Magyarázat...

Jézusom.... Nem is tudom, mikor voltam fent utoljára.
Tudjátok, én nem szeretem az olyan blogírókat, akik havonta egyszer-kétszer raknak fel frisst. És mégis úgy tűnik, én is ebbe a hibába estem. Tudjátok, mikor kitaláltam, hogy írok egy történetet Ikerről és Saráról, a fontosabb részeket pontról pontra megterveztem a fejemben. Az első találkozás, karácsony, szilveszter, vallomás... ez mind megvolt. De nem gondoltam bele, hogy lesznek "töltelék" részek, amelyek felvezetik ezeket. Úgy gondolom, aki olvassa ezt a történetet, tudja, miről beszélek, mivel érezhető a "minőségbeli különbség". Próbálom mindig a legjobbat hozni, de az élet nem csak a blogolásból áll, néha fel kell állítanunk egy fontossági listát, aminek az élén nem ezt találjuk.
Tényleg próbálom minél hamarabb és minél jobban összehozni a részeket, de tudjátok, jól esne néha egy kis visszajelzés, mert e nélkül nehéz. És tudom, hogy vannak, akik olvassák ezt, hiszen a statisztikák mutatják a látogatási arányt. Én nem fogok semmit követelni. Nem fogok komihatárt szabi, az nem az én stílusom. Sőt, akkor is folytatom az írást, ha ettől függetlenül nem kapok kommenteket. Csak annyit kérek, hogy érezzétek át kicsit az én helyzetemet: úgy írom a fejezeteket, hogy nem tudom, mit gondoltok róla.
Tudom, hogy ez nem magyaráz meg mindent, csak egy része a "válságomnak". Mint az már írtam, a fontosabb részeket már fejben kitaláltam. Amit most írok, pont nem az, így egy kicsit nehezebb dolgom van, hogy ne legyen unalmas a történet. Eddig arról szólt, hogy találkoznak, hogy szeretnek egymásba és hogy jönnek össze. Most, hogy átestünk az első nagy fordulóponton, kicsit át kell állnom, ki kell találni, mostantól nem szenvedhetnek, tudjátok, friss szerelem, minden nagyon happy meg ilyesmi.
Aztán ott van az év végi hajtás, ezt szerintem senkinek nem kell bemutatnom. Most egy kicsit el vagyok úszva, meg tegnap jöttünk haza osztálykirándulásból is.
Szóval annyit akarok, hogy nem hagyom abba a történetet, ez eszembe se jutott. Csak egy kis segítséget kérek, hogy folytathassam...
Csanna