16. fejezet

Hú, végre kész lettem vele, remélem tetszeni fog. A videó a fejezet végéhez tartozik, de erre rá fogtok jönni :)

A következő napok nyugodtan teltek, Sarával újra a lehető legnagyobb összhangban voltunk, a csapattal pedig gőzerővel készültünk a Lyon elleni BL mérkőzésre.

- Mikor utazunk? - kérdezte Xabi.

- Február 14-én - válaszolt Mourinho.

- Ne mááár! - hördültek fel egyszerre többen is.

- Baj van? - vonta fel a szemöldökét Míster.

- Az Valentin nap - mondta Kaká.

- És? - kérdezte Mourinho olyan hangsúllyal, ami egyértelművé tette, hogy nincs helye vitának.

Csendben morogva vettük tudomásul, hogy törölnünk kell a romantikus vacsorákat, ajándékokat, utazásokat... Mourinho ezek szerint nem ünnepli a Valentin napot.

Ami engem illet, vacsorázni akartam vinni Sarát, de ezek szerint muszáj leszek elhalasztani.

- De már mindent megszerveztem - akadékoskodott tovább Sergio.

- Majd odaadod Crisnek a repülőn - tanácsolta Pepe, mire mindenki elröhögte magát.

- Nem vagy vicces - grimaszolt Sese.

Kissé meglepett, hogy Cristiano is húzza a száját a dátum miatt. Ő aztán nem egy romantikus alkat. Nem csak én vettem észre.

- Mi van, Gép? Neked is programod van? - kérdezte Marcelo.

- Ha tudni akarod, igen - vágta rá.

Erre mindenki nézett egyet. A legutóbbi infóink szerint még mindig Irina a célpont.

- Az orosszal? - kérdezte Pipa.

- Ja, de így már mindegy...

- Képzeljétek el, milyen lehet egy Valentin nap Crisszel - vihogott Sergio. - Fogadjunk, hogy valahogy így hívtad meg: Hé, lenne egy jó kis Valentin napi program, nem jössz velem? Vagyis inkább éjszakai. Találkozzunk este kilenckor ebben a szállodában ebben a szobában. Nem kell kiöltöznöd - nevetett.

A többiek is jó poénnak tartották, úgyhogy az öltöző csak úgy visszhangzott. Cristiano egy káromkodás kíséretében hozzávágta a lábszárvédőjét Seséhez, de ő elhajolt, így az ártatlan Xabi lett az áldozat.

- Nem vagy vicces, hallod! Igenis elhívtam vacsorázni és igent mondott - kezdte volna, de Sergio nagyon elemében volt és közbevágott.

- Vacsora után meg hazavitted volna mi? Az ágyadba....

- Befejezni! - szólt köbe Mourinho, aki idő közben visszatért és kiparancsolt minket edzeni.

Komolyan megdolgoztatott, hullafáradtan hagytuk el a pályát, én pedig egy gyors zuhany után indultam Sarához.

Már nem kellett csengetnem, kölcsönösen tudtuk egymás kapunyitó kódját.

- Hamarabb jöttél - ölelt meg mosolyogva, miután beléptem.

- Siettem - válaszoltam, majd kapott tőlem egy üdvözlő csókot.

Kényelmesen elhelyezkedtünk a nappaliban, de Sara aggódva fürkészett.

- Baj van? Feszültnek tűnsz - simított végig az arcomon.

Érintésétől elmosolyodtam, de hamar újra elkomolyodtam.

- Azt hiszem, le kell mondani a Valentin napi vacsoránkat - mondtam.

- Miért? - szaladt fel a szemöldöke.

- Aznap utazunk Lyonba.

Sara mosolyogva összefűzte ujjainkat.

- E miatt nem kell szomorúnak lenned. Majd megyünk máskor. A meccs fontosabb.

- Jó lett volna elmenni...

- Iker, tényleg ne fájjon miatta a fejed - mondta, majd fejemet maga felé fordította és lágyan összeillesztette ajkainkat.
Sara halkan felnevetett, mikor megszakítottam a csókot levegőhiány miatt. Kérdőn néztem rá.
- Azt hiszem, nekem is be kéne téged mutatni a szüleimnek. Mióta Irene itt járt, Anya folyton azt kérdezgeti, hogy mikor ismerhet meg.
- Nagyon szívesen találkoznék a szüleiddel - mosolyogtam rá, de ő szomorúan csóválta a fejét.
- Csak ha Apa is jól lesz - szögezte le.
Szorosan megöleltem, így tudatva vele, hogy teljesen megértem és tudok várni.

×××

Két nappal később a bőröndömbe pakoltam, Sara pedig az ágyamon ülve figyelt és értetlenül rázta a fejét.

- Iker, nem hiszem el, hogy bele fogsz férni a bőröndbe. Hogy lehet így pakolni? - kérdezte nevetve.

- Csak figyelj és tanulj! - mosolyogtam rá.

Tény, hogy az utazásnak ezt a részét nem szívleltem túlzottan, ezért inkább csak beleszórtam a ruhákat a bőröndömbe. De az elmúlt években elég tapasztalatot szereztem ahhoz, hogy így is be tudjak pakolni. 

Öt perccel később simán elhúztam a cipzárt és diadalittasan mosolyogtam Sarára.

- Mit is mondtál? - kérdeztem tőle egy szemtelen mosoly kíséretében.

- Legalább engedd meg, hogy összehajtogassam a ruháidat - könyörgött.
- Miért? Jó lesz az úgy. Nekem jobb ötletem van - léptem közelebb hozzá.
Szorosan elé álltam, ő pedig átkarolta a derekamat.
- És mi lenne az? - kérdezte értetlenséget színlelve.
Lehajoltam hozzá és megcsókoltam, miközben a feneke alá nyúlva megemeltem és az ágy közepére helyeztem. Egy pillanatra elszakadtam tőle, de ő az ingem gallérjánál fogva magára rántott. Ajkaink újra összeforrtak, ezúttal lassan csókoltuk egymást, miközben kezem bejárta Sara egész testét. Nyelve táncba hívta az enyémet, én pedig mosolyogva adtam meg neki, amit szeretett volna. Kezeit befúrta az ingem alá, a mellkasomat simogatta, érintésétől egyszerre volt melegem, mégis fáztam, bőröm kellemesen zsibbadt ujjai nyomán.
Zihálva szakadtunk el egymástól és mélyen a másik szemébe néztünk. Tekintetében ugyanazt láttam, amit én is éreztem: végtelen szerelmet.
- Szeretlek - mondtam neki.
- Én is téged, Iker. Nem is tudod, mennyire - suttogta.

Mosolyogva megsimogattam az arcát és megpusziltam a homlokát. Egy pillanatra felegyenesedtem és levettem az ingemet. Sara az ajkát harapdálva nézett végig rajtam, mire kissé önelégülten elmosolyodtam. Végigcsókoltam a nyakát, majd rátértem a kulcscsontjára. Teste minden porcikáját imádtam, de a kulcscsontjának mindig külön figyelmet szenteltem. Sara halkan pihegett alattam, innen tudtam, hogy ő is élvezi. Szép lassan haladtam végig a testén, miközben sorra tüntettem el róla az egyes ruhadarabokat. Pár perccel később már meztelenül feküdt előttem. Nem számít, hányszor láttam már így. Minden alkalommal ugyanolyan hatással volt rám, ugyanúgy elvarázsolt. Újra és újra végigcsókoltam teste minden porcikáját, egyszerűen képtelen voltam betelni vele. Végül lentebb csúsztam és a lábai közé helyezkedve próbáltam a lehető legnagyobb örömet szerezni neki. Sara a hajamba túrva húzott még közelebb magához, teste remegett az élvezettől. Ám mielőtt elérte volna a végső gyönyört, elszakadtam tőle. Értetlenül nézett rám, de én gyorsan megszabadultam a maradék ruhadarabjaimtól és belé temetkeztem. Mindkettőnk száját egy jóleső sóhaj hagyta el, amint testünk egyesült. Egy ideig egyikünk sem mozdult, de végül nem bírtam tovább és lassan mozgatni kezdtem a csípőm. Arcunkat alig fél centi választotta el egymástól, így minden egyes lökésnél ajkam a Saráét súrolta. Ezúttal lágyan, finoman szeretkeztünk, minden vadság nélkül. Egyikünk sem hajszolta a kielégülést, csupán élveztünk, ahogy teljesen eggyé olvadunk. Ujjainkat összefűztem fejének két oldalán, miközben arcának tökéletességében gyönyörködtem. Szemeit lehunyta, halk sóhajai keveredtek az enyéimmel. 

Hamarosan egyszerre ért utol minket a beteljesülés, szorosan átöleltem Sara remegő testét és megfordultam, így ő került felülre. Szótlanul ziháltunk, miközben lágyan simogattuk egymást. Aztán Sara fentebb mászott rajtam és megcsókolt. Végtelennek tűnő ideig becézgettük egymást, képtelen voltam elszakadni tőle. Akárhányszor megcsókolt, a tér, az idő és a hely összeolvadt, semmi nem számított, csak az ajka, amint az enyémhez ér. 

Hosszú idő után húzódtunk el, Sara pedig mosolyogva felkelt és magára kapta a ruháit. Értetlenül néztem rá, személy szerint még sokáig tudtam volna feküdni az ágyban. De ő másképp gondolta, letérdelt a bőröndöm elé, kicipzározta és elkezdte kipakolni a ruháimat. 

- Mit művelsz? - kérdeztem mosolyogva.

- Bocsi, de képtelen vagyok tovább elviselni, hogy bánsz a ruháiddal - csóválta a fejét.

Úgy nézett rám, mint ha valami hatalmas bűnt követtem volna el, de láttam rajta, hogy a felszín alatt nagyszerűen szórakozik. Miután mindent kipakolt, elkezdte összehajtogatni és szép rendben visszarakni a ruháimat. Szinte érezhető volt a gondoskodás a mozdulataiban. 

Egy sóhajjal felkeltem, gyorsan felhúztam a nadrágomat és mellé léptem.

- Köszönöm! - nyomtam egy puszit a hajába.

Magára hagytam és lementem a konyhába, hogy összeüssek valami vacsorát. Meglepően hamar Sara is csatlakozott hozzám, így együtt készítettük a kaját, folyamatosan flörtölve a másikkal. A vacsorát egy közös fürdés követte, ami kissé hosszúra sikerült, így csak jóval éjfél után aludtunk el, szorosan ölelve egymást.

Reggel kissé késve ébredtünk, ezért egy gyors reggeli után már útban voltunk a reptér felé. Sara feltűnően csendes volt, de nekem se volt ragyogó kedvem. Nem akartam magára hagyni, akkor sem, ha csak pár napról van szó. Egyik kezem levettem a kormányról és rákulcsoltam Sara ujjaira, halvány mosolyt váltva ki belőle. Miután leállítottam a kocsit a parkolóban, egy pillanatig egyikünk sem mozdult. Aztán egy nagy sóhajjal kinyitottam az ajtót és kiszálltam. Meg akartam kerülni az autót és kinyitni Sara ajtaját, de megelőzött, így a kocsi orránál találkoztunk. Szorosan átöleltem, elsimítottam néhány tincset az arcából és megcsókoltam. Nem volt hosszú csók, csak meg akartam nyugtatni. Arcom a nyakába fúrtam, mélyen beszívtam az illatát, próbáltam az eszembe vésni egyedülálló aromáját. Sara újra összeillesztette ajkát az enyémmel, én pedig karjaimmal szorosan öleltem és hátradöntöttem. Sara nevetve elszakadt tőlem.

- Mit művelsz? - kérdezte halkan.

- Csak hallani akartam a nevetésed - suttogtam.

Ajkammal lágyan érintettem nyaka finom bőrét, nyelvemen éreztem artériája lüktetését. Egy hosszú pillanatig még a karjaimban tartottam, de aztán elszakadtam tőle.

- Mennem kell - sóhajtottam.

De Sara nem akart ilyen könnyen elengedni, úgy bújt hozzám, mint egy kismacska. Vállát a fejemre hajtotta és egy utolsó csókért nyújtózott, amit nem voltam rest megadni neki. Keze lecsúszott a hátamon, egészen a fenekemig, mire halkan felkuncogtam.

- Ezt vehetem ígéretnek? Ezzel fogsz várni? - kérdeztem.

- Biztos lehetsz benne - mosolygott.

Újra átölelte a derekamat, mire államat a vállára támasztottam.

- Nagyon fogsz hiányozni - suttogta a fülembe.

- Te is nekem, Sara. De gondolj arra, hogy csak négy nap az egész. Észbe se kapsz és már itthon is leszek. 

Szomorúan elmosolyodott, aztán egy utolsó csókot követően elhúzódott és hagyta, hogy kivegyem a cuccomat a csomagtartóból.

- Bejössz? - kérdeztem.

Az ajkába harapott, majd végül megrázta a fejét. Megértettem, miért döntött így.

- Vigyázz magadra! - öleltem meg utoljára.

- Siess haza! - kérte.

Mosolyogva intettem neki egy utolsót, majd egy sóhajjal a reptér felé fordultam. Sara előtt próbáltam erősnek mutatni magam, de valójában egem is nagyon megviselt az elválás.

- Ikeeer! - ordított felém Sese. - Hát boldog Valentin napot! - kiabált továbbra is és elém ugrott, hogy üdvözöljön.

Fél perc múlva már az új közös képünket posztolta Twitterre. A fejemet csóválva üdvözöltem a többieket is, majd miután befutott Toni is, elindultunk a gépünk felé. Viszonylag hamar túljutottunk az ellenőrző kapukon és felszálltunk a gépre. Sergio lehuppant mellém és a többiek is elfoglalták a helyüket. Pepe nem nagyon bírja a repülést, megint ideges volt. Szokás szerint előhúzta az iPodját, fejét a támlának döntve hallgatta kedvenc zenéit a felszállás során. Én az ablakon bámultam kifelé és csak arra gondoltam, hogy minden egyes méterrel, amit a gép meg tesz, távolabb kerülök Sarától.