15. fejezet

A végén kedveztem a romantika kedvelőinek, az eleje meg legyen meglepetés. Nem tudom megmondani, mikor lesz a következő rész, mert kedden megyünk nyaralni és ezer felé áll a fejem. 28-án jövünk haza, utána lesz egy hét itthon és megyünk kajakozni, szóval tényleg fogalmam sincs, mikor tudok jönni a frissel, de igyekszem.
Csanna

Az öltözőben Gép legújabb csajozási trükkjeit hallgattam, mikor berontott Sergio és egy pletykalapot dobott a földre.

- Ne már, Serg! Te tényleg ilyen szennyet olvasol? - kérdezte Xabi.

- Nem, de most kíváncsi voltam, mit írnak Ikerről.

- Mi van? - néztem fel nevetve. - Mit csináltam már megint?

Sese elém lökte az újságot. Csak egy pillantást akartam vetni rá, de megmerevedtem, mikor megláttam a képet.

- Na ne... - nyögtem.

- Mi írnak? - kérdezte Ángel.

Sergio felvette az újságot és olvasni kezdte a címlapot.

"Iker Casillas két tűz közé került. Vagy két nő közé? Pár nappal ezelőtt Eva Gonzálezzel kapták lencsevégre. Köztudott, hogy a pár 2008-ban szakított egy három éves együttlét után. Egyes hírek szerint a szépségkirálynő félrelépett, Casillas pedig megelégelte az állandó veszekedéseket és véget vetett a kapcsolatnak. A kapus ezután több lánnyal is összeállt, de ezek inkább csak futó kalandok voltak - hosszúságukat tekintve legalábbis. Mostanában egyre több olyan hír lát napvilágot, miszerint a hálóőr egy sportriporterrel, bizonyos Sara Carboneroval ápol szorosabb viszonyt, de ez egyik fél oldaláról sem lett megerősítve - állítólag csak barátok.

Múlt héten Casillas egy igencsak drága és jó hírű ékszerüzletben tette tiszteletét, később pedig González is csatlakozott hozzá. Együtt hagyták el az üzletet, majd a világklasszis kapus egy sikátorba húzta exét. Pár perccel később Casillas egyedül távozott, meglehetősen feldúlt állapotban.

A kérdés adott: kinek vásárolt? Evának vagy Sarának? Esetleg egy harmadik személynek? Mit keresett ott Eva? Újra fellobbant közöttük az a bizonyos láng, vagy egy új szerelem van kialakulóban Carbonero kisasszonnyal? Egyelőre csak ők tudják a válaszokat..."

A cikk alatt egy kép volt rólam és Eváról, ahogy elhagyjuk az ékszerboltot, valamint Saráról is közöltek egy képet.

Dühösen elkáromkodtam magam, Karim pedig füttyentett egyet.

- Hát hallod, ebben jól benne vagy! - csapott a vállamra Kaká.

- Sara tudja? - nézett rám komolyan Sergio.

- Fogalmam sincs. Én nem mondtam neki, de biztos látta már - böktem az újság felé. - Honnan tudnak ennyi baromságot összeszedni? Még hogy újra összejöttünk Evával... Éppenséggel pont azt mondtam neki, hogy szálljon le rólam.

- Jelentsd fel őket - mondta Mesut.

- Semmit nem érek vele - vontam vállat. - Annyit biztosan sikerült elérniük vele, hogy Sara dühös legyen.

- Hallod, mi az a rész, hogy több lánnyal is összeálltál? Én csak kettőre emlékszem... - nézett rám Pipa.

- Egy kezemen meg tudnám számolni, hogy hány barátnőm volt összesen... - sziszegtem.

- Na... számolom - mondta Sese.

- Te nem tudsz ötig számolni - húzta Pepe, mire Sergio hozzávágta a stopliját.

- Az első Laura volt, aztán jött Eva, Ana Isabel, Ariadne és most Sara...  ez öt, de úgy állítanak be, mintha valami nőfaló lennék.

- Lehet Cristianoról akartak cikket írni - vihogott Marcelo.

- Várj, még volt egy csaj... tudod Abellán lánya... hogy is hívták? Tudod, volt az a kép rólatok, mikor a hátadon viszed...

- Saray? Nem, nem jártunk. Nagy a korkülönbség, csak barátok vagyunk.

- Figyelj, mondd el Sarának az igazat, tuti nem lesz baj - mondta Sese.

Vágtam egy grimaszt. Szerintem azért nem lesz ilyen egyszerű.

×××

Valamiért éreztem, hogy ma nekem kell Sarához mennem, mert ő nem fog jönni. Ahogy végeztünk az edzésen, azonnal indultam, tudtam, hogy ma nem dolgozik. 

Nem tudtam, hogy viselkedjek. Tegyek úgy, mintha semmiről sem tudnék? Vagy azonnal magyarázzam meg? Végül úgy döntöttem, hogy az ő viselkedésétől teszem függővé.

Mikor hallottam, hogy berreg az ajtózár, kicsit megkönnyebbültem. Szóval nem haragszik annyira, hiszen beenged. Legalább hajlandó meghallgatni. Beléptem az ajtón, de Sara nem ezúttal nem várt. Máskor szinte még be se csuktam magam mögött az ajtót, máris a nyakamba borult, de ezúttal nem láttam. A nappaliban volt, TV-t nézett. 

- Szia - köszöntem lágyan.

Csak egy pillanatra nézett rám, de így is láttam rajta, hogy tudja. Elfojtottam magamban egy sóhajt és leültem mellé. Szerettem volna megcsókolni, de elhúzódott. 

- Sara... - kezdtem. - Meghallgatsz?

Egy pillanatig maga elé meredt, aztán kinyomta a TV-t. Felém fordult és végre megszólalt.

- Mi ez az egész, Iker? Miért az újságból kell megtudnom? Azt hittem, végeztél Evával - fakadt ki.

Eredetileg nem akartam felemelni a hangom, de most dühített, hogy elhiszi mindazt, amit olvasott.

- Azt hittem, te olyan lány vagy, aki nem hiszel minden hülyeséget, amit ezek a magazinok írnak... Komolyan képes voltál hinni nekik? Azt gondoltam, ismersz, de ezek szerint tévedtem...

Hitetlenkedve nézett rám

- Na álljunk meg egy percre! Én olvastam, hogy te találkoztál Evával, aztán bementetek valami kis szűk utcába. Persze, hogy kiakadtam. És ezek után még képes vagy ilyen hangnemben beszélni velem?

- Talán ha nem kezdesz el azonnal vádaskodni, amint bejöttem és engednél szóhoz jutni, elmondanám - emeltem fel a hangomat.

Dühített, hogy nem akarja hallani a magyarázatomat, egyúttal kétségbeestem. Nem akartam veszekedni vele.

A fejét rázva elfordult, de nem érdekelt. Beszélni kezdtem.

- Napokon át jártam az üzleteket, hogy megfelelő ajándékot találjak neked. Nem szerveztem meg semmilyen találkozót Evával, egyszerűen besétált az üzletbe. Nem akartam beszélni vele, de nem hagyott békén, utánam jött. Nekem meg elegem lett ezért behúztam egy sikátorba. És nem azért, mert meg akartam csókolni vagy bármi ilyesmi. Nem. Megmondtam neki, hogy elegem van belőle és legyen szíves békén hagyni, és nem akartam, hogy esetleg valaki meghallja, ha kiabálnék. Ennyi történt. Csalódott vagy? Mert az igazat mondtam... - tudtam, hogy a kelleténél durvább vagyok, de nagyon felzaklatott, hogy esetleg nem hisz nekem.

Meg sem vártam a válaszát, felálltam, kiléptem a hátsó teraszra és nekidőltem a korlátnak. Kis idő múlva hallottam, ahogy Sara utánam jön, de nem fordultam hátra. Hirtelen két kar fonódott a derekamra, ahogy hátulról átölelt. Lehunytam a szemem és próbáltam elfojtani egy mosolyt.

- Sajnálom - suttogta. - Csak annyira félek, hogy elveszítelek.

Összeráncoltam a szemöldököm, miközben megfordultam, hogy a szemébe nézessek.

- Ezt hogy érted? - kérdeztem.

Sara lehajtotta a fejét, de én az álla alá nyúlva felemeltem, hogy láthassam az arcát.

- Tudom, hogy ez hülyeség, de valahol mélyen bennem van, hogy te bárkit megkaphatsz. Csak egy csettintés és máris köréd ugranak a nők... Tudom, tudom, te nem ilyen típus vagy. De félek, hogy egy nap majd többet akarsz nálam, hogy már nem leszek elég jó neked. És akkor majd hosszú sorban fognak állni, hogy kitúrhassanak a helyemről. Nem tudhatom, mikor találsz valakit, aki szebb nálam, vagy aki jobban érdekel. És igazából ez borított ki. Nem tudtam, miért találkoztál Evával és azt sem, hogy hány lányt takar az a "több lánnyal is összeállt" kifejezés...

Hallottam mit mond, de nem akartam elhinni. Tényleg nem tudja, mit érzek iránta. Tenyerem a szájára raktam, mielőtt folytatta volna.

- Sara - mondtam lágyan. - Úgy látszik, te még mindig nem érted, hogy soha, senkit nem szerettem még ennyire. Figyelj rám egy kicsit! Mielőtt találkoztunk, összesen négy barátnőm volt. Szerintem ez nem olyan sok ahhoz képest, hogy focista vagyok - mosolyogtam rá féloldalasan. - Nem tudom, hogy fogalmazzam meg. Mindig kerestem a szerelmet és mikor megismerkedtem valakivel, mindig reménykedtem, hogy "Na majd most...". De igazából nem is tudtam, mit keresek. Először egy Laura nevű lány volt a barátnőm. Hat évig jártunk, de a végén már nem éreztünk többet egymás iránt, mint barátságot. Aztán találkoztam Evával, és rájöttem, hogy igazából nem Laura volt az, akit kerestem. Ismered a történetet. Tavaly év elején találkoztam Ana Isabellel és ugyanaz játszódott le, mint mikor megláttam Evát. Később megint ezt éreztem Ariadnénél. Szóval kezdtem azt hinni, hogy az igaz szerelem nem is létezik. De találkoztam veled - mosolyogtam rá. - És egyből tudtam, hogy végre megtaláltam, akit kerestem - megfogtam a kezét és a szívemre helyeztem. - Érzed? Akkor is ugyanilyen gyorsan vert. Minden egyes alkalommal alkalommal, mikor meglátlak, de elég, ha csak rád gondolok. Nem tudtam, hogy létezik ilyen szerelem. Eddig csak azokban a nyálas, romantikus filmekben láttam. És félek, hogy nem tudom neked ezt visszaadni. Nem tudok neked olyan örömet okozni, olyan élményeket adni, amivel ki tudnám elégíteni azt, amit irántad érzek. Nem elég, hogy megfoghatom a kezed, vagy hogy megölelhetlek, megcsókolhatlak. Bármit is teszek, úgy érzem, hogy még mindig nem tudtam eléggé kimutatni az érzelmeimet. Nem csak megölelni akarlak, hanem valahogy beléd akarok bújni... Nem tudom megfogalmazni... Ezt nem lehet szavakkal kifejezni.

Sara szemeiben könnycseppek csillantak meg és szorosan átölelt. Próbáltam a lehető legközelebb húzni magamhoz, de még ez is kevés volt.

- Köszönöm! - suttogta a fülembe. - Hidd el, én is ezt érzem, csak én nem tudtam volna így megfogalmazni. Csak azt tudom mondani, hogy szeretlek.

- Ez is bőven elég - mosolyogtam rá és megcsókoltam.

Megnyugodtam. Abban a pillanatban, mikor ajkaink találkoztak, nem létezett senki más, csak mi ketten. Csókjai hatására egyszerre fáztam és volt melegem, miközben nyelveink lassú táncot jártak. Puha bőre vonzotta ajkaimat, így elszakadtam tőle. Orrom hegyét végighúztam nyaka finom ívén, mélyen beszívtam csodás illatát. Mikor elértem a kulcscsontját, apró puszikat leheltem rá. Éreztem, ahogy megremeg a karjaimban, így még szorosabban tartottam. Kezei apró köröket írtak le a tarlómon, aminek hatására gerincem mentén jóleső borzongás futott végig.

Ezúttal egyikünk sem akart tovább menni, tökéletesen megelégedtünk annyival, hogy csókokkal kényeztethetjük a másikat. Újra az ajkaira hajoltam, de mielőtt rendesen megcsókolhattam volna, megszólalt a csengő. Kérdőn néztem Sarára, de ő is csak megvonta a vállát és egy sóhajjal elszakadt tőlem, hogy ajtót nyisson.

- Mindjárt jövök vissza - súgta az ajkaim közé.

Mosolyogva néztem utána. Hallottam, hogy kinyitja az ajtót és beengedi a vendéget. Egy női hangot hallottam, de nem ismertem fel. Úgy voltam vele, hogy inkább maradok a teraszon, hacsak Sara be nem hív.

- Mit csinálsz Madridban? - kérdezte Sara.

- Egy barátomat jöttem meglátogatni és ha már itt vagyok, gondoltam beugrok. Nem zavarok, ugye?

- Nem, dehogy!

- Ki van még itt? Láttam egy kocsit a ház előtt.

Sara egy ideig nem válaszolt, én pedig fel tudtam volna pofozni magam. Miért nem tudok egy utcával arrébb megállni? Mielőtt megtaláltam volna a választ a kérdésre, Sara megszólalt.

- A barátom van itt.

Hallottam, ahogy az ismeretlen levegő után kapkod.

- Sara! Barátod van és nem is tudtam róla? Meg vagyok sértve... Ki az?

- Gyere, bemutatlak neki - mondta Sara és hallottam, ahogy elindul az terasz felé.

Kíváncsian fordultam meg. Mikor Sara megjelent az ajtóban, akaratlanul is elmosolyodtam. A fény hátulról világította meg, sziluettje élesen kirajzolódott a naplementében. Arcán kissé bizonytalan kifejezés ült, mint aki nem teljesen biztos magában. Gyönyörű volt. Nagy nehezen elszaladtam tőle és ránéztem a mögötte tátott szájjal álldogáló lányra. Nagyon hasonlított Sarára, ugyanolyan finom vonásai voltak. Rájöttem, hogy valószínűleg ő Irene, Sara húga.

Sara mellém lépett, ahogy dereka elérhető közelségbe került, azonnal átkaroltam, már-már ösztönös, automatikus mozdulattal.

- Iker, ő itt a húgom, Irene. Irene, ő a barátom Iker Casillas - mutatott be minket egymásnak.

Odamentem hozzá és mosolyogva adtam neki két puszit.

- Örülök, hogy megismerhetlek.

Szegény lány azt se tudta, mit csináljon. Megértettem. Nem minden nap találkozik az ember focistával, aki ráadásul a nővére barátja. Mikor nagyjából összeszedte magát, szemrehányóan nézett Sarára.

- Nem hiszem el, hogy eddig nem mondtad el! 

Sara nevetve megvonta a vállát és egy lágy puszit nyomott az arcomra. Bőröm felforrósodott ajka nyomán és szerettem volna megcsókolni, de nem akartam még kellemetlenebb helyzetbe hozni a húgát.

- Azt hiszem, most megyek - mondtam.

- Ne! Maradj még! - könyörgött Sara, ami kétségkívül jólesett. 

- Sara, holnap is találkozunk, a húgodat viszont nem láthatod minden nap. Látom rajtad, hogy hiányzik a családod. Beszélgessetek csak nyugodtan, nem akarok zavarni - simogattam meg az arcát.

Egy sóhaj kíséretében megadta magát és az ajtóig kísért. Irene nem jött utánunk, hagyta, hogy nyugodtan elköszönhessek Sarától, ezért külön hálás voltam.

Finoman megcsókoltam, ajka édes íze egészen mámorítóan hatott rám.

- Holnap találkozunk - búcsúztam el tőle és kiléptem az ajtón.