Jó olvasást, minden más a fejezet végén :)
Csanna
A következő pár nap nagyon hajtós volt, folyamatosan hívtak minket mindenhova, néha az egész csapatot, néha csak néhányunkat. De aztán ennek is vége lett, lecsengett a nagy felhajtás, újra visszatérhettünk a normális életünkhöz.
Csanna
A következő pár nap nagyon hajtós volt, folyamatosan hívtak minket mindenhova, néha az egész csapatot, néha csak néhányunkat. De aztán ennek is vége lett, lecsengett a nagy felhajtás, újra visszatérhettünk a normális életünkhöz.
A külön töltött egy hónap még szorosabbá fűzte a kapcsolatunkat Sarával, úgyhogy a gondolat, ami még a világbajnokság ideje alatt fogalmazódott meg bennem, egyre inkább kézzelfoghatóvá vált. Senkinek nem mondtam el, csak Xavi tudott róla. Ez az egész annyira intim volt, csak Sarára és rám tartozott, úgyhogy egyedül próbáltam elintézni mindent. Tovább tartott, mint gondoltam, de végül kész lettem.
Mikor hazaértem, Sara még nem volt otthon, ilyenkor sokáig dolgozott. Már mondtam neki, hogy holnap vacsorázni megyünk, nem sejtett semmit. Próbáltam nem feszültnek tűnni a közelében, de néha azért éreztem, hogy kérdő pillantásokat vet rám.
Egy óra múlva hazaért, de látszott rajta, hogy valami nincs rendben, feszült volt.
- Mi történt? - öleltem magamhoz.
- Fáradt vagyok - hajtotta a vállamra a fejét. - Meg hazafelé kikészítettek a fotósok.
- Sara... - simogattam meg az arcát. - Ne foglalkozz velük, próbáld meg figyelmen kívül hagyni őket! Próbálj meg boldog és nyugodt lenni, élni az életed. Nem görcsölhetsz azon, hogy holnap már megint az újságokban leszel. Ne foglalkozz a kritikákkal, akik ismernek, tudják, hogy milyen vagy igazából, akik meg nem, azoknak semmi közük nincs hozzá - néztem mélyen a szemébe.
- Tudom - ölelt át, aztán finoman megcsókolt. - Köszönöm!
- Én rángattalak bele ebbe, ez a minimum, hogy segítek megszokni - mosolyogtam rá.
- Már ne is haragudj, de én döntöttem úgy, hogy beléd szeretek, úgyhogy ne legyen bűntudatod! - nevetett fel.
Mikor hazaértem, Sara még nem volt otthon, ilyenkor sokáig dolgozott. Már mondtam neki, hogy holnap vacsorázni megyünk, nem sejtett semmit. Próbáltam nem feszültnek tűnni a közelében, de néha azért éreztem, hogy kérdő pillantásokat vet rám.
Egy óra múlva hazaért, de látszott rajta, hogy valami nincs rendben, feszült volt.
- Mi történt? - öleltem magamhoz.
- Fáradt vagyok - hajtotta a vállamra a fejét. - Meg hazafelé kikészítettek a fotósok.
- Sara... - simogattam meg az arcát. - Ne foglalkozz velük, próbáld meg figyelmen kívül hagyni őket! Próbálj meg boldog és nyugodt lenni, élni az életed. Nem görcsölhetsz azon, hogy holnap már megint az újságokban leszel. Ne foglalkozz a kritikákkal, akik ismernek, tudják, hogy milyen vagy igazából, akik meg nem, azoknak semmi közük nincs hozzá - néztem mélyen a szemébe.
- Tudom - ölelt át, aztán finoman megcsókolt. - Köszönöm!
- Én rángattalak bele ebbe, ez a minimum, hogy segítek megszokni - mosolyogtam rá.
- Már ne is haragudj, de én döntöttem úgy, hogy beléd szeretek, úgyhogy ne legyen bűntudatod! - nevetett fel.
×××
Másnap este Sara még javában készülődött, én viszont csak gyorsan felkaptam magamra egy pólót és nadrágot. Nem szoktam sokat agyalni azon, mit vegyek fel, de ez most kivételes alkalom volt. Ilyenkor elvileg ki szoktak öltözni, de én úgy döntöttem, nem teszem. Sara mindig is így látott, így ismert, így szeret.
- Iker, étterembe megyünk, nem jöhetsz papucsban! - állt meg az ajtóban Sara.
- Gyere már! - nevettem és megfogtam a kezét, a kocsi felé kezdtem húzni.
- Jól nézünk ki együtt - mutatott végig kettőnkön.
Ő szépen fel volt öltözve, én meg teljesen hétköznapin ruhákat viseltem.
- Szerintem is - vágtam vissza, mire felhúzta a szemöldökét.
- Komolyan nem fogsz visszamenni átöltözni? - kérdezte.
- Nem. Sara, én így érzem jól magam és egyáltalán nem érdekel, hogy mit fognak gondolni az étteremben - ültem be a kocsiba. - Na gyere!
Nagy sóhajjal beült, de éreztem a felém áradó feszültséget.
- Most haragszol? - néztem rá.
- Nem, ezt így nem mondanám - húzta el a száját.
- Hihetetlen nőszemély vagy, de pont ezért szeretlek - nyomtam egy gyors puszit az arcára, aztán kitolattam a garázsból.
Az étterem elé érve paparazzók hada várt minket. Kézenfogva próbáltunk figyelmen kívül hagyva őket eljutni a bejáratig. Mikor beléptünk, egy pincér azonnal elénk sietett.
- Iker Casillas? Jöjjenek - intett.
Felvezetett minket az emeletre, ahol csupán egyetlen asztal állt. Direkt olyan éttermet kerestem, aminek van felső szintje, amit ki tudok bérelni, hogy csak kettesben lehessünk.
- Ez.. hogyhogy? - kérdezte Sara értetlenül, miután leült.
- Nem akartam tömeget... - magyarázkodtam.
Nem teljesen értette, hogy mire gondolok, de annyiban hagyta. A vacsora alatt semmiségekről beszélgettünk, majd miután elvitték a desszertet is, felálltam és az ablakhoz léptem. A esti Madrid fényei gyönyörűek voltak, így Sara hamarosan csatlakozott hozzám. Átkaroltam a derekát, ő pedig fejét a vállamra hajtotta.
- Finom volt, köszönöm - mondta.
Nem válaszoltam, mire kissé elhúzódott.
- Jól vagy? Feszültnek tűnsz...
- Minden rendben, nem kell semmi rosszra gondolni - mosolyogtam rá, majd szembefordultam vele.
Egy hosszú pillanatig elvesztem a tekintetében, aztán a hátsó zsebembe nyúltam és a tenyerembe zártam az apró dobozt.
- Sara - néztem rá nagyon komolyan. - Hozzám jössz feleségül? - kérdeztem egyszerűen, ezzel egy időben kinyitottam a dobozt, amiben a gyűrű volt és letérdeltem.
Sara döbbenten nézett rám, egy pillanatig nem mondott semmit. Aztán szóra nyitotta a száját, én pedig kezdtem nagyon ideges lenni.
- Igen - mondta ki végül.
Széles mosoly ömlött szét az arcomon, majd kivettem a gyűrűt a dobozából és az ujjára húztam. A szemébe néztem, mely könnyesen csillogott, miközben felálltam. A következő pillanatban a nyakamba vetette magát, szorosan ölelt, arcát a nyakamba temette.
- Nagyon-nagyon szeretlek - suttogtam.
Valami ismerős, mégis ismeretlen érzés öntött el, szinte égette a testemet. Ujjaimmal a hajába túrtam, magamba szívtam az illatát, ezzel együtt a pillanatot. Soha nem éreztem még ilyen intenzíven, soha nem voltam még ilyen boldog, kerek egész. Abban a pillanatban, ahogy Sara igent mondott, valami kattant bennem, a prioritásaim megváltoztak. Végre megtaláltam azt a nőt, aki a társam lehet az életemben, aki fontosabb nekem a saját érdekeimnél, vágyaimnál. És most a menyasszonyommá vált.
Két kezem közé fogtam az arcát, majd összeillesztettem ajkainkat. Eleinte szám csak alig-alig ért az övéhez, a legelső csókunkra emlékeztetett. Aztán édes ajkai egyre hevesebben és hevesebben ostromolták az enyémeket, miközben a hajamba túrva próbált még közelebb húzni magához.
- Iker... - suttogta elfúló hangon, egy pillanatra elszakadva tőlem. - Szeretlek - nézett egy másodpercre a szemembe, aztán újra magához húzta a fejemet.
Órákon keresztül tudtam volna így állni, összeolvadva. Tudtam, hogy valami véglegesen megváltozott a kettőnk kapcsolatában. Bár lehetetlennek tűnt, hogy ennél is jobban szeressem, mégis valóságos volt. Úgy éreztem, hogy ajkainkkal együtt lelkünk egy része is összefonódott, örökre és visszavonhatatlanul.
Mikor elszakadtunk egymástól, egy könnycsepp gördült végig az arcán, amit mosolyogva töröltem le. Finoman az álla alá nyúlva felemeltem az arcát és egy utolsó, szűzies csókot nyomtam ajkaira.
- Ne sírj! - suttogtam.
Nevetve megrázta a fejét, aztán felemelte a kezét és szemügyre vette a gyűrűt.
- Ez gyönyörű - mondta egyszerűen.
- Lehet, hogy egyel kisebb méret is elég lett volna - fűztem össze az ujjainkat.
- Nem baj, majd hordom a középső ujjamon - legyintett. - Kérdezhetek valamit?
- Megtiltottam bármikor is? - kérdeztem vissza.
- Mikor... szóval, tudod... - motyogta.
Végigsimítottam arca lágy vonalán, aztán vettem egy nagy levegőt és beszélni kezdtem.
- Őszintén? Nem tudom pontosan. Ez most nagyon furcsa lesz, de... Én már a legelején is tudtam, hogy ezt a kérdést csak és kizárólag neked tehetem fel. Annyira összeillettünk már az elejétől kezdve, hogy nem is fért hozzá kétség. De igazán komolyan gondolkozni csak a világbajnokság ideje alatt kezdtem el rajta. Túl sokáig voltál távol tőlem, és rádöbbentem, hogy - ez most nagyon csöpögős lesz - de nem tudok élni nélküled. Úgyhogy hazajöttünk és elkezdtem szervezni - vontam meg a vállam.
Csillogó szemekkel nézett rám, aztán átölelte a nyakam és közelebb húzódott hozzám.
- Menjünk haza - suttogta.
Mikor kiléptünk az étteremből, újra fotósok hadával kellett szembenéznünk. A biztonság kedvéért Sara bal kezét fogtam, hogy még csak véletlenül se láthassanak meg semmit. Előbb-utóbb úgyis észreveszik a gyűrűt, ki fogják találni, hogy az egy eljegyzési gyűrű, de a lehető legtovább szerettük volna kiélvezni, hogy csak azok tudnak róla, akiknek tudniuk kell.
Két kezem közé fogtam az arcát, majd összeillesztettem ajkainkat. Eleinte szám csak alig-alig ért az övéhez, a legelső csókunkra emlékeztetett. Aztán édes ajkai egyre hevesebben és hevesebben ostromolták az enyémeket, miközben a hajamba túrva próbált még közelebb húzni magához.
- Iker... - suttogta elfúló hangon, egy pillanatra elszakadva tőlem. - Szeretlek - nézett egy másodpercre a szemembe, aztán újra magához húzta a fejemet.
Órákon keresztül tudtam volna így állni, összeolvadva. Tudtam, hogy valami véglegesen megváltozott a kettőnk kapcsolatában. Bár lehetetlennek tűnt, hogy ennél is jobban szeressem, mégis valóságos volt. Úgy éreztem, hogy ajkainkkal együtt lelkünk egy része is összefonódott, örökre és visszavonhatatlanul.
Mikor elszakadtunk egymástól, egy könnycsepp gördült végig az arcán, amit mosolyogva töröltem le. Finoman az álla alá nyúlva felemeltem az arcát és egy utolsó, szűzies csókot nyomtam ajkaira.
- Ne sírj! - suttogtam.
Nevetve megrázta a fejét, aztán felemelte a kezét és szemügyre vette a gyűrűt.
- Ez gyönyörű - mondta egyszerűen.
- Lehet, hogy egyel kisebb méret is elég lett volna - fűztem össze az ujjainkat.
- Nem baj, majd hordom a középső ujjamon - legyintett. - Kérdezhetek valamit?
- Megtiltottam bármikor is? - kérdeztem vissza.
- Mikor... szóval, tudod... - motyogta.
Végigsimítottam arca lágy vonalán, aztán vettem egy nagy levegőt és beszélni kezdtem.
- Őszintén? Nem tudom pontosan. Ez most nagyon furcsa lesz, de... Én már a legelején is tudtam, hogy ezt a kérdést csak és kizárólag neked tehetem fel. Annyira összeillettünk már az elejétől kezdve, hogy nem is fért hozzá kétség. De igazán komolyan gondolkozni csak a világbajnokság ideje alatt kezdtem el rajta. Túl sokáig voltál távol tőlem, és rádöbbentem, hogy - ez most nagyon csöpögős lesz - de nem tudok élni nélküled. Úgyhogy hazajöttünk és elkezdtem szervezni - vontam meg a vállam.
Csillogó szemekkel nézett rám, aztán átölelte a nyakam és közelebb húzódott hozzám.
- Menjünk haza - suttogta.
Mikor kiléptünk az étteremből, újra fotósok hadával kellett szembenéznünk. A biztonság kedvéért Sara bal kezét fogtam, hogy még csak véletlenül se láthassanak meg semmit. Előbb-utóbb úgyis észreveszik a gyűrűt, ki fogják találni, hogy az egy eljegyzési gyűrű, de a lehető legtovább szerettük volna kiélvezni, hogy csak azok tudnak róla, akiknek tudniuk kell.
Gyűrű
Hazaérve Sara elment zuhanyozni, de előtte még egy vérpezsdítő csókkal mutatta meg, mit tervez ma éjszakára. Én azonban nem bírtam kivárni, míg végez, így halkan kinyitottam a fürdőszoba ajtaját és próbáltam hang nélkül becsukni magam mögött. Vékony gőzpára szállt fel a zuhanykabinból, Sara teste csak körvonalakban látszott. Háttal állt nekem, nem vett észre. Gyorsan ledobáltam magamról a ruhákat, majd elhúztam a zuhanyzó ajtaját. Sara összerezzent a zajra, megperdült a tengelye körül. Végignézett rajtam, majd ajkába harapva tekintetét az enyémbe fúrta.
- De türelmetlen valaki - mosolyodott el, aztán behúzott maga mellé.
Átöleltem a derekát, miközben hagytam, hogy engem is bevizezzen. Kivettem a csatot a hajából, megbabonázva figyeltem, ahogy megrázza hajzuhatagát, mely finoman szétterült a vállán.
- Csodálatos vagy - mondtam, majd finoman szívogatni kezdtem a nyakát.
Tapogatózni kezdett a háta mögött, míg végül sikerült elzárni a csapot. Bár már nem folyt ránk a forró víz, a testünk teljesen felhevült, így egyáltalán nem fáztunk.
Elhúzódott tőlem, mire kérdőn néztem rá, nem tudtam, mi lehet baj, ő azonban kacéran elmosolyodott és kezembe nyomta tusfürdőjét.
- Először fürdess meg... - susogta.
- Sara, ne kínozz! - nyögtem fel, ő viszont felkacagott.
Felvontam a szemöldököm, majd a tenyerembe nyomtam egy adagot, haját elsimítottam az útból és lassan masszírozni kezdtem vállait. Éreztem, ahogy teljesen ellazul érintéseim nyomán, így lassan lejjebb haladtam. Végigsimítottam kulcscsontján, míg elértem a melleit. Mindketten élesen beszívtuk a levegőt, mikor kezembe vettem domborulatait. Igéző tekintetét az enyémbe fúrta, miközben kényeztetni kezdtem. Sóhajai egyre gyorsabban követték egymást, fejét a mellkasomnak döntve élvezte cselekedetemet, forró leheletét a nyakamon éreztem.
Percekkel később tovább haladtam, bekentem a hasát is, majd nagy levegőt véve továbbhaladtam. Nőiességét csak egy pillanatra érintettem, gyorsan rátértem formás lábaira. Végigsimogattam combját majd lábszárát, végül felegyenesedtem, egy gyors csókot nyomtam a szájára és megfordítottam. Haját átraktam a vállain, lassan végigsimítottam a gerince mentén, egészen a fenekéig, majd visszatértem a lapockáihoz és lassan, körkörös mozdulatokkal masszírozni kezdtem. Puha bőre csak úgy vonzotta a kezem, néha lehajoltam és csókot leheltem teste különböző pontjaira.
Miután teste minden egyes porcikáját megfürdettem, újra szembe fordítottam magammal és mosolyogva néztem, ahogy próbálja összeszedni magát.
- Hmm... - húzta végig orrát az állam vonalán. - Máskor is segíthetsz - nyomott egy puszit a nyakamra, majd kezébe vette az én tusfürdőmet, egyértelműen a tudtomra adva, hogy most én következek.
Elég volt csak elképzelnem, miket fog művelni velem és máris szaporábban kapkodtam levegő után. Miközben finoman harapdálta a nyakamat, kezei bejárták felsőtestemet, izmaim megfeszültek lágy érintései nyomán. Mikor ujjai már az alhasamnál köröztek, nem bírtam visszatartani rekedt nyögéseimet. Végtelen időnek tűnt, míg továbbhaladt és finoman végigsimított már tettre kész férfiasságomon. Fejem a zuhanyzó falának döntöttem, miközben folyamatosan kényeztetett. A szemembe nézett, majd le akart térdelni elém, de én elkaptam a karjait, hogy megakadályozzam.
- Most ne - ziháltam. - Nem akarok most elmenni...
Sara elégedetten konstatálta, hogy teljesen szétestem, ujjait a hajamba vezette és finoman megcsókolt. Nyelve játszani kezdett az enyémmel, egyszerre volt lágy és szenvedélyes. Feneke alá nyúlva felemeltem és a falnak döntöttem, mire ő azonnal derekam köré fonta a lábait.
- Még nem voltam kész - nevetett
- Nem érdekel, kívánlak - csókoltam meg, majd a következő pillanatban összeillesztettem testünket.
Sara felnyögött és az ajkamba harapott, a következő pillanatban pedig egy apró puszit nyomott kisebesedett számra. Lassan mozogni kezdtem, miközben lehajtottam a fejem és kezelésbe vettem melleit. Sara nem tehetett mást, csak kapaszkodott belém, kifejezetten élveztem, hogy most én irányítok. Hol lassabb, hol gyorsabb tempót diktáltam, az őrületbe kergetve ezzel őt és magamat is.
- A.. abba ne ha... hagyd - zihálta, mikor leálltam a mozgással.
Kihúzódtam belőle, de csak hogy a következő pillanatban teljesen beletemetkezhessek, majd megismételtem párszor. Sara körmei a hátamat karcolták, sóhajai betöltötték a levegőt, mindenhol ott volt. Mikor újra mozogni kezdtem, Sara szinte azonnal elérte a gyönyört. Éreztem apró összehúzódásait, aminek köszönhetően én is követtem. Percekig mindketten csak ziháltunk, majd mikor úgy éreztem, hogy már képes megállni a saját lábán is, elhúzódtam tőle és letettem.
- Ezt az oldalad eddig eltitkoltad előlem - hajolt hozzám közelebb, orrunk szinte összeért.
- A megfelelő pillanatra tartogattam - szüntettem meg a kettőnk között lévő távolságot. - Megőrjítesz - mosolyogtam, mikor elszakadtunk egymástól.
- Mondanám, hogy sajnálom, de nem lenne igaz - kacsintott, majd elhúzta a zuhanyzó ajtaját és kilépett. Elvettem tőle az egyik törülközőt, magam köré tekertem, miközben ő a haját próbálta szárítani. Ahogy felemelte a kezét, gyűrűjén megcsillant a lámpa fénye. Odaléptem hozzá, egy csókot nyomtam az ékszerre, majd ujjamat végighúztam meztelen karján, míg végül a hajába túra magamhoz húztam és szorosan átöleltem.
Nagyon vártam már ezt a fejezetet, mikor írni kezdtem ezt a történetet, már nagyjából megvolt a fejemben ennek a résznek a vázlata, de természetesen végül nem azt írtam le, amire akkor gondoltam.
Ha hinni lehet a sajtónak, a barátaik is ott voltak, mikor Iker megkérte Sara kezét. Mivel nagyjából próbálok reálisan írni, nem sokat változtatni a valóságon. Tudom, hogy nagyon fontos részét alkotják Iker életének, de semmit nem tudok róluk. Nem ismerem a személyiségüket, a szokásaikat, a nevüket is csak a Facebook képekről tudtam meg. Persze nem ismerem se Sarát se Ikert vagy éppen Sesét sem, de az ő személyiségük mégis "nyilvános" valamennyire. Szóval ennek az egésznek az lett volna a lényege, hogy tudatosan hagytam ki az egész történetből a gyerekkori barátokat.
A következő fejezetek nagyon fontosak lesznek a történetben, már csak azért is, mert még nem döntöttem el, meddig írom. Nagyjából tudom, meddig szeretném vinni a fonalat, egy idő után utol fogom érni a valóságot és akkor már a saját fantáziámon fog múlni, hogyan fut tovább a történet. Ez most még nagyon zavaros így, de két fejezet múlva többet fogtok tudni, ígérem :)
Hazaérve Sara elment zuhanyozni, de előtte még egy vérpezsdítő csókkal mutatta meg, mit tervez ma éjszakára. Én azonban nem bírtam kivárni, míg végez, így halkan kinyitottam a fürdőszoba ajtaját és próbáltam hang nélkül becsukni magam mögött. Vékony gőzpára szállt fel a zuhanykabinból, Sara teste csak körvonalakban látszott. Háttal állt nekem, nem vett észre. Gyorsan ledobáltam magamról a ruhákat, majd elhúztam a zuhanyzó ajtaját. Sara összerezzent a zajra, megperdült a tengelye körül. Végignézett rajtam, majd ajkába harapva tekintetét az enyémbe fúrta.
- De türelmetlen valaki - mosolyodott el, aztán behúzott maga mellé.
Átöleltem a derekát, miközben hagytam, hogy engem is bevizezzen. Kivettem a csatot a hajából, megbabonázva figyeltem, ahogy megrázza hajzuhatagát, mely finoman szétterült a vállán.
- Csodálatos vagy - mondtam, majd finoman szívogatni kezdtem a nyakát.
Tapogatózni kezdett a háta mögött, míg végül sikerült elzárni a csapot. Bár már nem folyt ránk a forró víz, a testünk teljesen felhevült, így egyáltalán nem fáztunk.
Elhúzódott tőlem, mire kérdőn néztem rá, nem tudtam, mi lehet baj, ő azonban kacéran elmosolyodott és kezembe nyomta tusfürdőjét.
- Először fürdess meg... - susogta.
- Sara, ne kínozz! - nyögtem fel, ő viszont felkacagott.
Felvontam a szemöldököm, majd a tenyerembe nyomtam egy adagot, haját elsimítottam az útból és lassan masszírozni kezdtem vállait. Éreztem, ahogy teljesen ellazul érintéseim nyomán, így lassan lejjebb haladtam. Végigsimítottam kulcscsontján, míg elértem a melleit. Mindketten élesen beszívtuk a levegőt, mikor kezembe vettem domborulatait. Igéző tekintetét az enyémbe fúrta, miközben kényeztetni kezdtem. Sóhajai egyre gyorsabban követték egymást, fejét a mellkasomnak döntve élvezte cselekedetemet, forró leheletét a nyakamon éreztem.
Percekkel később tovább haladtam, bekentem a hasát is, majd nagy levegőt véve továbbhaladtam. Nőiességét csak egy pillanatra érintettem, gyorsan rátértem formás lábaira. Végigsimogattam combját majd lábszárát, végül felegyenesedtem, egy gyors csókot nyomtam a szájára és megfordítottam. Haját átraktam a vállain, lassan végigsimítottam a gerince mentén, egészen a fenekéig, majd visszatértem a lapockáihoz és lassan, körkörös mozdulatokkal masszírozni kezdtem. Puha bőre csak úgy vonzotta a kezem, néha lehajoltam és csókot leheltem teste különböző pontjaira.
Miután teste minden egyes porcikáját megfürdettem, újra szembe fordítottam magammal és mosolyogva néztem, ahogy próbálja összeszedni magát.
- Hmm... - húzta végig orrát az állam vonalán. - Máskor is segíthetsz - nyomott egy puszit a nyakamra, majd kezébe vette az én tusfürdőmet, egyértelműen a tudtomra adva, hogy most én következek.
Elég volt csak elképzelnem, miket fog művelni velem és máris szaporábban kapkodtam levegő után. Miközben finoman harapdálta a nyakamat, kezei bejárták felsőtestemet, izmaim megfeszültek lágy érintései nyomán. Mikor ujjai már az alhasamnál köröztek, nem bírtam visszatartani rekedt nyögéseimet. Végtelen időnek tűnt, míg továbbhaladt és finoman végigsimított már tettre kész férfiasságomon. Fejem a zuhanyzó falának döntöttem, miközben folyamatosan kényeztetett. A szemembe nézett, majd le akart térdelni elém, de én elkaptam a karjait, hogy megakadályozzam.
- Most ne - ziháltam. - Nem akarok most elmenni...
Sara elégedetten konstatálta, hogy teljesen szétestem, ujjait a hajamba vezette és finoman megcsókolt. Nyelve játszani kezdett az enyémmel, egyszerre volt lágy és szenvedélyes. Feneke alá nyúlva felemeltem és a falnak döntöttem, mire ő azonnal derekam köré fonta a lábait.
- Még nem voltam kész - nevetett
- Nem érdekel, kívánlak - csókoltam meg, majd a következő pillanatban összeillesztettem testünket.
Sara felnyögött és az ajkamba harapott, a következő pillanatban pedig egy apró puszit nyomott kisebesedett számra. Lassan mozogni kezdtem, miközben lehajtottam a fejem és kezelésbe vettem melleit. Sara nem tehetett mást, csak kapaszkodott belém, kifejezetten élveztem, hogy most én irányítok. Hol lassabb, hol gyorsabb tempót diktáltam, az őrületbe kergetve ezzel őt és magamat is.
- A.. abba ne ha... hagyd - zihálta, mikor leálltam a mozgással.
Kihúzódtam belőle, de csak hogy a következő pillanatban teljesen beletemetkezhessek, majd megismételtem párszor. Sara körmei a hátamat karcolták, sóhajai betöltötték a levegőt, mindenhol ott volt. Mikor újra mozogni kezdtem, Sara szinte azonnal elérte a gyönyört. Éreztem apró összehúzódásait, aminek köszönhetően én is követtem. Percekig mindketten csak ziháltunk, majd mikor úgy éreztem, hogy már képes megállni a saját lábán is, elhúzódtam tőle és letettem.
- Ezt az oldalad eddig eltitkoltad előlem - hajolt hozzám közelebb, orrunk szinte összeért.
- A megfelelő pillanatra tartogattam - szüntettem meg a kettőnk között lévő távolságot. - Megőrjítesz - mosolyogtam, mikor elszakadtunk egymástól.
- Mondanám, hogy sajnálom, de nem lenne igaz - kacsintott, majd elhúzta a zuhanyzó ajtaját és kilépett. Elvettem tőle az egyik törülközőt, magam köré tekertem, miközben ő a haját próbálta szárítani. Ahogy felemelte a kezét, gyűrűjén megcsillant a lámpa fénye. Odaléptem hozzá, egy csókot nyomtam az ékszerre, majd ujjamat végighúztam meztelen karján, míg végül a hajába túra magamhoz húztam és szorosan átöleltem.
Nagyon vártam már ezt a fejezetet, mikor írni kezdtem ezt a történetet, már nagyjából megvolt a fejemben ennek a résznek a vázlata, de természetesen végül nem azt írtam le, amire akkor gondoltam.
Ha hinni lehet a sajtónak, a barátaik is ott voltak, mikor Iker megkérte Sara kezét. Mivel nagyjából próbálok reálisan írni, nem sokat változtatni a valóságon. Tudom, hogy nagyon fontos részét alkotják Iker életének, de semmit nem tudok róluk. Nem ismerem a személyiségüket, a szokásaikat, a nevüket is csak a Facebook képekről tudtam meg. Persze nem ismerem se Sarát se Ikert vagy éppen Sesét sem, de az ő személyiségük mégis "nyilvános" valamennyire. Szóval ennek az egésznek az lett volna a lényege, hogy tudatosan hagytam ki az egész történetből a gyerekkori barátokat.
A következő fejezetek nagyon fontosak lesznek a történetben, már csak azért is, mert még nem döntöttem el, meddig írom. Nagyjából tudom, meddig szeretném vinni a fonalat, egy idő után utol fogom érni a valóságot és akkor már a saját fantáziámon fog múlni, hogyan fut tovább a történet. Ez most még nagyon zavaros így, de két fejezet múlva többet fogtok tudni, ígérem :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése