24. fejezet

Ez végre tényleg olyan hosszúságú lett, mint amilyenre terveztem. Bár nem nagyon van benne izgalom, szerintem nem lett rossz. Úgy tervezem, hogy még lesz egy fejezet, és utána elrepülünk Dél-Afrikába :) 

Csanna

 

A kanapén ültem és TV-t néztem, mikor Sara lesietett a lépcsőn és levágta magát mellém. Éreztem a sampon illatát, mikor arcom a hajába temettem, tincsei még kicsit nedvesek voltak.

- Mit nézünk? - kérdezte vidáman.

- A Ragyogást - böktem a képernyőre.

- Ne már - fagyott le arcáról a mosoly. - Félni fogok.

- Majd megvédelek - mosolyogtam rá féloldalasan.

Halkan felnyögött, de nem ellenkezett tovább. Átöleltem és szorosan magam mellé húztam, ő pedig a vállamra döntötte fejét. Talán kissé szemét dolog volt tőlem, de a Ragyogás a kedvenc könyvem és filmben is szeretem. Volt egy másik ok is, hogy miért nem kapcsoltam el, de ezt nem vallottam be neki. Minden férfi szeret horrorfilmet nézni a barátnőjével. A különösen ijesztő részeknél arcát a mellkasomba temette, én pedig óvón öleltem magamhoz és élveztem, hogy kiélhetem a védelmező ösztöneimet. Egy szavam se lehet, becsületesen végigülte a filmet, bár azt nem állítom, hogy élvezte is.

- Na? - kérdeztem tőle, mikor vége lett.

- Rosszat fogok álmodni - fintorgott.

Kikapcsoltam a TV-t, mire sötétség borult a szobára.

- Iker, ez nem vicces!

- Nyugi, ez csak egy film volt - mondtam és elindultam a lépcső felé. - Gyere!

- Hol vagy? - kérdezte mögülem. - Iker...

A fejemet csóváltam és elfojtottam egy mosolyt. Tudtam, hogy egy centit nem mozdult a helyéről, úgyhogy mindenfajta tapogatózás nélkül odaléptem hozzá és megfogtam a kezét. Ugrott egyet és felsikoltott, mire elnevettem magam.

- Csak én vagyok, te bolond lány - öleltem magamhoz. - Megígérem, hogy senki nem fog bántani ma éjszaka.

- Uhhh... Most olyan nevetségesnek érzem magam, de akkor is félek - suttogta a nyakamba.

- Na gyere, édes - nyomtam egy csókot a szájára, aztán felkaptam és felvittem a hálóba.

Lefektettem az ágyra, mellé feküdtem, mire szorosan hozzám simult és a fejét a mellkasomra hajtotta. Simogatni kezdtem a hátát, pár perc múlva éreztem, hogy ellazulnak az izmai. Ekkor egy puszit nyomtam a hajába, remélve, hogy nem ébresztem fel.

Másnap reggel a telefon csörgésére ébredtem, mire kipattantam az ágyból és kisiettem, nehogy felébresszem Sarát. A kijelzőre pillantottam és mosolyogva fogadtam a hívást.

- Rafa, de rég hallottam rólad.

- Szia San! Nem zavarlak?

- Nem, de mondtam már, hogy ne hívj így.

- Nekem te San Iker maradsz, nem érdekel, tetszik-e vagy sem. Szóval, van már programod május 14-re?

- Nem, nem hiszem.

- Van pár jegyem a Madrid Openre. Eljössz?

- Hát persze! Öhm... hány jegyed van?

- Hozhatod az új barátnődet is - nevetett fel.

- Köszönöm - mosolyodtam el.

Miután leraktuk, lesiettem a konyhába és csináltam magamnak egy jó forró kakaót. Hirtelen két kar ölelt át hátulról és Sara a nyakamba puszilt. Mosolyogva fordultam meg, kezemben a bögrével.

- Cola Cao? - vonta fel a szemöldökét kérdőn. - Hány éves is vagy?

- Huszonnyolc - válaszoltam nevetve. - Kérsz?

- Nem, köszi - mosolygott.

- Mit álmodtál? - öleltem át fél kézzel, mire az oldalamnak dőlt.

- Már nem tudom, de nem rémálom volt.

- Akkor ma este is horrorfilmet nézünk...

- Azt merd meg - fenyegetett, mire nevetve megcsókoltam.

- Szereted a teniszt? - kérdeztem tőle, mikor - nagy sokára - elszakadtunk egymástól.

- Igen, miért?

- Nadal meghívott a Madrid Openre.

- Rafael Nadal? Nem is tudtam, hogy jóban vagytok...

- Sok mindent nem tudsz te még rólam - kacsintottam.

- Például? - húzódott közelebb hozzám és lábujjhegyre állt, hogy arcunk egy magasságban legyen.

- Például nagyon jól tudok engesztelni...

- Engesztelni? - húzta fel a szemöldökét kérdőn.

- Bizony... És mivel tegnap nem akartál horrort nézni, de mégis végigülted... Valamit adnom kell cserébe - mondtam halkan.

- Mire gondolsz?

- Inkább megmutatnám - suttogtam az ajkai közé.

Nevetve hagytam, hogy nekinyomjon a pultnak és kivegye a kezemből a bögrét...

Egy óra múlva Sara feje a mellkasomon feküdt, ő pedig velem merőlegesen, keresztben az ágyon. Ismeretlen mintákat rajzolt a karomra, miközben én a haját simogattam.

- Annyira... - kezdte halkan, de abbahagyta.

- Igen? - kérdeztem bátorítóan.

- Mindegy, nem lényeges.

- De engem érdekel - emeltem fel a fejét, hogy a szemébe nézhessek.

Megrázta a fejét, mire elnevettem magam makacssága láttán.

- Ha nem mondod el, sokkal rosszabbra  fogok gondolni.

Elfintorodott, majd rám gördült, karjait a mellkasomra fektette és ráhajtotta a fejét.

- Túlságosan meggyőző vagy, ez a te bajod. Szóval azt akartam mondani, hogy korábban nem is hittem, hogy létezhet ilyenfajta boldogság. Most nem csak erre gondolok - mutatott magunkra, ahogy meztelenül feküdtünk egymáson - , hanem a mindennapokra is. Alig várom, hogy hazagyere, teljesen bezsongok, csak mert megfogod a kezem az utcán, úgy érzem, most újra kamasz vagyok.

Mosolyogva simítottam végig az arccsontján, pontosan tudtam, miről beszél.

- Nem vagy vele egyedül. A különbség csak az, hogy te még csak 26 éves vagy, én meg már 29, elvileg felnőtt férfi...

- Még van két hét a születésnapodig, ne öregítsd magad.

Döbbenten nézte rá, hiszen én soha, egyetlen szóval sem említettem neki, hogy mikor van a szülinapom.

- Honnan tudod?

Sara csak somolygott, de nem válaszolt, ismertem annyira, hogy tudjam: felesleges firtatnom, nem fogom megtudni.

- Sara - néztem rá nagyon komolyan. - Nagyon szépen kérlek, hogy semmit ne vegyél nekem. Nem, tényleg nem kérek semmit - mondtam, mikor láttam, hogy tiltakozni készül. - Nincs szükségem semmire rajtad kívül és ezt teljesen komolyan gondolom. Mindössze két dolgot kérek: hogy találkozzak a barátaimmal és hogy egész nap velem legyél. Ennyit szeretnék, de ezt nagyon.

- Hát jó - fogadta el.

- Köszönöm - öleltem magamhoz még szorosabban. 

Tekintetem az órára vándorolt és halkan elkáromkodtam magam.

- Fel kéne kelni - húztam el a számat.

- Hmm... van benne valami, de ez így sokkal kényelmesebb.

- Hidd el, nekem is, de el fogok késni, ha nem kezdek el készülni.

Egy nagy sóhajjal legördült rólam, de mielőtt elengedett volna, még magához rántott egy forró csókra. 

 ×××

Kissé késésben voltunk, ráadásul szabad parkolóhelyet is csak hosszas keresgélés után találtunk, ezért már-már futólépésben indultunk el a Madrid Opennek helyet adó "stadionba". Sara egyből a helyére akart ülni, én viszont mindenképpen találkozni akartam még a torna előtt Rafaellel, ezért kézen fogtam és az öltözők felé indultam.
- Rafael Nadallal szeretnék beszélni - mondtam az elém álló biztonsági őrnek.
- Interjúkat majd a játék után lehet csinálni - darálta a jól betanult szöveget, rám se nézve.
- Engedd már be, Julio - nevetett fel Rafa, aki pont ekkor lépett ki a folyosóra.
Mosolyogva üdvözöltük egymást, aztán bemutattam neki Sarát is, aki eddig csendben álldogállt mellettem.
- Sok sikert! - öleltem meg, aztán visszamentünk a helyünkre.
Sara leült mellém, aztán megfogta a kezem és adott egy puszit az arcomra, mire rámosolyogtam. Fejét a vállamra hajtotta, én pedig ajkamat egy pillanatra a hajához szorítottam.
- Nem fogok tudni figyelni, ha így folytatod - nevetett fel halkan, mikor haját a füle mögé simítottam.
- Elvonom a figyelmedet? - hajoltam közelebb hozzá, orrunk hegye már összeért. - Akkor megpróbálok viselkedni - vigyorogtam rá és elhúzódtam tőle, a szék másik oldalának dőlve.
Sara nevetve fordította maga felé az arcom és megcsókolt. Nem akartam túlságosan belelovalni magam, hiszen körülöttünk rengetegen ültek, de egyszerűen képtelen voltam nem viszonozni lelkesedését. Kezem az arcára simítottam, beletúrtam selymes hajába és még közelebb húztam magamhoz.
- Szóval én vonom el a figyelmedet? - suttogtam, szánkat alig választotta el pár milliméter.
- Ez csak természetes. Minden rosszba beleviszel - nézett rám ártatlanul, mire nevetve öleltem át.
- Mondtam már, hogy egyszerűen imádlak? - néztem mosolygósan a szemébe.
- Ma még nem...
- Akkor épp ideje volt - leheltem egy csókot az állára.

×××

Mikor reggel kinyitottam a szemem, Sara mosolygós arcával találtam szembe magam. 

- Boldog szülinapot! - nevetett rám és egy szédítő csókkal ajándékozott meg.

- Hmm... - öleltem át karcsú testét. - Köszönöm.

Újra összefonódott ajkunk, ám ezúttal sokkal lágyabban. Nyelve lassan játszani kezdett az enyémmel, miközben a hajamba túrt és megpróbált még közelebb férkőzni hozzám. Ujjaimat kihúztam tincsei közül, végigsimítottam a hátán, élvezve, hogy libabőrös lesz érintésem nyomán. 

Mélyen beszívtam a levegőt, mikor elszakadtunk egymástól és boldogan figyeltem, ahogy összeszedi magát.

Csak egy pillantást akartam vetni az órára, de mikor megláttam, hogy mennyi az idő, felpattantam.

- Hova rohansz ennyire? - kérdezte Sara.

Kissé félrebillentett fejjel, kócos hajjal és az én pólómban ült az ágyon. Elképesztően nagy volt a kísértés, hogy visszafeküdjek, de nem tehettem.

- Del Bosque ma hirdeti ki a végleges keretet. Nem kéne elkésnem - grimaszoltam, mire felnevetett.

- Menj csak...

Fél óra múlva leparkoltam a Las Rozas előtt, aztán bevártam az utánam kiáltó Nandot és együtt léptünk be az ajtón. A többiek már vártak ránk.

- Boldog születésnapot, San Iker - mondták egyszerre, mire felnevettem és mindenkit megöleltem.

- És, mit kaptál Sarától? Kielégítette az igényeidet? - kérdezte Sese, mire a többiek felröhögtek, én meg próbáltam nagyon csúnyán nézni rá.

Mielőtt visszavághattam volna, megjelent del Bosque.

- Üdvözöllek benneteket! örülök, hogy mindannyian eljöttetek. Nem húzom sokáig az időt, először elmondom, hogy kiket választottam be a keretbe, majd utána indoklok. Tehát a kapusok: Casillas, Valdés és Reina. A védők: Piqué, Marchena, Puyol, Capdevila, Ramos, Arbeloa és Albiol. Középpályások: Iniesta, Xavi, Fabregas, Mata, Alonso, Busquets, Martínez, Silva és Navas. A csatárok pedig Pedro, Villa, Torres és Llorente. Idén ők alkotják a világbajnoki keretünket. 

Arra a hét emberre nézett, aki kimaradt a csapatból.

- Ne legyetek csalódottak, nem volt könnyű a döntés. Sok szempontot vettem figyelembe, néha egyértelmű volt, de néha sokat vacilláltam egy-egy ember között. Legyetek büszkék magatokra!

Nem látszott rajtuk, hogy csalódottak lennének, valószínűleg érezték ők is, hogy így a legjobb. Végignéztem a kereten és elégedetten elmosolyodtam. Nem is lehetett volna erősebbet összeállítani, minden poszton kitűnő emberek voltak.

- A csapatkapitány szeretném ha ezúttal is Iker lenne, de ez a ti döntésetek.

- Maradhat - ordította be Gerard, mire felé fordultam és elröhögtem magam. 

- Jó lesz, nem kell csere. Benne mindenki megbízik - mondta Andrés is, a többiek csatlakoztak hozzá. 

Mosolyogva lehajtottam a fejem, aztán megköszöntem nekik. Kétségtelenül jól esett, hogy továbbra is támogatnak. 

- Még pár szót a további meccsekről, aztán mehettek - mondta del Bosque. - 29-én játszunk Szaúd-Arábia ellen, aztán június 3-án Dél-Korea, majd végül 8-án Lengyelország jön. Mindhárom meccs itthon lesz, utána pedig indulunk Dél-Afrikába - mosolyodott el.

- Jujj, de izgi - modnta elvékonyított hangon Pepe, mire mindenki elnevette magát.

A többiek hamar leléptek, aminek nem értettem az okát, máskor még maradni szoktunk. Hazafele beugrottam egy boltba, vettem néhány dolgot a vacsorához. 

Mikor beléptem a nappaliba, földbe gyökerezett a lábam. A civil barátaim, a csapattársaim a Madridból és a válogatottból, a szüleim, mind ott álltak a szobában és mosolyogva köszöntöttek. Hirtelen azt sem tudtam, kihez menjek oda elsőnek, de aztán Anya kitárta felém karját, mire megöleltem. 

- Hogy tudtad tartani a szádat? - nevettem Sergiora. - Nem vagy egy titoktartó típus.

- Sara megfenyegetett...

- Ő hol van? - kérdeztem.

Azonnal feltűnt, hogy nincs a szobában, de mivel mindenki fel akart köszönteni egyesével, nem volt időm foglalkozni vele. Sese a lépcső felé intett a fejével, mire megpördültem és szembe találtam magam vele.

Ajakin halvány mosoly játszott, miközben lesétált a lépcsőn és megállt előttem. Kinyújtottam a karom, elkaptam a derekát és szorosan magamhoz húztam. Kezeit a nyakam köré fonta, lábujjhegyre állt, így arcunk egy vonalba került. Nem érdekelt hogy mindenki látja, hosszasan megcsókoltam, mire a többiek éljenezni kezdtek. Sara pirulva próbált elhúzódni, de nem engedtem ki az ölelésemből.

- Hogy...? -  kezdtem, de félbeszakított.

- Találkozni akartál a barátaiddal... Nos, így volt a legegyszerűbb - suttogta, hogy csak én halljam.

Egy csókot nyomtam a nyakára, mire még inkább zavarba jött, aztán a barátaim felé fordultam. Sara kibontakozott a karomból és pár perc alatt hihetetlen mennyiségű ételt rakott az asztalra. 

Kétségkívül ez volt az eddigi legjobb és legemlékezetesebb szülinapom.