörült nekik, hogy kiugrott a kezemből, hogy közelebbről is láthassa őket - magyarázta Sese teljes komolysággal a már ismert történetet.
Lehet, hogy már legalább hússzor hallottam, de még mindig nevettem rajta. Ki más lehet olyan szerencsétlen, hogy elejti a kupát?
- Tudjátok, mire lettem volna kíváncsi? - szült közbe Pipita. - A sofőr fejére, mikor elzúgott előtte a kupa - röhögött.
Csak a fejem fogtam a sok hülyeség hallatán, fogalmam sem volt, hogy tudják még ilyenkor is önteni magukból az eszetlenséget. Pár perc múlva Pepe megtalálta a keverőpultot, attól kezdve pedig nem volt megállás, folyamatosan szóltak a csapat kedvenc számai.
Pár pillanat alatt kisebb sor alakult ki Sara előtt, érdekes módon minden srác, aki fel akarta őt kérni, szingli volt. Természetesen csak hülyéskedtek, nagyon jól tudták, hogy hol a határ. Nevetve néztem, ahogy először Pipa, majd Karim és Mesut is vállalkozik egy-egy táncra.
- Csak nem sokat ittál, hogy másokkal kell táncolnia Sarának? - állt meg előttem Sese.
- Ott azért még nem tartunk - legyintettem és hogy bizonyítsam, leszálltam a székről, hogy lekérjem Sarát.
- Bocs srácok, ennyi volt a gyereknap - álltam meg előttük, mire Sara nevetve ölelte át a nyakam.
Kissé kipirult, amit betudtam a fiúk nem éppen kifinomultnak mondható tánctudásának, úgyhogy kihúztam a teraszra és átöleltem. Fejét a vállamra hajtotta, hallottam, ahogy mély levegőt vesz, majd egy puszit lehelt a nyakamra. Szorosabban fontam karjaimat a dereka köré, arcom selymes tincsei közé temettem. Lassan táncolni kezdtünk, a bentről kihallatszó zenével nem törődve, elmerülve a saját kis világunkban.

Sara ruhája