32. fejezet

Bocsánat a késésért, nem így terveztem. Az eleje olyan jól indult, de a végén már nagyon meg kellett szenvednem minden egyes mondatért, de még ebben az évben fel akartam tölteni, úgyhogy csak megírtam.

Boldog új évet mindenkinek! :)
Csanna

Mikor reggel felébredtem, Sara még aludt a karjaimban. Mosolyogva néztem kipihent vonásait, de nem csodálhattam sokáig észrevétlenül, mivel mocorogni kezdett és hunyorogva kinyitotta a szemeit. Két nap telt el az eljegyzés óta és szerencsénkre még senki nem fedezte fel, hogy mi történt. Csak a családunk tudott róla, elmentünk Móstolesbe és Corral de Almaguerbe is, hogy személyesen közöljük velük a hírt. Sara anyukája és az enyém is teljesen bepörgött, már alig várták az esküvőt, azonban Sarával megegyeztünk, hogy ezzel még várunk. 

Mikor megszólalt a csengő, mindkettőnk száját egy csalódott nyögés hagyta el. Szerettük kiélvezni, hogy egyikünknek sem kell dolgozni menni és sokáig az ágyban maradtunk.

- Megyek - keltem fel és magamra kaptam valamit. 

Mikor kinyitottam az ajtót, Sese és Lara mosolygós arcával találtam szembe magam.

- Most keltetek? Hosszú volt az éjszaka, vagy mi? - nevetett fel Sergio, miután belépett.

- Sarával szeretnék beszélni - mondta Lara, miközben oldalba bökte barátját.

- Mindjárt jön, addig gyertek be.

Sara pár perc múlva csatlakozott hozzánk, mire Lara beszélni kezdett.

- Sara, megvan még a házad? - kérdezte.

- Igen, most éppen üres. A lány, aki bérelte, visszaköltözött a szüleihez és még nem találtam új jelentkezőt.

- Én találtam egyet. A bátyám itt kapott munkát, ide akar költözni.

- El is adom neki, ha szeretné - vágta rá Sara, mire Sergioék döbbenten pillantottak ránk.

- Mi ez a nagy magabiztosság? 

Mosolyogva Sarára néztem, aztán felemeltem összekulcsolt kezünket, hogy láthassák a gyűrűt. Lara szeme elkerekedett, majd boldogan Sara nyakába vetette magát. Sese láthatóan sokkot kapott, ő kicsit lassabban fogta fel a dolgokat, mint a barátnője. 

- Gratulálok - csapott a vállamra végül.

Aztán lassan elvigyorodott, már tudtam, mit fog mondani, mielőtt még megszólalt volna.

- Elfelejtettetek védekezni, mi? Jön a gyerek? - vihogott.

- Nem! - mondta Sara élesen, túl gyorsan.

Mindenki ránézett, az arca ijedt volt, de gyorsan rendezte vonásait. Nem értettem, mi történt. 

- Sergio, néha nem értem, mit szeretek benned - rázta a fejét Lara. - Mi most megyünk - mosolygott ránk. - Gratulálok még egyszer. Sara, akkor majd hívlak a ház miatt.

- Jó, jó - bólogatott, de látszott, hogy a gondolatai egészen máshol járnak.

Kikísértem őket, mielőtt beszálltak volna a kocsiba, elkaptam Lara pillantását. Ő sem tudta, hogy mit jelentett Sara előbbi kitörése.

Mikor visszamentem, Sara lassan rám emelt tekintetét és felsóhajtott.

- Beszélnünk kell - mondta határozottan, mire bólintottam. - Nem akartam ezt, ne haragudj. Nem akartam kiborulni Sese beszólása miatt, tudom, hogy csak hülyéskedett. De.. Iker - nézett rám könyörgően. - Megijedtem. Én nem akarok gyereket, legalábbis egy ideig még nem. Nem tudom, te mit gondolsz a dologról, de én még nem érzem késznek magamat az anyaságra. Olyan jól mennek most a dolgok a munkámban, végre úgy érzem, hogy elismernek és egy kisbaba... nem, én még nem vagyok kész erre. Ne haragudj! - hajtotta le a fejét.

Egy ideig szótlanul álltam, csak az agyam kattogott. Örültem, hogy Sara mindezt elmondta nekem már most és nem később derült ki. Megértettem a félelmét, hiszen ha huszonhat éves koromban azt mondja nekem valaki, hogy gyereked lesz, én így éreztem volna. Huszonkilenc évesen én már készen álltam a gyerekvállalásra, de tudtam, hogy ez most nem rólam szól. Majd ha ő úgy érzi, hogy kész van rá, hogy szeretne családot alapítani és már nem számít neki olyan sokat a munka, majd akkor megpróbáljuk. 

Odaléptem hozzá és felemeltem a fejét. Szeme ijedten csillogott, nem tudta, hogy mit szólok az egészhez.

- Köszönöm, hogy elmondtad. Nem fogok hazudni, én szeretnék gyereket. De ha valakit el kell képzelnem a gyerekeim anyjának, akkor az te vagy. Várok, Sara, ameddig késznek nem érzed magad - mosolyogtam rá.

Úgy nézett ki, mint akinek egy hatalmas kő hullott le a szívéről. Szorosan átölelt, arcát a nyakamba fúrta és nagyon-nagyon sokáig nem engedett el.

- Meddig leszel itthon? - kérdeztem, miközben a haját simogattam.

- Még jövő héten végig. Miért?

- Menjünk el valahova - mondtam. - Csak mi ketten, pihenjünk egy kicsit.
- Ránk férne - nézett a szemembe.

×××

Három nappal később a barajasi repülőtéren várakoztunk az útlevél ellenőrzésnél, de a sor nem nagyon akart haladni. Gyorsan sikerült elintézni a nyaralást, lefoglaltunk egy szobát a los angelesi Radisson hotelben.
Egyre többen ismertek fel minket, ez eleinte nem volt zavaró, kiosztottam néhány autogramot a bátrabbaknak és ennyi. Hamarosan azonban megérkeztek a fotósok, egyre többen lettek, a vakuk folyamatosan villogtak körülöttünk. Próbáltam figyelmen kívül hagyni őket, de ez egyre nehezebb volt. Sara látta rajtam, hogy kezdek ideges lenni és mosolyogva ölelt át.
- Nyugi!
- Biztos nagyon érdekes, ahogy sorba állok az ellenőrzésnél... - motyogtam, mire felkuncogott.
- Ne húzd fel magad rajtuk, nem is érdemlik meg. Gondolj arra, hogy Los Angelesbe megyünk. Első közös nyaralás, csak te meg én... - somolygott.
Átöleltem a derekát, mire ő egy puszit nyomott az arcomra.
- Ez a tied? - mutattam a szalmakalapra, ami a bőröndökön feküdt.
- Igen.
- Vedd fel! - vigyorodtam el.
- Ezzel még várj egy kicsit. Majd Amerikában - ígérte.
- Akkor viszont csak ez legyen rajtad - suttogtam a fülébe, mire felkuncogott.
- Sshh - tette ujját a számra. - Ezt az oldalad tartogasd későbbre, mikor csak ketten leszünk.
- Csak nem szégyellsz? - vontam fel a szemöldököm szélesen mosolyogva.
- Egészen más érzést váltasz ki belőlem, de az csak ránk tartozik - pillantott rám kacéran.
Ajkamba haraptam, hogy visszafojtsam kitörni készülő nevetésemet, elpakoltam az útleveleinket és ellöktem magam a pulttól.
- Mióta vagy te ilyen... szókimondó? - kérdeztem.
- Előhoztad a legtitkosabb oldalamat - bújt hozzám. - De azért ne szállj el magadtól - tette hozzá, kitalálva, mit akartam mondani.
- Imádlak! - suttogtam a hajába, miközben egyik kezemmel átkaroltam derekát.
Mosolyogva lábujjhegyre állt és megpuszilt. Már rég nem érdekelt, hogy hányan fényképeztek le minket, inkább Sarával foglalkoztam.

×××

Késő este szállt le a gépünk Los Angelesben, az időeltolódás miatt mindketten nyúzottak voltunk. A következő nap mikor felkeltem, Sara már nem volt mellettem. Az órára néztem, ami fél kettőt mutatott. Voltam már máskor is Amerikában, így tudtam, mivel jár a hosszú utazás, de a testem nem tudott azonnal alkalmazkodni. Nagyot sóhajtva dőltem vissza az ágyba, hogy aludjak még egy kicsit, de ebben a pillanatban kinyílt a fürdőszoba ajtaja és Sara lépett ki rajta. 

- Jó reggelt! - mosolygott rám, de tőlem csak valami morgásra futotta. - Rendeltem ebédet, mindjárt hozzák.

- Mióta vagy fent? - kérdeztem kissé rekedten.

- Egy órája. Hagytalak aludni, rád fért - ült le mellém és egy gyors csókot nyomott a számra.

A következő pillanatban kopogtak az ajtón, Sara pedig felpattant, hogy kifizesse a kaját. Mikor pár perc múlva visszajött, mindkét kezében egy nagy pizzás dobozt tartott.

- Legközelebb én nyitok ajtót - morogtam, mire értetlenül nézett rám. - Remélem tudsz róla, hogy ha pár molekulányival kisebb lenne a nadrágod, kilátszana a feneked - mosolyogtam rá féloldalasan, miközben kezem az említett testrészére csúsztattam.

Sara jóízűen felkacagott és megrázta a fejét.

- Olyan bolond vagy! - ölelt át szorosan. - Egyébként nem is igaz.
- Azért kíváncsi lettem volna a srác fejére, mikor kinyitottad az ajtót. Biztos nem az arcodat nézte elsőnek - húztam magamhoz, majd hátra dőltem, magammal rántva őt is.
- Remélem, nem leszel féltékeny egy húszévesre - nézett rám csillogó szemekkel.
- Nem, tudom hogy szeretsz. De legközelebb akkor is én nyitom ki az ajtót - nevettem el magam, majd kinyitottam az egyik dobozt és felé nyújtottam.
Sara befészkelte magát az ölembe, csendben ettük meg a kicsit késői ebédet.
- Mit csináljunk ma? - kérdeztem.
- Menjünk le a medencéhez. Én ma túl lusta vagyok mászkálni - ásított.
Kotorászni kezdett a bőröndjében, majd előhúzta a bikinijét.
- Biztos, hogy jó ötlet ez? Konkrétan fehérneműben leszel...
- Ki kell bírnod - kacsintott rám, aztán levette a pólóját.
- Na nem! Ha azt akarod, hogy ma még lemenjünk a medencéhez, a fürdőszobában öltözz át! - mondtam határozottan.
Sara kitűnően szórakozott rajtam, de végül belátta, hogy igazam van és bevonult a fürdőbe. Öt perccel később már nyílt is az ajtó, nekem pedig elakadt a lélegzetem. Sara nekidőlt az ajtófélfának és elégedetten vette tudomásul, hogy milyen hatással van rám. Egy teljesen egyszerű, kék fürdőruha volt rajta, de tökéletesen kiemelte az alakját, lapos hasát, hosszú lábait. A haját felkötötte, kezében pedig ott volt a szalmakalap.
- Gyönyörű vagy - léptem oda hozzá és egy lágy puszit nyomtam a nyakára, mire ő felhúzta a vállait és elnevette magát. - Mindjárt jövök - léptem be a fürdőszobába, hogy én is átöltözzek.
Talán ha valaki kívülről lát minket valaki, jót szórakozik rajtunk, hogy nem öltözünk át egymás előtt. De tény, hogy Sara teste úgy hatott rám, mint a drog.
Lepakoltunk a medence mellett lévő napozószékek egyikére, miközben magunkon éreztük a többi vendég kíváncsi pillantását. Próbáltuk figyelmen kívül hagyni őket és úgy tenni, mintha ott se lennének. Sara felém nyújtotta a naptejet, mire elfojtottam egy sóhajt.
- Élvezed, ugye? - vontam fel a szemöldököm.
Ártatlanul nézett rám, de tudtam, hogy nagyon is szórakoztatja a dolog. Megfordult, én pedig lassan végigsimítottam a hátán, belemasszírozva a krémet selymes bőrébe. Végighúztam az ujjam gerince mentén, mire érezhetően megborzongott. Oldalra fordította a fejét, én pedig kitaláltam, hogy mi jár a fejében és megcsókoltam. Viszonylag hamar elhúzódtam, hiszen éreztem, hogy egyre többen figyeltek fel ránk és nem akartam Sarát zavarba hozni.
Végigdőlt a napozóágyon, aztán kotorászni kezdett a táskájában és előhúzott belőle egy könyvet. Mikor elolvastam a címét, felnevettem.
- Mi az? - nézett ki a szemüvege felett.
- A spanyol válogatott titkai? - kérdeztem.
- Most miért? Ki tudja, mit titkolsz előlem - mosolygott.
- Olyan titkokat mondok én neked... - suttogtam a fülébe, majd összeillesztettem ajkainkat.
Kuncogva mellkasomra csúsztatta a kezét és finoman eltolt magától.
- Ezt majd fent folytassuk - simított végig az arcomon. - De tudod mit? A te titkaiddal fogom kezdeni - húzta széles mosolyra száját és tényleg arra az oldalra lapozott, ami velem foglalkozott.
- Majd szólj, ha találtál valami újat - mondtam, aztán végigdőltem az ágyon.
Arra riadtam fel, hogy Sara mellém bújik. Hunyorogva néztem rá, mire elmosolyodott és a kezembe adta a könyvet.
- Na, találtál valami érdekeset?
- Hát, nem nagyon - húzta el a száját. - De azért találtam néhány érdekességet...
- Például? - húztam fel a szemöldököm.
- Mofeta? - nevette el magát. - Jó kis becenév.
- Az nem úgy volt - kezdtem tiltakozni, de Sara közbevágott.
- Persze, persze... Én is ezt mondanám - kacagott.
- Szóval nem hiszel nekem? - húztam közelebb magamhoz.
Egy pillanatig a szemembe nézett, aztán mosolyogva megrázta a fejét.
- Nagyon szemtelen lettél. Ezen változtatni kell - fordítottam magam felé az arcát.
- És azt hogy tervezed? - hajolt közelebb, arcunk mér szinte összeért.
- Vannak ötleteim - vigyorodtam el, majd egy gyors puszit nyomtam a szájára és elhúzódtam. - Na, mutasd azt a könyvet! - nyújtottam ki a kezem.
Sara felállt, mire kérdőn néztem rá.
- Megyek megmártózom - mosolygott rám.
A napszemüvegem mögül figyeltem, ahogy lesétál a medencéhez. Egyszerűen képtelen voltam levenni a szemem tökéletes alakjáról. Ahogy kipillantottam a szemüvegem mögül, egy férfit pillantottam meg, aki fényképezőt tartott a kezében. Egy paparazzo. Nem is reménykedtem benne, hogy a nyaralást nélkülük tudnánk eltölteni, de hogy ilyen hamar megjelennek, arra nem gondoltam. Összeráncoltam a szemöldököm, mikor Sarát kezdte fotózni, tudtam, hogy egy halom pénzt fog kapni a képeiért, amiért sikerült lefotóznia bikiniben. Felálltam és csatlakoztam Sarához, miközben egy megsemmisítő pillantást vetettem a fotósra. Szerencsére vette az adást és eltűnt, de volt már annyi tapasztalatom, hogy tudjam, nem adta fel.

Másnap reggel még csukva volt a szemem, mikor megéreztem Sara puha ajkait az arcomon. Megpróbáltam visszafojtani a mosolyom, de nem tudtam becsapni.
- Tudom, hogy ébren vagy - suttogta a fülembe, mire kinyitottam a szemem. - Jó reggelt - mosolygott rám.
- Neked is - öleltem át szorosan és egy puszit nyomtam a hajába. - Mit csináljunk ma?
- Menjünk el San Franciscoba - simított végig az arcomon. - Úgy hallottam, van néhány nagy bevásárlóközpont...
- Szóval vásárolni akarsz? - vontam fel a szemöldököm, ő pedig bólintott.
- Oké, de csak ha először veszünk egy kávét valahol. Még nem álltam át teljesen.
Nevetve szállt ki mellőlem, aztán gyorsan elfoglalta a fürdőszobát, de nem zavartattam magam és utána mentem. Meg akartam borotválkozni, Sara azonban összeráncolta a homlokát és megrázta a fejét.
- Mit csinálsz? - kérdezte.
- Szerinted? - kérdeztem vissza, mert nem értettem, mire akar kilyukadni.
- Miért borotválkozol?
- Azt hittem, nem szereted, mikor szakállam van - tártam szét a karom.
- Én ezt soha nem mondtam - lépett közelebb kuncogva. - Jól áll a borosta - húzta végig az orrát az arccsontomon. - Kifejezetten tetszik - suttogta, majd ajka megtalálta az enyémet.
Egyik keze a mellkasomon nyugodott, míg a másikkal átölelte a nyakamat. Nyelve játszani kezdett az enyémmel, érintéseibe beleborzongtam. Ahogy forró teste az enyémhez simult, minden más gondolat kiszállt a fejemből.
Sóhajtott, majd lassan elhúzódott tőlem, mire ajkam a homlokára vezettem, lehunytam a szemem és mélyen beszívtam illatát.

Két órával később becsaptam a bérelt kocsi ajtaját, aztán megfogtam Sara kezét és elindultunk a vásárlóutca felé. Eleinte még próbáltam normálisan viselkedni, de egyszerűen nem bírtam ki, hogy ne érintsem meg minden pillanatban. Néha megpusziltam, máskor egymást átölelve sétáltunk, vagy éppen megálltunk, hogy megcsókolhassam. Sara boldogan mosolygott, élvezte, hogy ilyen hatással van rám. Mikor már sokadjára állítottam meg az utca közepén, hogy összeilleszthessem ajkainkat, kuncogva a fejemre húzta a pulcsim kapucniját.
- Hé! - nevettem fel és elkaptam a derekát, visszarántottam magamhoz.
Mikor már az én kezem is tele volt különféle méretű bevásárlótasakokkal, leültem egy padra, majd átöleltem Sara vállát és szorosan magamhoz húztam.
- Pihenjünk egy kicsit - mosolyogtam rá.
- Csak nem elfáradtál? Pedig a java még csak most jön - nyomott egy puszit az arcomra, mire felsóhajtottam.