26. fejezet

Sziasztok! Próbáltam nagyon sietni a fejezettel, mivel tudtam, hogy a következő napokban egyszerűen nem lesz időm felrakni a frisst. Úgyhogy összehoztam mára, bár mindjárt leragadt a szemem. Most végre jó hosszú lett, ha nem lenne ilyen késő, még tovább is írnám, de tényleg hulla vagyok :)
Csanna

 Ha valamire várunk, akkor nagyon lassan telik az idő. Ha viszont valamit nem akarunk, akkor mintha valaki megnyomná az előretekerés gombját az életünk filmjén és gyorsan elérkezünk a nem várt részhez. Így történhetett meg, hogy az a bizonyos egy hét, amit még együtt tölthettünk, rémisztő gyorsasággal telt el, pedig mindketten nagyon igyekeztünk, hogy valahogy meghosszabbítsuk az együtt töltött perceket.

Az utazás előtti napon mindketten a bőröndünkbe pakoltunk, de ezúttal elmaradt a szokásos cukkolás. Mindketten vibráltunk, kattogott az agyunk, tele volt a levegő feszültséggel. Végül Sara feladta, levágta a bőrönd tetejét és felállt.

- Na jó, ez így nem fog menni! - túrt a hajába, aztán kiment a gardróbból.

Elfojtottam egy sóhajt, egy pillanatra lehunytam a szemem, végül utána indultam. A konyhában volt, a tiszta edényeket pakolta, de akkora hévvel, hogy féltem, eltörik valami és megvágja magát. Mögé léptem és szorosan átöleltem a derekát, mire ő megfordult a karjaimban.

- Figyelj Iker, sajnálom... - tette fel kezeit megadóan.

- Nincs miért bocsánatot kérned, én is ugyanolyan feszült vagyok - ráztam meg a fejem.

Felnyögött és a nyakamba temette arcát, mire lassan simogatni kezdtem a hátát, hogy ellazuljon.

- Gondolj arra, hogy... - kezdtem, de nem igazán jutott eszembe semmi megnyugtató.

Erre felnevetett és én is csatlakoztam hozzá. Néha egyszerűbb így, ahelyett, hogy görcsösen próbálnánk megoldani azt, amit igazából nem lehet.

- Visszajössz? - kérdeztem végül, ő pedig bólintott.

Mikor beléptem a gardróbba, felszaladt a szemöldököm. Eddig nem vettem észre, hogy Sara már a harmadik bőröndjét rakja tele ruhákkal.

- Sara - mondtam lassan, mosolyogva. - Nem leszek ott, hogy cipeljem neked - mutattam a méretes csomagokra.

-  Most miért? Nem tudom, milyen idő lesz, úgyhogy inkább mindenre felkészülök - nézett rám ártatlanul.

Megráztam a fejem és szó nélkül hagytam. Vannak dolgok, amiket nem fogok megérteni a nőkben.

Az egész napunkat a kettősség jellemezte. Az egyik percben még nagyban nevettünk valamin, a másikban meg elkomorodva meredtünk magunk elé.

Miután végeztünk a csomagolással, leültem a kanapéra, Sara pedig hamarosan csatlakozott hozzám. Fejét a vállamra hajtotta, miközben hüvelykujjammal arcát simogattam.

- Mikor indulsz holnap? - törtem meg a csendet.

- 10-kor megy a gép, ott kell lennünk a megnyitón.

- Hívj fel, ha megérkeztél.

- Te is - nézett mélyen a szemembe.

- Késő lesz...

- Nem baj - vágott a szavamba.

Fejemet az övének döntöttem, így maradtunk egy végtelen pillanatig. Közben átfutott az agyamon, hogy az összes csapattársam otthonában valami hasonló jelenet játszódhat le.

- Na jó - moccant meg Sara. - Megyek, megcsinálom a vacsorát.

Csendben néztem, ahogy sürög-forog a konyhában, próbáltam minden apró mozdulatát az eszembe vésni, hogy a következő napokban majd elővegyem.

- Megyek, lefürdök - hajolt át Sara a kanapén, éreztem, ahogy ajka egy pillanatra a halántékomat érinti.

- Feküdj le utána - mosolyogtam fel rá. - Hosszú nap lesz a holnapi.

Egy kiismerhetetlen pillantást vetett rám, de mielőtt rájöhettem volna, mi jár a fejében, hátat fordított. Valami film ment a TV-ben, de a színek és az alakok összefolytak a szemem előtt, a gondolataim egész máshol jártak. Tele voltam kettős érzelmekkel, részben nem akartam elszakadni Sarától, ugyanakkor hajtott a bizonyítási vágy, nagyon vártam már a kezdő meccsünket. Jó csoportot kaptunk, elméletben mi voltunk a legerősebbek, de azért minden mérkőzés tartogatott kihívásokat.

Hallottam, Sara elzárja a csapot, majd hamarosan becsukódott a fürdő ajtaja. Egy sóhajjal kinyomtam a TV-t és az emelet felé vettem az irányt.

Mikor végeztem a zuhanyzással és beléptem a hálóba, Sara már az ágyban feküdt. Bebújtam mellé a takaró alá, ő pedig végigsimított a mellkasomon és finoman megcsókolt. Akaratlanul is elmosolyodtam, annyi lágyság és szerelem sugárzott az egész testéből. Mikor kezem a derekára csúsztattam, hogy közelebb húzhassam magamhoz éreztem, hogy a szokásos póló helyett most valami más anyag simul a tenyeremhez. Egy pillanatra összeráncoltam a homlokom, aztán elszakadtam tőle és lehúztam rólunk a takarót. Mikor megláttam a csipkés hálóinget, ami alig takart valamit tökéletes testéből, felnyögtem.

- Ezt eddig eltitkoltad előlem - túrtam a hajába.

- Kivételes alkalomra tartogattam - nézett rám csillogó szemekkel.

- Mint a ma este?

- Például - suttogta, majd újra megszüntette a kettőnk között lévő távolságot.

Ha lett is volna bennem minimális ellenállás, a csókjától az is összeomlott volna. Úgyhogy hagytam, hogy nyelve utat törjön a számba, miközben finoman fordítottam a helyzetünkön és rágördültem. Egy másodpercre elszakadtam az ajkaitól és az arcára néztem. A tekintetünk összekapcsolódott, a szemében ezernyi érzelem játszott. Elhatároztam, hogy megpróbálok egy felejthetetlen éjszakát szerezni neki.

Nagyon apró csókokkal halmoztam el az arcát, ajkam épp, hogy érintette selymes bőrét. Eközben kezei a hátamat simogatták, libabőrt okozva ezzel az egész testemen. Lassan haladtam lefelé, vigyázva, hogy egyetlen testrészét se hagyjam ki. Éreztem a várakozás izgalmát a sóhajaiban, mikor kezem elérte a hálóingje szegélyét. Felemelte a karjait, hogy megkönnyítse a ruhadarab eltávolítását, ami egy másodpercen belül a szoba másik felében landolt. Ujjam hegyével megérintettem ajkát, majd elindultam lefelé, mígnem végigsimítottam fedetlen mellein. Hátravetette a fejét és az alsó ajkát harapdálta, hogy elfojtsa nyögéseit, mikor a nyelvemmel is beszálltam a kényeztetésbe. Éreztem ahogy mellbimbója megkeményedik ujjaim között. Nem hagytam, hogy túlságosan beleélje magát a helyzetbe, tovább haladtam. Végigcsókoltam lapos hasát, majd ujjaimat beakasztottam a bugyija szegélyébe és attól is megszabadítottam. Először hosszú lábain simítottam végig, csak utána tértem vissza vágyai középpontjához. Apró csókokat leheltem combja belső felére, aztán úgy döntöttem, megkegyelmezek neki - és magamnak is. Mikor megérezte a kezemet a legérzékenyebb pontján, már nem is próbálta visszafogni magát. Ujjaival a hajamba túrt, még közelebb vont magához. Egész teste remegett, a másik karommal le kellett fognom a csípőjét, hogy ne ficánkoljon annyira. Egy idő után kezem helyét nyelvemmel vettem át, aminek hatására Sara testén végigsöpörtek a gyönyör hullámai. Egy utolsó csókot leheltem nőiességére, majd elégedett mosollyal az arcomon visszafeküdtem mellé. Lassan simogattam, míg összeszedte magát, halk szavakat suttogtam a fülébe. 

- Annyira gyönyörű vagy - simítottam el egy tincset az arcából.

Felém hajolt, én pedig azonnal teljesítettem a kívánságát és megcsókoltam. Hagytam, hogy átfordítson, így most ő feküdt rajtam. Előző akcióm rám sem volt hatástalan, tudtam, hogy ő is érzi, hogy már teljesen tettre kész állapotba kerültem. Elszakadt az ajkaimtól, végigcsókolta a mellkasomat, mire az összes idegsejtem elzsibbadt, az izmaim pedig megfeszültek ajkai nyomán. Gyorsan elérte a boxeremet, egy pillanatig sem tétovázott, azonnal eltávolította az utolsó ruhadarabot is. Eleinte a kezével kényeztetett, miközben puszikkal borította be alhasamat. Mikor szája rátalált a férfiasságomra, halkan felnyögtem és megmarkoltam a lepedőt, olyan erősen, hogy kézfejemen kirajzolódtak az erek. A szemembe nézett, miközben folyamatosan a nevét ismételgettem, míg végül elértem a mennyország kapuját. Zihálva próbáltam magamhoz térni, de Sara nem hagyott rá sok időt. Újra rám feküdt és miközben megcsókoltam, kínzó lassúsággal összeillesztette remegő testünket. Mindkettőnk száját egy halk sóhaj hagyta el, ahogy mozogni kezdett. Felültem, mire ő átölelte a nyakamat és arcát a vállgödrömbe temette. Egyik kezemmel a hátát tartottam, míg a másikkal a tarkójára rajzoltam apró köröket. Éreztem forró leheletét a bőrömön, miközben csípője mozgása lassan űzött mindkettőnket a gyönyör karjaiba. Kis idő múlva lefogtam a derekát, hátradőltem őt is magammal húzva és átfordultam, hogy én legyek felül. Kezeimmel megtámaszkodtam feje két oldalán, ajkam a homlokára szorítottam és újra mozogni kezdtem. 

Nem siettem, ezúttal egyikünknek sem a kielégülés volt a fontos. Ez szeretkezés volt, a szó legteljesebb értelmében. Végül magával ragadott az a bizonyos fekete örvény, Sara pedig pár pillanat múlva követett. 

Sokáig csendben feküdtünk egymás mellett, egyszerűen csak élveztük egymás társaságát. Percek teltek el, míg Sara végül megmozdult és a szemembe nézett.

- Nagyon szeretlek - suttogta.

A hajába túrva közelebb húztam magamhoz és hosszasan megcsókoltam.

- Te vagy számomra a legfontosabb - susogtam. - Bármit megtennék érted.

Mosolyogva csókot nyomott a mellkasomra, ezzel egy időben újra megmozdult a csípője...

Sara hálóingje

 ×××

Valamikor hajnalban aludtunk el, úgyhogy reggel mindketten kissé kómásak voltunk. Nem mintha nem élveztem volna minden egyes pillanatát a tegnap éjszakának... Tudtuk, hogy sokáig nem élvezhetjük egymás társaságát ilyen módon, szóval megpróbáltuk kihasználni az utolsó alkalmat. 

A reptérig vezető út alatt egyikünk sem volt beszédes kedvében. Kerestem egy szabad parkolóhelyet, aztán Sarára pillantottam. Kivettük az összes bőröndjét a kocsiból, majd elindultunk a terminálja felé. Néhány munkatársa már ott volt, de nem akartam, hogy végignézzék, ahogy elköszönök tőle, úgyhogy egy kihalt folyosóra húztam és szembe fordítottam magammal. Átölelte a nyakamat és összeillesztette az ajkainkat. Csókja tele volt szerelemmel, fájdalommal és szenvedéllyel. Nyelve táncba hívta az enyémet, én pedig nem késlekedtem megadni neki, amit kért. 

- Vigyázz magadra! - mondtam halkan, mikor eltávolodtunk egymástól. - Hívj fel, ha megérkeztél. Vagy írj.

Bólintott, miközben arcát a mellkasomba temette. 

- Nézz rám, Sara! - kértem, mire felemelte a fejét. - Nem akarok elbúcsúzni tőled, hiszen holnap úgyis találkozunk, ahogy holnapután és azután is... Tudom, hogy nem lesz ugyanolyan, de legalább láthatlak - simítottam végig az arcán. - Ha... esetleg kiesnénk... én nem jövök haza a többiekkel, már megbeszéltem del Bosquevel. Maradok veled.

- De nem lesz baj belőle? 

- Nem érdekel, nem hagylak ott - mondtam ellentmondást nem tűrve, mire halvány mosoly kúszott az arcára. - Ezt már szeretem. Mosolyogj! - öleltem át szorosan.

- Nagyon ügyes legyél! - suttogta a nyakamba.

Ajkam a hajához érintettem, mélyen beszívtam összetéveszthetetlen illatát. Mindketten összerezzentünk, mikor megszólalt Sara mobilja. Mikor meglátta a hívó nevét elfintorodott, de kinyomta.

- José volt. Mennem kell - nézett mélyen a szemembe.

Magamhoz húztam egy utolsó csókra. Ez teljesen más volt, mint a többi "utolsó csók", amiket reggel váltottunk, munka előtt. Akkor tudtuk, hogy este újra találkozunk. Ez most egy hónapra szólt - ha minden a tervek szerint alakul. Ajkam kétségbeesetten kutatta az övét, nem akartam elengedni, pedig tudtam, hogy muszáj. Eddig próbáltam nyugodtnak tűnni, de most, hogy tényleg elérkezett az idő, megijedtem. Nagyobb szükségem volt rá, mint ahogy ő azt sejtette, már-már kikészültem, ha nem volt elérhető közelségben. És most egy hónapig nem érinthetem meg.

Úgyhogy minden érzelmemet, amit iránta éreztem, próbáltam belesűríteni a csókunkba. Fáztam, ugyanakkor érintései nyomán forrónak éreztem a bőröm. Teste követte az én testem vonalát, összeolvadtunk, eggyé váltunk. Remegett a karjaimban, de tudtam, hogy nem sír. Nem akart gyengének látszani. 

Nem akartam elszakadni tőle. Meg akartam állítani az időt, hogy örökre így maradhassunk, összeforrva, kettesben, senkitől nem zavartatva. De az óra kíméletlenül ketyegett tovább és tudtam, hogy itt a vége. El kell engednem.

Tiltakozva kapott az ajkaim után, mikor homlokom az övének döntöttem.

- Menned kell, nem akarom, hogy miattam várjanak rád - suttogtam.

- Szeretlek. Szeretlek, Iker! - gyönyörű szemei foglyul ejtették az enyémet.

- Én is szeretlek Sara, fogalmad sincs, hogy mennyire.

Karjait szorosabban fonta a nyakam köré, egy utolsó ölelésre. Úgy éreztem, még mindig nincs elég közel hozzám, noha már teljesen összepréselődtünk, már-már féltem, hogy túlságosan is erősen ölelem karcsú derekát. De nem adta jelét a fájdalomnak, úgyhogy nem lazítottam a karjaimon.

Egyszerre sóhajtottunk fel, mikor végül eltávolodtunk. Kezét kihúzta az enyémből, utoljára a szemembe nézett, majd hátat fordított és elindult.

- Holnap találkozunk - szóltam utána.

Visszanézett és felnevetett, mire én is elmosolyodtam. Sikerült, elértem a célom. Az utolsó pillanatban, mikor láttam, nevetett.

×××

Otthon rendet raktam, hiszen egy hónapig nem leszünk itthon, nem akartam, hogy Sara takarítással kezdjen, mikor hazaér. Gyorsan megebédeltem, aztán én is indultam. Vállamra kaptam a táskámat, a bőröndöt pedig magam mögött húzva léptem ki a házból. Sese pont akkor állt meg előttem, mikor a kulcsot a zsebembe rejtettem.

- Szia Lara - mosolyogtam az anyósülésen ülő lányra, Sergiot pedig egy gyors kézfogással üdvözöltem.

- Na, elrepült a Szívszerelmed?

Serg még tavaly szokott rá, hogy így hívja Sarát és egyszerűen képtelen voltam lebeszélni róla.

- El - húztam el a számat.

- Ne izélj már, te legalább láthatod - próbált felvidítani, nem sok sikerrel.

 A reptéren gyorsan kiszálltam, magára hagyva a szerelmespárt, hagy búcsúzzanak el kettesben. A váróban már ott állt a legtöbb csapattársam, mikor megláttam őket, felnevettem. Mindegyikük fáradtnak tűnt, ezek szerint ők sem sokat aludtak az éjjel. Páran a barátnőjüktől búcsúztak, mások a gyerekeiket ölelgették. 

- Szia Nora - ölelte meg Nando  kislányát, aki mosolyogva várta, hogy felemeljem. - Nagyot nőttél.

Fernando elmutogatta, hogy foglaljam le kicsit a gyerekeket, míg elköszön Olallától, úgyhogy felkaptam Leot is és elvonultam velük egy csendesebb sarokba. Szerettem a gyerekeket, nem volt probléma. Miközben mosolyogva hallgattam, hogy milyen büszkék az apjukra, elkalandoztam. Vajon Sara....? De gyorsan el is hessegettem a gondolatot, korai még. 

- Kösz - bukkant fel hirtelen Nando, mire csak egy legyintéssel válaszoltam.

Mikor befutott az utolsó ember is - Pedrito -, elindultunk a check in desk felé. A sajtó természetesen ott volt, kiosztottunk néhány autogramot a rajongóknak, de összességében gyorsan feljutottunk a gépre. Sese levágta magát mellém, a többiek is elhelyezkedtek, aztán elindultunk Dél- Afrikába. Fáradt voltam, úgyhogy fejem az ülés támlájának támasztottam és elaludtam.

A telefonom rezgésére ébredtem fel. Gyorsan előhalásztam a zsebemből és megnyitottam Sara SMS-ét.

"Megérkeztünk :) Itt már mindenki vb lázban ég, minden második embernél vuvuzela van... Az emberek kedvesek, az idő hideg, mindjárt elalszok :) Írj, ha leszálltatok. Máris hiányzol. Sara xxx" 

Mosolyogva visszaírtam neki, ahogy körbenéztem, senki nem törődött igazán a "repülőn nem használunk telefont" szabállyal. A következő pillanatban Álvaro huppant le mellém, csinált egy közös képet, egy perc múlva pedig már Twitterre posztolta ki. 

Eleinte még szólt a zene Pepe hordozható rádiójából, repkedtek a poénok, mindenki röhögött, de este 10 után egyesével kezdtünk kidőlni. Én is újra elaludtam, a pilóta hangjára eszméltem fel, miszerint kapcsoljuk be a biztonsági övet. 

Megérkeztünk Johannesburga, megkezdődött a 2010-es világbajnokság.