21. fejezet

Itt is van az új rész, remélem elnyeri a tetszéseteket. Köszönöm azoknak, akik ráklikeltek a rendszeres olvasás gombra, nagyon sokat jelent nekem :)
Csanna

Idegesen néztem újra az órára, de gyorsan le is hurrogtam magam. Nyugi! Biztos dolga van. Nincs semmi baj. A valóság viszont az, hogy nagyon is aggódtam. Már egy órája itt kéne lennie és nem hívott, nem írt. Máskor is előfordult már, hogy késett, de mindig szólt, hogy ne várjam.

Mikor végül befutott, meglepődtem. Ki volt öltözve, mintha találkozója lett volna valakivel.

- Ne haragudj! - kérte. - Nem figyeltem az időt.

- Semmi gond - mosolyogtam rá és egy csókkal üdvözöltem. - Kivel találkoztál?

Talán fel se tűnt volna a pillanatnyi habozása, ha nem ismerem már annyira.

- Egy... barátommal - mondta lassan.

Nem tulajdonítottam nagy figyelmet a habozásának, inkább újra megcsókoltam.

Azonnal tudtam, hogy valami tényleg nincs rendben. Visszacsókolt ugyan, de nem úgy, ahogy szokott. Nem volt benne lelkesedés, feszült volt, hiába is próbálta nem mutatni. Elhúzódtam és kérdőn néztem rá.

- Jól vagy?

- Persze. Csak kicsit fáradt vagyok - mondta.

Nem tudtam, hogy hihetek-e neki, de nem forszíroztam tovább.

- Hát jó - húztam magamhoz közelebb a derekánál fogva. - Akkor ma ne menjünk vacsorázni, inkább rendelek pizzát.

Egy hosszú pillanatig a hajába temettem az arcom, aztán elhúzódtam tőle.

Folyamatosan éreztem, hogy valami nem stimmel. Mikor megkérdeztem, hogy telt a napja, gondosan kerülte az ebéd témáját, a beszélgetésünk felszínes maradt.

Próbáltam rájönni, hogy vajon mi lehet a baj. Előtört a régi énem és egyből önmagamban próbáltam keresni a hibát, holott tudtam, hogy ez felesleges.

Aztán rájöttem. A pizzákat rendeltem, mikor Sarának SMS-e jött. A szemem sarkából felé pillantottam, ő is pont akkor nézett rám. Úgy viselkedett, mint akinek bűntudata van. Egy pillanatig én sem hittem el, de ahogy visszapörgettem magamban a délután eseményeit, egyértelművé vált. Igen, valamit titkol. Összeszorult a gyomrom, hirtelen már nem is voltam olyan éhes. Mi történhetett abban a pár órában, amíg nem találkoztunk? Hiszen reggel még tökéletesen boldogan váltunk el, semmi baj nem volt.

Csendben eszegettük a pizza maradékát, egyikünk sem volt beszédes kedvében. Magamon éreztem Sara tekintetét, de nem néztem rá. Az arcom biztos elárulta volna, hogy min járnak a gondolataim. Hallottam, ahogy felsóhajt, majd hátratolta a székét, berakta a gépbe a tányérját és megállt előttem.

- Figyelj... sajnálom. Tudom, hogy tudod, hogy valami nincs rendben velem. Nem a te hibád.

Én is felálltam, anélkül, hogy ránéztem volna, elpakoltam az asztalról, majd nekidőltem a konyhapultnak és kérdőn felvontam a szemöldököm.

- Szóval, mi történt? - kérdeztem.

Idegesen a hajába túrt, aztán egy sóhajjal elkezdte.

- Utálok hazudni. Főleg neked.

Megmerevedtem a szó hallatára. Hazudott? Sara nem engedte, hogy túlságosan belelovaljam magam a témába, gyorsan folytatta.

- Most fordult elő először és nem is fog többször. Igen, ebédelni voltam valakivel. Egy barátommal... vagyis most már annak mondhatom. Matias Prats Juniornak hívják, ő az exem. David előtt vele jártam.

Egy ideig tekintetem mélyen az övébe fúrtam, aztán ellöktem magam a pulttól és a nappaliba mentem.

- Iker, hallgass végig! - kapta el a karom.

Lehunytam a szemem, vettem egy mély levegőt, hogy megnyugodjak, majd szembefordultam vele.

- Az egyetemen ismertem meg, csoporttársak voltunk. Hónapokig próbálkozott, míg végül beleegyeztem, hogy elmegyek vele randizni. Utána összejöttünk. De... hamar beláttam, hogy életem egyik legnagyobb tévedése volt. Mikor már mindenki tudta, hogy együtt vagyunk, megváltozott. Már csak egy tárgy voltam neki, akit mutogathat. Addig csak a jó oldalát mutatta, de gyorsan megismertem a legrosszabb felét is. Kihasznált, csak társaságban volt kedves velem, mikor kettesben voltunk... - hadarta Sara, hogy ne szakíthassam félbe.

Tovább is mondta, de már nem figyeltem rá. Valami megragadta a figyelmemet, amitől elöntötte az agyam a vörös köd.

Sara hirtelen abbahagyta, valószínűleg rájött, hogy nem figyelek rá. Kihasználtam a szünetet és megkérdeztem a legfontosabbat.

- Bántott?

Nem érdekelt, hogy ki ez a srác pontosan, nem érdekelt, hogy az apja híres, csak egyetlen dolog érdekelt, de az nagyon. Ha egy ujjal is hozzáért Sarához...

- Nem, nem dehogy! Odáig azért nem merészkedett. Ha tovább maradtam volna vele, lehet, hogy odáig is eljut, de nem bántott.

Az orrnyergemet masszíroztam, hogy megnyugodjak. Már csak a gondolata is, hogy Sarát esetleg bánthatta valaki, teljesen kiborított.

- Szóval - folytatta - egy hónapig voltunk együtt. Nagyon gyorsan szakítottam vele, bár nem volt éppen kellemes élmény. És pár nappal ezelőtt kiderült, hogy ő is a Tele5-nál fog dolgozni. Úgyhogy... megszerezte a számomat, felhívott és elmentünk ebédelni, hogy megbeszéljük a dolgokat. Bocsánatot kért, bár soha nem leszünk igazán barátok, jobb ez így. Elég nekem, hogy Maria folyton versenyezni akar, nem kell még másik rosszakaró. Nem is akartam elmondani, hogy találkoztunk, mert tényleg nem történt semmi. De mikor kijöttünk az étteremből, lesifotósok vártak. Holnap minden a címlapon lesz, ezért voltam olyan ideges. Hogy mit fogsz szólni hozzá...

Közelebb léptem hozzá és egyik tenyerem a szájára tapasztottam, míg a másikkal szorosan átfogtam a derekát.

- Nem érdekel, mit írnak az újságok. A valóság számít és az nem abban van.

Elengedte a karomat, de csak azért, hogy át tudja ölelni a nyakamat.

Mikor megcsókoltam, rögtön tudtam, hogy minden rendben van. Nyelve kutakodva tört utat a számba, elfelejtetve velem az előbbi idegességemet. Egy hirtelen ötlettől vezérelve még szorosabban öleltem a csípőjét és felemeltem, hogy megszüntessem a kettőnk között lévő szintkülönbséget. Elégedetten az ajkaim közé sóhajtott és még hevesebben csókolni kezdett. Lábait körém fonta, így már teljes mértékben én tartottam, de nem zavart. Mikor elszakadtunk egymástól, hogy levegőhöz jussunk, gyorsan körbenéztem. A legközelebbi vízszintes bútordarab a kanapé volt, így a felé vettem az irányt. Sarát a támlájára raktam, én pedig szorosan elé álltam. Lehajoltam, a nyakát kezdtem el finoman szívogatni, elégedetten hallgattam, ahogy sóhajai egyre gyorsabban követik egymást. Kezei végigsimogatták a mellkasomat, gyorsan eltüntette rólam a pólót, majd a nadrágom övével kezdett el bíbelődni. A mellkasomra hajolt és szájával kezdett kényeztetni, izmaim összerándultak érintései során. Rajtam már csak egy alsónadrág volt, ő azonban még teljesen fel volt öltözve, megpróbáltam gyorsan orvosolni a problémát. Lehúztam a ruhája cipzárját, mire az leomlott a vállain, felfedve gyönyörű testét. Egy pillanatra megemeltem, a ruha a földre csúszott, de közben ajkaim már a melleit kényeztették. Időközben egyik kezem elindult lefelé,  végigsimogattam hasát, majd elértem a bugyija széléhez. Mielőtt azonban becsúsztathattam volna alá a kezem, Sara megragadta a csuklómat és elhúzta.

- Ne! Érezni akarlak! Most! - suttogta a fülembe.

Szavai teljesen beindítottak, eltávolítottam magunkról az utolsó ruhadarabokat is, mélyen Sara szemébe néztem és összeillesztettem a testünket.

Arcát a nyakamba temette, miközben gyors lökésekkel űztem mindkettőnket a gyönyör felé. Kezei a hátamon kalandoztak, éreztem, hogy körmei karcolásokat ejtenek a bőrömön. Felemelte a fejét, összeillesztette ajkainkat, még tovább fokozva ezzel a vágyamat.

Elképesztően gyorsan értük el a csúcsot, szorosan átöleltük egymást és így próbáltuk összeszedni magunkat. Eddig mindig próbáltam lágy és finom lenni, de ez a vadság is kifejezetten tetszett. Kis idő után elhúzódtam tőle, magamra kaptam a bokszeremet, közben ő is felvette a fehérneműjét.

- Szeretlek! - bújt a karjaimba.

- Én is szeretlek, Sara! - viszonoztam a vallomását, majd hosszasan megcsókoltam.

Miközben elmerültem gyönyörű arcának tanulmányozásában, egy ötlet kezdett körvonalazódni a fejemben. Mielőtt észbe kaptam volna, már ki is mondtam.

- Költözz hozzám!

Megmerevedett a karjaimban, amit rossz jelnek vettem és mentegetőzni kezdtem.

- Csak egy ötlet volt. Tudom, hogy még csak négy hónapja vagyunk együtt, de... Nem muszáj most rögtön, én ráérek. Csak szeretném, hogy tudd: én komolyan gondolom.

Sara felemelte a kezét, mire elhallgattam.

- Most sikerült meglepned - mosolyodott el lassan. - Nem arról van szó, hogy nem szeretném. De ez egy nagy változás lenne. Mindenkinek vannak rossz tulajdonságai, amik csak akkor derülnek ki, ha összeköltözünk. Ettől függetlenül... nem szeretnék túl sokat várni.

Hitetlenkedve néztem rá. Nem számítottam arra, hogy belemegy, legalábbis nem ilyen gyorsan. Nevetve felkaptam és megpörgettem, ő pedig velem kacagott.

- Szóval, együtt fogunk élni? - kérdeztem, még mindig nem fogtam fel teljesen.

- Nagyon úgy tűnik - nyomott a számra egy gyors puszit, aztán elszakadt tőlem.

- Hova mégy? - kérdeztem értetlenül.

- Megyek, csinálok helyet a gardróbodban. Elég sok ruhám van...

Mosolyogva mentem utána. Közös életünk elérkezett az első nagy fordulóponthoz.