Nagyobb fejtörést okozott kitalálni, hogy mit vegyek Sarának, mint gondoltam. Napokon keresztül jártam a különbözőbb üzleteket, de valahogy semmi nem nyerte el a tetszésemet. Az sem könnyített a dolgomon, hogy Sara előtt az egészet próbáltam titokban tartani. Ugyanis én nem kérdeztem rá, mikor van szülinapja, ő pedig nem mondta.
Február harmadika egyre csak közeledett, mikor beugrott, miért olyan ismerős a dátum. Január harmadikán mondtam el Sarának, mit érzek iránta. A hónapfordulónk. Dupla ünnep.
Aztán mikor már csak három nap volt hátra, kezdtem pánikba esni. Nem akartam segítséget kérni senkitől, ez az én feladatom, Sara az én barátnőm. Este az ágyamban fekve aztán beugrott: hát persze, ékszer! Hogy nem jutott eddig eszembe? Végiggondoltam, mi mindent láttam eddig rajta. Sara nem kifejezetten nyakláncos lány, inkább karkötőket hord.
Másnap reggel első utam egy Cartier üzletbe vezetett és kis nézelődés után sikerült kiválasztanom egy karkötőt. Az eladó fürkészve méregetett, természetesen felismert, de nem kérdezett semmit. Hallottam, ahogy nyílik az üzlet ajtaja mögöttem, de nem fordultam hátra.
- Nocsak, Iker! Régen találkoztunk - hallottam meg a hangját.
Hosszan kifújtam a levegőt és lehunytam a szemem. Ez nem lehet igaz! Miért pont most kellett találkoznunk? Lassan oldalra néztem és szembetaláltam magam Evával.
- Nos, most találkoztunk, de már mennem is kell - nyomtam az eladó kezébe a pénzt. - Bele tudná rakni valamibe? - fordítottam hátat Evának.
- Természetesen - mondta a nő.
A szemem sarkából láttam, amint Eva egy pillantást vet a karkötőre és elmosolyodik.
- Szép. Kinek lesz? - kérdezte tettetett ártatlansággal.
- Az unokatestvéremnek - hazudtam szemrebbenés nélkül.
Eván látszott, hogy nem hisz nekem. Pontosan tudta, kinek vettem. Az eladó időközben elém rakta a szatyrot, én pedig megköszöntem és távozni készültem. Pechemre Eva jött utánam.
- Nem akarsz venni valamit? - céloztam arra, hogy simán kijött a boltból anélkül, hogy egyáltalán szétnézett volna.
- Majd visszamegyek.
- Eva, most nincs erre időm. Mit akarsz még tőlem? - fakadtam ki.
- Mi bajod van velem Iker? Mondtam már, hogy sajnálom, de te nem akarod megérteni.
Megragadtam a könyökét és egy mellékutcába húztam. Nem tudtam, mennyire fogok vele kiabálni és nem akartam, hogy esetleg mások is fültanúi legyenek a jelenetnek.
- Még egyszer elmondom, mert úgy tűnik, lassú a felfogásod. Nem érdekelsz. Melyik szó olyan bonyolult, hogy megértsd? Nem akarok tőled semmit. Miért nem érted meg, hogy olyat tettél, ami után nem elég egy "bocs, majd legközelebb nem fekszek össze az első férfival, akivel találkozok"? Eljátszottad a bizalmamat, érted? Ezek után csinálhatnál bármit, nem hinnék neked, nem tudnék bízni benned. Csak ennyit kéne felfognod és továbblépned. Ami kettőnk között volt, már rég elmúlt. Nem emlékszel, hányszor veszekedtünk? Már akkor éreztük, hogy nem működik, de mindketten görcsösen ragaszkodtunk egy álomképhez, amit végül sikerült összetörnöd. És így utólag már örülök neki. Fogadd el, hogy nem érzek irántad semmit, amit kapcsolatba lehetne hozni a szeretettel. Éld a saját életed és hagyj békén! - minden indulat kiszakadt belőlem, Eva döbbenten pislogott.
Meg se vártam a válaszát, hátat fordítottam neki és visszamentem a kocsimhoz. Lehet, hogy kicsit későn, de végre sikerült megértetnem vele, hogy nem szeretem. Remélem, tényleg felfogta. Miután kiadtam magamból a dühömet, teljesen megnyugodtam. Eva a múltam része, ezt el kell fogadnom. De most a jelenre koncentrálok, aminek Sara áll a középpontjában.
×××
Sara születésnapja. Ő nem mondta, hogy ma van, én meg azt nem, hogy tudom. Szóval sikerült tökéletesen titokban tartani. Napközben nem találkoztunk, ő dolgozott, én pedig vacsorát főztem. Az elmúlt hónapban annyit láttam Sarát a konyhában tevékenykedni, hogy rám is átragadt valami a tudományából, úgyhogy a vacsora jól sikerült.
Sara hétre ígérte magát, addig elkészültem mindennel. Pont akkor csengetett, mikor meggyújtottam egy gyertyát az asztalon. Kinyitottam neki az ajtót, aztán visszasiettem a konyhába.
- Iker? - lépett be az előszobába.
- A konyhában vagyok - kiáltottam ki.
- Hmmm... jó illat... - nem fejezte be, belépett a konyhába és elámult.
Mosolyogva fordultam felé.
- Ez... gyönyörű. De miért? - kérdezte még mindig döbbenten.
Odaléptem hozzá és szorosan átöleltem.
- Boldog szülinapot! - suttogtam a fülébe.
Éreztem, ahogy egy pillanatra megmerevedik, aztán még jobban hozzám bújt.
- Honnan tudtad? - kérdezte.
Válasz helyett inkább felemeltem a fejét és megcsókoltam. Nyelvemmel végigrajzoltam ajka körvonalát, ő pedig engedte, hogy utat törjek a szájába. Egyik kezemet végighúztam a gerince vonalán, mire érezhetően megborzongott. Belemosolyogtam a csókba, élveztem, hogy ilyen hatást tudok kiváltani belőle. Nagyon lágy csók volt, egyikünk sem akart többet, mint kifejezni az egymás iránti érzelmeinket.
Sajnos az oxigénünk véges volt, így kénytelenek voltunk elszakadni egymástól. Kezemet kihúztam selymes hajából és megfogtam a csuklóját, hogy rácsatolhassam a karkötőt. Viszonylag hamar sikerült, ő pedig a szája elé kapta kezét, mikor meglátta, mit kapott.
- Istenem, Iker! Ez gyönyörű! - vette szemügyre jobban az ajándékát. - Köszönöm! - karolta át a nyakamat, hogy minél közelebb kerülhessen hozzám.
Lábujjhegyre állt és finoman csókolni kezdett. Ujjaival a hajamba túrt, minden egyes érintése villámcsapásként hatott a szívemre.
Egy hónap után is ugyanolyan hatást tud kiváltani belőlem, mint az első alkalommal, sőt! A "ki bírja tovább a másik nélkül?" fogadásunk túl jól sikerült, egyikünk sem hagyja magát, így már két hete nem voltunk együtt. Ráadásul Sara nem kímél. Elszántan próbál elcsábítani kisebb-nagyobb sikerekkel. Esténként például kihívóbbnál kihívóbb fehérneműkben parádézik. Nem mintha bánnám, nagyon is élvezem a látványt, de ha így folytatja, nem sokáig bírom már.
Mikor elszakadtunk egymástól, finoman beszívta alsó ajkát, ami még csábítóbbá tette. Szorosan átöleltem a derekát és arcom a hajába temettem.
- Megőrjítesz, ugye tudod?
Ördögien felnevetett.
- És a java még csak most jön... - ígérte.
- Már alig várom! - nyomtam egy puszit az arcára.
Kézen fogtam és az asztalhoz húztam. Engedelmesen leült és várta, hogy mit teszek az asztalra. Arcára kiült a döbbenet, mikor meglátta a csirkés paellát.
- Ezt te csináltad?
- Igen.
- Teljesen egyedül?
- Igen - nevettem fel döbbent arcát nézve. - Jó tanárom volt - kacsintottam rá, mire elmosolyodott.
- Finom - állapította meg, miután megkóstolta.
- Tudod, meg kéne sértődnöm, amiért ennyire lebecsülöd a képességeimet.
- Jól van na... - tette fel a kezeit megadóan.
Miután megvacsoráztunk, elpakoltam a tányérokat, Sara pedig elégedetten dőlt hátra a széken. Miután végeztem, leültem vele szembe és megfogtam a kezét.
- Figyelj... Tudod, milyen nap van ma?
- Február 3. - vágta rá.
- Nem úgy értettem.
- Akkor a szülinapom - mondta értetlenül.
- Igen, de most nem erre gondoltam.
Elgondolkozott és néhány másodperc múlva láttam az arcán, hogy leesett neki.
- Ohhh... Egy hónapja... Sokkal hosszabb időnek tűnik - merengett mosolyogva.
- Nem említettem külön, mert nem tudom, hogy te mit szeretnél. Tartsuk vagy ne? Mert tudom, hogy sok lánynak ez nagyon fontos, viszont mások nem ünneplik.
Ajkát harapdálta, miközben hüvelykujjával a kézfejemen körözött.
- Nem akarok egy konkrét dátumot hozzád kötni. Annyi minden történt már velünk előtte is. A szilveszter, mikor elvittél abba a bárba, mikor a kávézóban találkoztunk... Érted, mire gondolok?
- Persze - bólintottam.
- Másrészt pedig minden évben egyszer egybeesne a szülinapommal.
- Akkor mit szeretnél?
- Mi lenne, ha csak elmennénk vacsorázni minden hónapban egyszer? Nem kérek semmilyen ajándékot, csak legyünk együtt.
- De le fogunk bukni... - húztam el a szám.
- Nem érdekel! - fakadt ki Sara. - Elegem van abból, hogy nem mutatkozhatok veled az utcán! Nem mehetünk sehova együtt, minden lépésünkre vigyázni kell a sajtó miatt. De én igenis szeretnék veled kézen fogva sétálni, elmenni egy étterembe vagy vásárolni... Már így is rebesgetik, hogy együtt vagyunk, előbb-utóbb rá fognak jönni.
Kitártam felé a karom, ő pedig felállt a helyéről, megkerülte az asztalt és az ölembe ült.
- Miért nem mondtad korábban, hogy téged nem zavar? - néztem a szemébe. - Csak azért nem vittelek még el sehova, mert téged féltettelek, hogy mekkora felhajtás lesz körülötted, ha kiderül.
- Azt hittem, te nem akarod - mondta halkan.
Egy ideig szótlanul néztük egymást, majd kitört belőlünk a nevetés. Mindketten a másiknak akartunk jót, miközben ugyanarra vágytunk.
- Akkor étterem? - kérdeztem, miután abbahagytuk a nevetést.
- Igen. De... Nem lehetne máskor? Nem akarom, hogy a szülinapommal ütközzön...
- Más dátum? Mikor? - ráncoltam össze a szemöldököm.
- Az első találkozás? Azt hiszem, én már akkor beléd szerettem, csak nem jöttem rá.
- Ahogy én is - mondtam lágyan és kisimítottam egy tincset az arcából.
- November 19. - mondtuk egyszerre, aztán elmosolyodtunk.
- Akkor ezt megbeszéltük. Ha már itt tartunk... Valentin-nap? - kérdeztem.
- Ha van valakim, akkor szeretem, ha nincs, akkor nem - nevette el magát Sara. - Ne legyen nagy felhajtás. Majd kitaláljuk - mondta.
Bólintottam, mire nyújtózkodni kezdett, hogy megcsókolhasson. Karjait a nyakam köré fonta, miközben nyelve bebocsájtást kért a számba, amit készségesen adtam meg neki. Ujjaim alatt éreztem selymes haját, puha bőrét, ami libabőrös lett érintéseim nyomán. Teljesen szembe fordult velem, lovaglóülésben ült. Előbújt belőle a kisördög, csípőjét finoman mozgatni kezdte, teljesen megőrjített vele. Halkan belenyögtem a csókba, éreztem, hogy válaszul elmosolyodik.
- Nem játszol tisztességesen - szakadtam el tőle.
- Soha nem ígértem, hogy az leszek - súgta és újra megcsókolt.
Hát jó! Ha ő is, én is. Kezeimet kihúztam a hajából és lassan végigsimítottam a testén. Gondosan ügyeltem, hogy melleit csak egy pillanatra érintsem, aztán továbbhaladtam a combjaira, majd végül megállapodtam a fenekén. Még közelebb húztam magamhoz, hogy érezhesse, milyen hatással van rám. Belenyögött a csókba és elhúzódott tőlem.
- Iker... - nyögte halkan, de nem tudta befejezni, mert ajkaim a nyakára vándoroltak.
- Igen? - kérdeztem pimaszul.
- Nem... nem érdekel a fogadás... - zihálta.
Egy hosszú pillanatig a szemébe néztem, aztán szenvedélyesen megcsókoltam.
- Az jó, mert engem se.
Ezúttal nem voltunk olyan finomak, mint az első alkalommal. Sara hihetetlen gyorsasággal gombolta ki az ingemet, miközben én is azon ügyködtem, hogy eltávolítsam róla a felsőjét. Nekem már nehezebben ment, mert Sara időközben a mellkasomra hajolt és csókokkal hintette be. Végre sikerült levennem róla a blúzt és tétovázás nélkül a melltartója kapcsához nyúltam, de ő megállított.
- Várj! - mondta.
Félve néztem rá, hogy talán túl gyors voltam, de ő kézen fogott és a kanapéhoz vezetett. Lenyomott rá, aztán visszaült az ölembe.
- Itt mégis csak kényelmesebb... - mosolygott.
Amint megszabadítottam a zavaró anyagtól, azonnal szívogatni kezdtem melleit. Nyögései egyre hangosabbak és hangosabbak lettek, miközben hajamba túrva próbált még közelebb kerülni hozzám. Egyik kezével végigsimított a hasamon, majd elérte a nadrágom szélét. Fél kézzel nem sikerült kicsatolnia az övemet, ezért a másik kezét is kihúzta a hajamból. Nem tudom, hogy oldotta meg, de anélkül távolította el rólam a nadrágot, hogy kiszállt volna az ölemből. A boxeremen keresztül végigsimított a már igencsak éledező vágyamon, mire elszakadtam a domborulataitól és fejem a kanapé támlájának vetve élveztem a kényeztetését. Egy kis idő múlva levette rólam az utolsó ruhadarabot és immár zavartalanul élvezhettem ténykedését. Hamarosan már nem tudtam visszafogni magam és nyögéseim betöltötték a levegőt. Mikor Sara egy csókért hajolt hozzám, nem voltam rest megadni neki. Finoman harapdálta az ajkaimat, ez viszont betette nálam a kaput és elértem a gyönyör kapuját.
Vissza akartam adni neki azt az érzést, amit ő nyújtott nekem, de Sara másképp gondolta. Gyorsan levette magáról az utolsó ruhadarabot is és belém temetkezett. Mindketten megkönnyebbülten sóhajtottunk fel, hogy újra egyesülhettünk. Arcát a nyakamba temetve próbálta elfojtani nyögéseit, de én elhúzódtam.
- Hallani akarlak! - ziháltam.
Sara elpirult, de nem fogta vissza magát. Feneke alá nyúlva segítettem a mozgásban, miközben azt a pontot néztem, ahol testünk összekapcsolódott. Eleinte gyorsan, vadul mozgatta a csípőjét, de hirtelen leállt, éreztem, ahogy teljesen magába fogad.
- Mi... mit csinálsz? - kérdeztem.
Ő nem válaszolt, helyette megcsókolt, de ezúttal lágyan. Csípőjét körkörösen kezdte mozgatni, a végletekig feltüzelve ezzel. Aztán lassan - nagyon lassan - újra mozogni kezdett. Szorosan megragadtam a csípőjét, így próbáltam gyorsabb mozgásra ösztökélni, de ő szemlátomást eltökélte, hogy ma nem kímél. Hamar "beletörődtem" a sorsomba, így kezeimet csípőjéről a melleire vezettem és masszírozni kezdtem. Lassú tempója teljesen megőrjített, ugyanakkor éreztem, amint egyre közelebb érek a végső kielégüléshez. Sara nyelvét végighúzta a nyakamon, majd harapdálni kezdte: tudta, hogy ezt imádom. Pár másodperccel később utolért a gyönyör, arcomat Sara hajába temettem és vadul ziháltam. Éreztem, hogy ő is nagyon közel jár, így nem hagytam abba a mozgást és finoman szívogatni kezdtem mellbimbóit. Nem sokkal később, éreztem, ahogy megmerevedik és remegve omlott a karjaimba.
Percekig próbáltuk összeszedni magunkat. Lassan simogattam selymes bőrét, magamba szívtam az illatát. Egy idő után felnézett rám, szemei boldogan csillogtak.
- Szerintem ezt elkönyvelhetjük egy döntetlennek - mondta, majd egy lágy puszit nyomott az arcomra.
- Legközelebb nem fogadok veled. Túl sokáig bírtuk... Nem akarom megfosztani magunkat ettől az élménytől.
- Mi lenne, ha bepótolnánk az elmúlt két hetet? - túrt bele a hajamba.
- Támogatom az ötletet - vigyorogtam rá.
A karjaimba kaptam, hogy fölvigyem a hálóba, miközben ajkai már az enyémet ostromolták...
Sara ajándéka
Percekig próbáltuk összeszedni magunkat. Lassan simogattam selymes bőrét, magamba szívtam az illatát. Egy idő után felnézett rám, szemei boldogan csillogtak.
- Szerintem ezt elkönyvelhetjük egy döntetlennek - mondta, majd egy lágy puszit nyomott az arcomra.
- Legközelebb nem fogadok veled. Túl sokáig bírtuk... Nem akarom megfosztani magunkat ettől az élménytől.
- Mi lenne, ha bepótolnánk az elmúlt két hetet? - túrt bele a hajamba.
- Támogatom az ötletet - vigyorogtam rá.
A karjaimba kaptam, hogy fölvigyem a hálóba, miközben ajkai már az enyémet ostromolták...
Sara ajándéka
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése