2012. március 5., hétfő

Unalom :))

Nos, unatkozok, ezért úgy döntöttem, megosztom veletek, hogy szerettem bele a fociba... Ha nem akarjátok, ne olvassátok el ;)
Az egész 2010. június 11-én kezdődött, de előtte egy kis előtörténet...
Szóval a 2008-as EB-n még nem szerettem a focit, de a döntőt azért megnéztem, mert hát miért ne? :) Alapvetőnek kéne lennie, hogy már akkor is a spanyoloknak szurkoltam, de nálam soha semmi nincs úgy, ahogy kellene. Ezért leültem a TV elé azzal a szándékkal, hogy a németeknek drukkolok. Hogy miért? Mert már akkor is szerettem a Forma1-et és mindent ahhoz kötöttem. Mivel Schumacher német, én a németeknek fogok szurkolni... Hát a spanyolok nyertek. xD Őszintén mondom, nem sok mindenre emlékszem abból a kb. 2 órából.
Ezután sem lettem focifan, ha Apa és tesóm leültek BL-t nézni néha én is csatlakoztam, de nekem a Barcelona ugyanannyit mondott, mint az FTC, egyszóval semmit, de tényleg semmit nem tudtam a fociról.
Aztán jött a VB. Apa és testvérem teljes lázban égtek, én meg kész voltam végigszenvedni egy hónapot, vuvuzelával meg mindennel. De ha már erre ítéltek, úgy voltam vele, legyen már valami értelme... A TV újsághoz adtak egy mellékletet, benne volt az összes VB-n részt vevő csapat kerete, a selejtezők eredményei, és egy eredményt vezető táblázat. Én meg kinyitottam, azzal a szándékkal, hogy most kiválasztok egy csapatot és nekik fogok szurkolni. Semmit nem tudtam egyikről se, ugyanúgy kiválaszthattam volna Új-Zélandot is. Egyik csapat keretét néztem át a másik után, aztán ráböktem a spanyolokra, és eldöntöttem, hogy akkor legyenek ők. Nagyobbnál nagyobb nevek voltak a keretben: Xavi, Villa, Casillas, Torres, de egyik sem mondott semmit számomra. Az egész családom meglepődött, mikor tényleg leültem megnézni az első meccsüket Svájc ellen. Akkor kikaptak, de nem azt éreztem, hogy "na jól beleválasztottam", hanem igenis reménykedtem benne, hogy lesz ez még jobb is. És lett... Az összes meccsüket megnéztem, a felvezető műsor első percétől a leges legutolsóig. Nem tudom, miért éppen Casillas lett a kedvencem. Emlékszem, mikor megkérdeztem a nevét, mert ugye nem tudtam (xD), tesóm válaszolt és nagyon tetszett a hangzása. Meg ugye tele volt a net a VB legszexibb focistáival, és hát Iker mindig ott volt közöttük...
Aztán jött minden magától. Egyszerűen éreztem, hogy nyerni fognak. A döntő előtt leültem a net elé és végignéztem, hogy a spanyol és holland csapat hány embere játszik egy csapatban. Már nem emlékszem a számra, de tudom, hogy a Barcelona és a Real Madrid adta a legtöbb embert.
A döntő 120 perce alatt lerágtam az összes körmöm, de megérte. Másnap reggel 6-kor kellett kelnem, de nem zavart.
Szóval így történt, hogy beleszerettem a fociba. És tudom, hogy én azért tudom szeretni egyaránt a Barcát és a Realt, mert a VB alatt szerettem meg a focit, amikor egy csapat voltak. Ezért, ha megkérdezik, hogy az El Clásicók során kinek szurkolok, én csak azt mondom: egy jó meccset szeretnék látni, ahol a játékosok fociznak, nem egymással küzdenek. Kár, hogy ez mostanában nem így van. Persze, nem szeretem, mikor Casillas kapuját kitömik (pl. 5-0), de ettől függetlenül úgy érzem, én semleges rajongó vagyok :)

Amúgy készül a 3. fejezet is, csak türelem :D

2 megjegyzés:

  1. Szia.
    Nagyon tetszik a történeted. Szerintem is nagyon szép pár Iker és Sara. Alig várom a 3.fejezetet.

    VálaszTörlés
  2. Szia :)
    Örülök, hogy tetszik a történet. Most jöttünk haza síelésből, szóval egy kicsit el vagyok úszva tanulás ügyileg, de sietek a frissel ;)

    VálaszTörlés